Francisco Tadeo Calomarde
| Francisco Tadeo Calomarde | |
 | |
| Vicente López festménye | |
| Született | 1773. február 10.[1][2] Villel |
| Elhunyt | 1842. június 19. (69 évesen)[3][1][4] Toulouse |
| Állampolgársága | spanyol |
| Foglalkozása | politikus |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Tadeo Calomarde témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Francisco Tadeo Calomarde (teljes nevén Francisco Tadeo Calomarde de Retascón y Arría; Villel, Aragónia, 1775. február 10. – Toulouse, 1842. június 19.) Santa-Isabel hercege, Almeida grófja, spanyol államférfi.
Életpályája[szerkesztés]
A francia invázió alatt 1808-ban a juntával, amelynek elnöke volt, előbb Sevillába, majd Cadizba vonult, de VII. Ferdinánd spanyol király visszatérése után ő volt az első, aki megtagadta az alkotmányt és meghódolt a korlátlan hatalmú királynak. Jutalmul az indiai főhivatal főtisztviselője lett. 1820-ban megint a liberálisokhoz szegődött, de befolyásra csak 1823-ban, az alkotmány második felfüggesztése után emelkedett. 1824 és 1832 között igazságügyminiszter volt és hatalmát a szabadság elnyomására és a szabadelvűek üldözésére használta fel. Amikor 1832-ben VII. Ferdinánd halála csak napok kérdésének látszott, Calomarde az első volt, aki Don Carlost királynak üdvözölte. VII. Ferdinánd király állapota váratlanul javult - Calomardét száműzték, mire Toulouseba menekült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ http://hemerotecadigital.bne.es/issue.vm?id=0003202597&page=8
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
Források[szerkesztés]
- Révai nagy lexikona