Szamosfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A római-katolikus templom.
Szamosfalva az 1769-1773 között készült jozefiniánus térképen

Szamosfalva (románul Someșeni, németül Mikelsdorf) Kolozsvár városrésze, hajdan önálló település. Itt található a város nemzetközi repülőtere.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvár keleti részén, a Mezőségre vezető út mentén fekszik. Mellette torkollik a Békás patak a Kis-Szamosba. Megközelíthető a 36-os autóbusszal, illetve vasúton a Kolozsvár-Dés vasútvonalon.[1]

Története és lakossága[szerkesztés]

A településen a gepidák jelenlétére utaló ékszereket, illetve a szilágynagyfalui kurgánokkal rokonítható, a szlávokhoz köthető tumulusokat tártak fel.[2] A név első említése 1280-ból maradt fenn. Nevének változatai: Zomus (1332), Sommusfalva (1345), Zamusfalva (1391), Zamosfalva (1546). 1342-ben már plébániatemploma volt. Birtokosa a Kalota nemzetség volt, melynek leszármazottjai a szamosfalvi Mikola, a kiskapusi és gyerővásárhelyi Gyerőfy, a magyargyerőmonostori Kabos és Radó, illetve a Kemény család. A Mikola családnak erődített kastélya volt a faluban.[3]

A 17. századtól kezdve a földesurak románokat telepítettek a háborúk és járványok által sújtott magyar lakosság pótlására. 1850-ben 927 lakosából 672 román, 179 magyar volt; felekezeti megoszlás szerint 672 ortodox, 183 református, 59 római katolikus, 7 izraelita, 3 evangélikus, 3 unitárius. 1910-re (Kolozsvár közelségének hatására) a lakosság száma 1925 főre emelkedett, amelyből 1324 román, 488 magyar volt; felekezetük szerint 764 ortodox, 434 görög katolikus, 291 református, 103 római katolikus, 17 izraelita, 2 evangélikus és 2 unitárius.[4]

A történelem folyamán többször került sor csapatok összevonására illetve ütközetre a település mellett. 1601-ben Báthory Zsigmond itt gyűjtötte össze hadait a goroszlói csata előtt. 1660. májusban itt táborozott II. Rákóczi György fejedelem a törökökkel való ütközetre készülve és itt írta meg végrendeletét. 1704. februárban a kurucok Szamosfalva irányából támadták a várost. Az 1848. november 16-i szamosfalvi csata a 15. huszárezred és Karl von Urban serege között, amely a huszárok meghátrálásával végződött, Kolozsvár feladását eredményezte.[5]

A 19. században a Jósika családnak a településtől délre volt birtoka; 1923-ban ide épült a száz hektárnál nagyobb területű laktanya.[6] 1922-ben nyílt meg a repülőtér. Az 1960-as években Szamosfalván hozták létre a Kolozsvár környéki három nagy mezőgazdasági termelőszövetkezet egyikét. 1968. februárban Szamosfalvát Kolozsvárhoz csatolták.[7]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Szent Erzsébet tiszteletére emelt félkör apszisú temploma a 13. század közepén épült; ennek nyomát a román stílusú déli ajtó őrzi. A 15.-16. század fordulóján lényegesen átépítették, és kőfallal kerítették; keresztboltozatos új szentélyét 1530-ban fejezték be. A szentély boltzárókövén illetve a hajó északi és déli falában levő síremlékeken a Mikola család címere látható. A templomot 1724-ben és 1806-ban felújították.[8]
  • Református temploma 1909–1931 között épült. A szamosfalvi református gyülekezethez tartozik az 1999–2000 között emelt kölesföldi, illetve az 1992–1994 között épült szopori templomok közössége is.[9]
  • A település nyugati felén található az 1849. október 19-én kivégzett Tamás András honvéd alezredes és Sándor László százados emlékoszlopa, amelyet 1896-ban állítottak a vesztőhely környékén. Az 1930-as évek végén az emlékmű felső részét ledöntötték.[10]
  • A szamosfalvi kénes-sós fürdő egy hajdani mocsár helyén található, az 1920-as években építette ki Dominic Stanca orvos; 1932-ben már több mint 40 000 látogatója volt. A fürdő 1996-ban bezárt; 2010-ben elkezdték a korszerűsítés engedélyeztetését.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vasúti állomásának neve Cluj-Napoca Est, azaz Kelet-Kolozsvár.
  2. ErdTört 1988: 144., 147–149., 186–187.
  3. Kelemen 1943; Léstyán 2000.
  4. Kelemen 1943; Varga.
  5. Petri 1901: 250; Jármy 1902: 181; Imreh 2003: 62–65; Benkő 2004: 38.
  6. Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár közelről. Szabadság, (2011. jan. 12.)
  7. Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in Dáné 2001.
  8. Kelemen 1943; ErdTört 1988: 385–386; Léstyán 2000.
  9. Tonk 2006: 36., 39.
  10. Kelemen 1943; Közösségi összefogással megmenthetjük kőbe faragott történelmünket, Szabadság, 2011. április 14.
  11. Szádeczky 1933: 247., 250; Kelemen 1943; Napirenden a szamosfalvi gyógyfürdő, Szabadság, 2010. március 30.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]