Ugrás a tartalomhoz

Lujza Sarolta nápoly–szicíliai királyi hercegnő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lujza Sarolta
UralkodóházBourbon
Született1804. október 24.
Portici, Nápoly
Elhunyt1844. január 29. (39 évesen)
Madrid, Spanyolország
NyughelyeEl Escorial-i királyi kolostor
ÉdesapjaI. Ferenc nápoly–szicíliai király
ÉdesanyjaSpanyolországi Mária Izabella
HázastársaFerenc de Paula infáns
GyermekeiIzabella Ferdinanda infánsnő
Ferenc spanyol király
Henrik, Seville hercege
Lujza Terézia, Sessa hercegnéje
Jozefina Ferdinanda infánsnő
Mária Krisztina infánsnő
Amália del Pilar bajor hercegné
Vallásarómai katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Lujza Sarolta témájú médiaállományokat.

Lujza Sarolta (Mária Izabella; Portici, Nápoly, 1804. október 24. – Madrid, Spanyolország, 1844. január 29.),[1] Spanyolország infánsnője Ferenc de Paulával, IV. Károly spanyol király legkisebb fiával kötött házassága révén. Ő volt II. Izabella spanyol királynő nagynénje. A hercegné Ferenc trónörökös (később nápoly–szicíliai király) elsőszülött gyermekeként nápolyi és szicíliai királyi hercegnőként született.

Életrajza

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Lujza Sarolta (olaszul: Luisa Carlotta) 1804. október 24-én született a portici királyi palotában, a Nápolyi Királyságban, a Bourbon-ház szicíliai ágának tagjaként. Ő volt Ferenc nápolyi trónörökösnek (1825-től nápoly–szicíliai király) és második feleségének, Spanyolországi Mária Izabellának elsőszülött gyermeke és legidősebb leánya. Anyai nagyszülei IV. Károly spanyol király és Parmai Mária Lujza királyné voltak. A hercegnőnek tizenegy további testvére született, köztük a későbbi II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király.

Spanyolország infánsnőjeként

[szerkesztés]

1819. június 12-én, a tizennégy éves Lujza Sarolta hozzáment a nála tíz évvel idősebb anyai nagybátyához, Ferenc de Paula infánshoz, VII. Ferdinánd spanyol király testvéréhez. A közeli rokoni házasság megszokott volt a korban, valamint gyakori a Bourbon-ház spanyol és szicíliai ágai között. A friggyel Mária Lujza elnyerte a spanyol infánsnői rangot.[2] Kapcsolatukból az évek során összesen tizenegy gyermek született, akik közül nyolcan élték meg a felnőttkort.

1832-ben a La Granja de San Ildefonsó-i királyi palotában tartózkodó sógora, VII. Ferdinánd király súlyosan megbetegedett. A királyt titokban rábírták, hogy írjon alá egy rendeletet, ami hatályon kívül helyezi az 1830-as pragmatica sanctiót, amiben kimondják leánya, az Asztúriai hercegnő öröklését. A beteg királlyal aláíratott dokumentum újból a száli törvényeket helyezi hatályba, így Ferdinánd legidősebb öccsének, Károly Mária Izidor infánsnak kedvez. A hír hallatán Lujza Sarolta és férje Sevillából a La Granjába utazott. Az infánsnő nem tétlenkedett, hogy elérje, sógora vonja vissza az újonnan aláírt dokumentumot és továbbra is leányát, Lujza Sarolta unokahúgát tekintse halála esetén a trón várományosának. Történelmi anekdotaként maradt meg, miszerint az infánsnő az iratokat a tűzre dobta, majd az azt megmenteni igyekvő Francisco Tadeo Calomarde igazságügyi minisztert kétszer is megpofozta. Az eseményeket követően Ferdinánd király felépült, majd átadta a hatalmat feleségének, Mária Krisztinának (Lujza Sarolta húgának), aki férje egy évvel későbbi halála után az ország régense lett.

Nővére régensége alatt a testvérek közötti viszony idővel megromlott, mígnem totális rivalizálásba torkollott. Lujza Sarolta és családja száműzetésbe került, Franciaországban telepedtek le. Az infánsnő innen szponzorálta nővérével, a régens királynéval szembeni rágalmazó röpiratokat, amik Madridban jelentek meg és a Fernando Muñozzal kötött ragon aluli házassága miatt támadták a királynét. 1842-ben végül visszatért Spanyolországba, férjével és gyermekei egy részével Madridban telepedtek le. Itt élt 1844. január 29-én, harminckilenc éves korában bekövetkezett haláláig. Nem élte meg, hogy legidősebb fia, Cádiz hercege 1846-ban feleségül vegye unokahúgát, II. Izabella spanyol királynőt.

Gyermekei

[szerkesztés]

Nagybátyával, Ferenc de Paula infánssal való huszonnégy éves házasságuk alatt összesen tizenegy gyermeke született:

Gyermeke Született Elhunyt Megjegyzés
1. Ferenc de Asís Lajos infáns 1820. május 6. 1821. november 15. Cádiz első hercege. Kisgyermekként, egyéves korában elhunyt.[3]
2. Izabella Ferdinanda infánsnő 1821. május 18. 1897. május 9. 1841-ben morganatikus házasságot kötött Ignatius de Gurowski lengyel gróffal. Négy felnőttkort megélt gyermeke született.[4]
3. Ferenc de Asís infáns 1822. május 13. 1902. április 16. Cádiz hercege, majd Spanyolország királya unokatestvére, II. Izabella királynő hitveseként. Ők a mai spanyol Bourbon uralkodók felmenői.[5]
4. Henrik infáns 1823. április 17. 1870. március 12. Seville első hercege. 1870-ben párbaj által vesztette életét Montpensier hercegével szemben. Rangon aluli házasságából öt gyermeke született.[6]
5. Lujza Terézia infánsnő 1824. Június 11. 1900. december 27. José María Osorio de Moscoso y Carvajal, Sessa hercegének felesége lett, akitől három gyermeke született.[7]
6. Duarte Fülöp infáns 1826. április 4. 1830. október 22. Gyermekként, négyéves korába vesztette életét.[8]
7. Jozefina Ferdinanda infánsnő 1827. május 25. 1910. június 10. Rangon aluli házasságot kötött José Güell y Rentével. Három gyermekük született.[9]
8. Mária Terézia infánsnő 1828. november 16. 1829. november 13. Tizenegy hónapos korában hunyt el.[10]
9. Ferdinánd Mária infáns 1832. április 15. 1854. július 17. Fiatalon, huszonkét éves korában halt meg. Nem házasodott meg, nem születtek gyermekei.[11]
10. Mária Krisztina infánsnő 1833. június 5. 1902. január 19. 1860-ban ment hozzá Sebestyén spanyol és portugál infánshoz, akitől öt gyermeke született.[12]
11. Amália Filippina del Pilar infánsnő 1834. október 12. 1905. augusztus 27. Adalbert Vilmos bajor királyi herceg felesége lett. Összesen öt gyermekük született.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]