Kolozsvári járás
| Kolozsvári járás | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Vármegye | Kolozs vármegye |
| Járási székhely | Kolozsvár |
| Települések száma | 34 (1913)[1] |
| nagyközségek | 2 (1913)[1] |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
A Kolozsvári járás a Magyar Királyság megszűnt közigazgatási egysége, amely Kolozs vármegye része volt, Kolozsvár székhellyel. Területe jelenleg Romániában, Kolozs megyében fekszik.
Fekvése
[szerkesztés]
A Kolozsvári járás Kolozs vármegye központi részén helyezkedett el, a megye északi határától a déliig húzódott. Nyugaton a Gyalui járás, északon a Szolnok-Doboka vármegye, keleten a Mocsi járás, délen Torda-Aranyos vármegye voltak a szomszédai. A járási székhely Kolozsvár a járás délkeleti részén található.
Története
[szerkesztés]1857-ben 48 község alkotta és a Kolozsvári kerülethez tartozott.[2]
1920 és 1925 között 33 településsel a romániai Kolozs megyéhez (Județul Cojocna) tartozott Plasa Cluj (Centrală) néven.[3] 1925-ben a járás már nem létezett, településeit szétosztották Kolozs és Torda megyék egyéb járásai között.[4]
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 37 448 lakosa volt, ebből 24 592 görögkatolikus, 6758 református, 3616 görögkeleti, 1599 római katolikus, 664 izraelita, 133 unitárius, 67 evangélikus, 19 egyéb vallású.[5] A lakosság 73,1%-a román, 24,9%-a magyar, 0,2%-a német, 1,8%-a más anyanyelvű volt.[6]
Települései
[szerkesztés]Az 1913-as helységnévtár szerint a járást két nagyközség (Ajton és Fejérd) illetve tizenegy körjegyzőségben harminckét kisközség alkotta:[1]
| körjegyzőség | település | lélekszám |
|---|---|---|
| Erdőfelek | 2231 | |
| Fejérd | 2462 | |
| Ajtoni kj. | Ajton | 2184 |
| Rőd | 1750 | |
| Apahidai kj. | Apahida | 1517 |
| Kolozskara | 1145 | |
| Kolozskorpád | 700 | |
| Bonchidai kj. | Bonchida | 2357 |
| Válaszút | 1447 | |
| Felsőzsuki kj. | Alsózsuk | 959 |
| Felsőzsuk | 522 | |
| Nemeszsuk | 804 | |
| Kajántói kj. | Bodonkút | 740 |
| Kajántó | 1213 | |
| Kolozsborsai kj. | Bádok | 530 |
| Kolozsborsa | 2333 | |
| Kolozsgyulai kj. | Csomafája | 485 |
| Hosszúmacskás[7] | 552 | |
| Kide | 796 | |
| Kolozsgyula | 784 | |
| Szentmártonmacskás[7] | 260 | |
| Kolozspatai kj. | Györgyfalva | 2087 |
| Kolozsbós | 955 | |
| Kolozspata | 772 | |
| Magyarmacskási kj. | Diós | 471 |
| Magyarmacskás | 517 | |
| Sólyomkői kj. | Báboc | 361 |
| Borsaújfalu | 936 | |
| Kolozskovácsi | 578 | |
| Magyarfodorháza | 683 | |
| Sólyomkő | 872 | |
| Szamosfalvai kj. | Dezmér | 1034 |
| Szamosfalva | 1925 | |
| Szamosszentmiklós | 386 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c A magyar szentkorona országainak helységnévtára 1913. Szerk. Biszak Sándor. Budapest: Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Arcanum. 2006. ISBN 9789637374463
- ↑ Fényes Elek: Az Ausztriai Birodalom statistikája és földrajzi leírása. Pest: Heckenast. 1857. 170. o.
- ↑ Erdély statisztikája: A Romániához csatolt egész volt magyar terület lakosságának nemzetiségi, felekezeti és kulturális községenkénti statisztikája az 1910. és 1920. évi hivatalos adatok alapján. Közzéteszi Jakabffy Elemér. Lugos: „Magyar Kisebbség” Nemzetpolitikai Szemle. 1923.
- ↑ Nicolae Istrate: Indicatorul comunelor din Ardeal si Banat. Cluj: Cartea Românească. 1925.
- ↑ Erdély településeinek vallási adatai. Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. II 264. o. ISBN 9632154193
- ↑ Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 372. o. ISBN 9632151046
- ↑ a b A forrásban két körjegyzőségnél, a Kolozsgyulainál és a Magyarmacskásinál is szerepel.
.svg){kind=small}
