A Magyar Szent Korona Országai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Magyar Szent Korona Országai szócikkből átirányítva)

A „Magyar Szent Korona Országai[1][2][3] a magyar király névleges vagy tényleges uralma alatt álló területek elnevezése volt.

Magyar Szent Korona Országai 1914-ben: A Magyar és a Horvát–Szlavón Királyság, valamint a Bosznia-Hercegovinai Kondomínium

Különbözik a Szent István Koronájának Országaitól, amely az Osztrák–Magyar Monarchia magyar részének teljes alárendeltsége alatt állt 1867. március 30-tól 1918. november 16-ig. Így a Magyar Szent Korona Országai a későbbi Szent István Koronájának Országainak részét képezte 1867-től 1918-ig.

A címek története[szerkesztés]

Le Sieur Janvier Magyarország térképe (1771)
Johann Ludwig von Schedius térképe 1838-ból
Magyar Szent Korona

I. Szent László király 1091-ben használta a „szlavóniai király” címet. 

1102-ben, Kálmán magyar király uralkodása alatt a Horvát Királyság unióra lépett a Magyar Királysággal, és ezáltal Horvátország autonóm királysággá vált Magyarországon belül, így a Magyar Koronának volt alávetve. Innentől az egymást követő magyar királyok a „Horvátország és Dalmácia királya” címet is viselték.[4]

1136-ban II. Béla király először támadta meg Boszniát, és kezdeményezte, hogy Bosznia kerüljön a Magyar Korona alá.[5] A Boszniai Bánság ugyan a Magyar Koronatartományok része volt, de a középkor nagy részében de facto független állam volt.[6] [7] [8]

1137-ben II. Béla király felvette a "Ráma királya" ("Rex Ramae") címet, mint Bosznia uralkodója.. Béla király az alsóbbrendű „bosnyák herceg” címet is bevezette felnőtt fia, a későbbi II. László tiszteletbeli címeként.

Miután Nemanja István és fia, Vukan Nemanjić hűséget esküdtek Imre királynak, aki 1202-ben felvette a Szerbia királya címet ("Rex Serviae").[9]

A Halicsi Fejedelemséget II. András király uralkodása alatt csatolták a Magyar Korona Országaihoz, aki felvette a „galíciai király” címet.[10] Az egymást követő királyok általában a „Lodomeria és Galícia királya” címet viselték.[10]

IV. Béla terjeszkedő politikába kezdett Kunország (más néven Havasalföld) felé. Támogatta a keresztény terjeszkedést a Kárpátoktól délre fekvő síkságon élő pogány kunok körében. 1228-ban megalapította a milkói egyházmegyét, amely kezdetben az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott. A helyi főispánok elismerték hatalmát, és 1233-ban felvette a Kunország királya ("Rex Cumaniae") címet. 

V. István király meghódította Bulgária területét, hűbéreseinek fogadta annak helyi nemeseit, majd a „Bulgária királya” címet viselte.[11]

Címek listája[szerkesztés]

Titulus Az első magyar uralkodó ebben a titulusban
1. Magyarország királya I. Szent István király
2. Horvátország királya I. Kálmán király
3. Szlavónia királya I. Szent László király
4. Szerbia királya I. Imre király
5. Halics fejedelme II. András király
6. Bulgária királya V. István király
7. Kunország királya IV. Béla király
8. Lodomeria és Galícia királya I. Károly király
9. Ráma királya II. Béla
10. Dalmácia királya I. Kálmán király
11. Jeruzsálem királya II. András király
12. Székelyek ispánja I. Szent István király
13. Volhínia hercege András magyar királyi herceg

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Laszlo Péter, Hungary's Long Nineteenth Century: Constitutional and Democratic Traditions in a European Perspective, BRILL, 2012, pp. 51–56
  2. David F. Good, The Economic Rise of the Habsburg Empire, 1750–1914, University of California Press, 1984, p. 3
  3. Alan Sked, Radetzky: Imperial Victor and Military Genius, I.B.Tauris, 2011, p. 3
  4. Titles of king of Hungary - eurulers.altervista.org
  5. Marko Attila Hoare, The History of Bosnia: From the Middle Ages to the Present Day, Saqi, 2007, p. 35, ISBN 9780863569531
  6. Paul Mojzes. Religion and the war in Bosnia. Oxford University Press, 2000, p 22; "Medieval Bosnia was founded as an independent state (Banate) by Ban Kulin (1180-1204)." 
  7. Fine 1994.
  8. Klaić 1994.
  9. Gyula Szekfű, A magyarság és a szlávok, Lucidus, 2000, p. 193, ISBN 9789638595478
  10. a b Vasylʹ Mudryĭ, Lviv: A Symposium on Its 700th Anniversary, 1962, p. 62
  11. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3. p.107