Almásy József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Almásy József
Született 1898. szeptember 23.[1]
Vác
Elhunyt 1944. augusztus 29. (45 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása katolikus pap

Almásy József (Vác, 1898. szeptember 23. – Budapest, 1944. augusztus 29.)[2] római katolikus pap.

Életútja[szerkesztés]

Almásy János és Széter Ilona fia. Testvére Almásy Pál (1902–1985) honvéd tábornok, gépészmérnök. A bécsi Pázmáneumban tanult teológiát 1917 és 1921 között, ott is szentelték pappá 1921. január 30-án. 1924-ben kapta meg teológiai doktori oklevelét. 1921-től hitoktató volt, majd 1923-tól középiskolai vallástanárként működött Budapesten. Káplán volt Budapest-Városmajorban, 1926-tól 1936-ig a budai Szent Imre Kollégium prefektusa, ezt követően a Krisztinavárosban káplán. 1937-től Esztergom-vízivárosi plébános 1943-ig, 1939-től szintén 1943-ig a a Központi Papnevelő Intézet rektorhelyettese. 1939 és 1942 között a Szentkereszt Egyesület elnöke volt. Egyházi, pedagógiai és szociológiai cikkeket írt. Súlyos májbetegség alakult ki nála, amiért 1943 őszén nyugdíjba vonult.

Hitéleti írásait közölte a Magyar Sion, a Magyar Nemzet (1939–1944) és a Magyar Szemle (1944).

Művei[szerkesztés]

  • Katolikus írók új magyar kalauza. Szerk. (Bp., 1940)
  • A tízparancsolat a közéletben (Bp., 1942)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00204.htm, Almásy József, 2017. október 9.
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. XIV. ker. állami halotti akv. 1282/1944. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]