Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
é. sz. 47° 28′ 55″, k. h. 19° 05′ 08″
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (latinos nevén: Ludoviceum), röviden csak Ludovika vagy Ludovika Akadémia a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt az 1945 előtti Magyarországon. Az intézmény 1836-ban elkészült monumentális főépülete Budapest VIII. kerületében, a Ludovika téren áll, Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban.
Rendeltetése
A Ludovika rendeltetése az volt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezze ki, illetve a ténylegesen szolgáló honvédtiszteknek teremtett lehetőséget a hadtudományok terén felsőfokú tanulmányok végzésére. E kétféle rendeltetésnek megfelelően a Ludovikában kétféle oktatás zajlott: a tisztképzés és a felsőfokú képzés. Az akadémiai címet és annak megfelelő szintű oktatást 1897-ben vezették be báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején. A Ludovikán folytatott oktatást ekkor egyenrangúsították a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia által nyújtott képzéssel. A Bécsújhelyi Akadémia és a honvéd Ludovika Akadémia egyenértékűségét úgy is biztosították, hogy onnan néhány honvéd tisztet, de főleg a Ludovikából számos közös-tisztet avattak fel. Az utolsó év elején jelentkező ludovikásokat némely tantárgyban és a szolgálati, valamint gyakorlati szabályzatokban az év folyamán németül vizsgáztatták, és így közös-tisztekké képezték ki. Ez különösen a huszárságnál volt fontos, mert az ott szolgáló magyar nemzetiségű huszárokhoz ily módon 2-3 évenként, minden közös-huszár ezredbe, friss honvéd nevelkedésű fiatal tiszt kerülhetett.
A tisztképző oktatásnak 4 évfolyama volt. Évente 90 növendéket vettek fel, ezek közül 34-et magánalapítványok kamataiból láttak el; 10-et az állam költségén képeztek ki; 23 növendéket egész fizetéses (600 Ft.), 23-at pedig félfizetéses (300 Ft.) helyre vettek fel. Azokat a kadétok, akik a tanulmányaikat kielégítő eredménnyel végezték el, a magyar királyi honvédséghez hadapródokként sorozták be, a kitűnő eredménnyel végzett növendékek hadnagyi rangot kaptak.
Története
A Ludovika Akadémia felállítását az 1808. évi országgyűlés mondta ki. Nevét Mária Ludovika királynéról, I. Ferenc magyar király harmadik feleségéről nyerte, aki koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot ajánlott föl építésére. Közadakozás útján és egyes hazafiak alapítványából (ilyen Buttler János gróf 126 000 forintos alapítványa) tekintélyes összeg gyűlt össze, József nádor 1831-ben tette le az épület alapkövét. A kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy létrejöttét megakadályozza, az összegyűlt összeget más célokra fordította. Az 1832-36. országgyűlés nem engedte meg, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen; ugyanez ismétlődött a forradalom utáni időkben. Szervezetét az 1872. XVI. törvénycikk [1] szabályozta, és mint magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia 1872. november 21-én nyílt meg. Híres magyar katonatisztek tanítottak a Hadiakadémián, úgymint Werth Henrik, aki 1926-tól parancsnoka is volt.
A II. világháború után a kommunista rezsim a Ludovika épületét – hasonlóan a Budai várnegyedben lévő Honvédelmi Minisztérium épületéhez – méltatlanul pusztulni hagyta. A fedett lovarda épületében működött az Alfa Mozi, amely a '90-es évek elején kiégett. A főépületet az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. A ma már szépen felújított déli szárnyban jelenleg a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium működik. A fedett lovarda (felújítva) és a főépület (részben felújítva) a föld alatt jelentősen kiterjesztve és összekötve ma a Magyar Természettudományi Múzeumnak ad otthont.
2009. május 15-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mint a valamikori Ludovika Akadémia jogutódja, a magyar katonai felsőoktatás utolsó, számos intézményből összegyúrt felsőoktatási intézménye 100 napos ünnepségét hagyományteremtő célzattal az Orczy-kertben a valamikori Ludovika Akadémia előtt tartotta meg. A rendezvényen a ZMNE hallgatói századainak menetdal versenye mellett számos programban vehettek részt Józsefváros polgárai.
Az épület mögött található az Orczy-kert.
Nevezetes diákjai
- Aggházy Kamill (1882–1954) katonatiszt, hadtörténész
- Almásy Pál (1902–1985) katonatiszt, hadmérnök
- Berczelly Tibor (1912–1990) tőrvívó, sportlövő
- Berkó István (1880–1958) katonatiszt, hadtörténész
- Bonczos Miklós (1897–1971) politikus, belügyminiszter (1944)
- Csáky Károly (1873–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1923–1929)
- Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) katonatiszt, politikus, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke (1944–1945)
- Erdélyi Gyula (1892–1949) katonatiszt, hadtörténész
- Erdőss Kamill (1924–1962) néprajzkutató, nyelvész
- Faragho Gábor (1890–1953) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1944–1945)
- Fáy Ferenc (1921–1981) költő
- Franyó Zoltán (1887–1978) író, műfordító, lapszerkesztő
- Fráter Loránd (1872–1930) dalszerző
- Győrffy-Bengyel Sándor (1886–1942) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1941–1942)
- Hellebronth Vilmos (1895–1971) katonatiszt, politikus
- Horváth Jenő (1852–1915) katonatiszt, hadtörténész, az MTA tagja
- Kádár Gyula (1898–1982) katonatiszt
- Káplány Géza (1880–1952) könyvtáros
- Kiss Lajos (1922–2003) nyelvész, szlavista, az MTA tagja
- Kunder Antal (1900–1968) hadmérnök, politikus, kereskedelmi, közlekedési és iparügyi miniszter (1938–1939, 1944)
- Lágyi István (1901–1978) térképész
- Lajtos Árpád (1910–1986) katonatiszt
- Lakatos Géza (1890–1967) katonatiszt, politikus, miniszterelnök (1944)
- Maléter Pál (1917–1958) katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (1956)
- Pálinkás-Pallavicini Antal (1922–1957) katonatiszt
- Pilch Jenő (1872–1937) hadtörténész, az MTA tagja
- Prónay Pál (1874–1946?) katonatiszt, a Prónay-különítmény vezetője
- Radványi Imre (1909–1984) hadmérnök
- Rodriguez Endre (1899–1975) filmrendező
- Rőder Vilmos (1881–1969) katonatiszt, hadügyminiszter (1936–1938)
- Szurmay Sándor (1860–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1917–1918)
- Tombor Jenő (1880–1946) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1945–1946)
- Tóth Zoltán (1888–1958) történész, az MTA tagja
Szakirodalom
Rada Tibor: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia. és a Testvérintézetek Összefoglalt Története (1830-1945), Gálos-Nyomdász Kft., Budapest, 1998.