Almásy Pál (katona)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Almásy Pál
Született1902. július 8.
Vác,
Meghalt1985. március 17. (82 évesen)
Budapest,
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Fegyvernemtüzér
Szolgálati ideje1924–1947
Rendfokozataaltábornagy
CsatáiMásodik világháború
Iskolái
Civilbengépészmérnök

Almásy Pál (Vác, 1902. július 8.Budapest, 1985. március 17.) altábornagy és gépészmérnök, a második világháború alatti magyar ellenállás tagja, Almásy József testvére.

Élete[szerkesztés]

1916-1920 között a soproni honvéd főreáliskola növendéke volt, a Ludovika Akadémia elvégzése után 1924-ben tüzérhadnagy lett. 1929-ig csapatszolgálatot teljesített, közben megszerezte a gépészmérnöki diplomát. 1934-ben századosi rangot kapott. 1939-1944 között a Haditechnikai Intézet lőszeralosztályának vezetője volt. 1942 tavaszán őrnaggyá, majd ősszel alezredessé léptették elő.

Tevékenyen részt vett a Kiss János altábornagy vezette ellenállási mozgalomban, ezért annak leleplezése után, 1944. november 22-én elfogták, majd a Dominich Vilmos által elnökölt nyilas haditörvényszék társaival együtt először halálra ítélte, melyet aztán 15 évi börtönre mérsékeltek. Sopronkőhidán raboskodott, a nyilasok Németországba hurcolták, ahonnan csak 1945 májusában, Berlin eleste után térhetett haza.

Ezt követően a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke lett, 1945 októberétől vezérőrnagyi, majd 1946 júniusától altábornagyi rangban. 1947-ben a kommunista fordulat után kivált a honvédségből és gépészmérnökként dolgozott.

A koncepciós perek idején az ÁVH a magyar katonai vezérkar sok más tagjával együtt letartóztatta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte „háborús bűntettek” miatt. 1956 augusztusában szabadult, majd a szabványügyi hivatalban dolgozott haláláig gépészmérnökként.

Sopronkőhidán írt naplóját, még életében, beleegyezésével Simonffy András adta ki.

Művei[szerkesztés]

  • Tombor Jenő honvédelmi miniszter halála és a HM-ből való távozásom; s.n., Mátraháza, 1976 (szamizdat)
  • Sopronkőhidai napló. 1944–1945; szerk., sajtó alá rend. Simonffy András; Magvető, Bp., 1984 (Tények és tanúk)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]