Bulgáriatelep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Bulgáriatelep térképe (románul)

A Bulgáriatelep (románul Cartierul Bulgaria) Kolozsvár egyik városnegyede a város északi részében, az ipari övezetben. Az egyedüli külvárosi negyed a városban, amelyet a szocializmus időszakában a lakótelep-építések érintetlenül hagytak.[1] 2018-ban (az Iriszteleppel együtt) a város kevésbé keresett lakóövezetének számított: a negyedben az átlagos ingatlanár négyzetméterenként 1093 euró volt, szemben a város 1287 euró/m2-es átlagával, illetve az 1417 euró/m2 maximális értékkel.[2] Viszonylag kevés lakosa van, viszont számos ipari vállalatnak van itt a székhelye vagy telephelye.[3]

Neve[szerkesztés]

A telep kialakulása előtt a területet Berek, Postaberek, Postarét néven ismerték.[4] A "berek" megnevezés a terület vizenyős, berkes voltára utal,[5] a "postakert" illetve "postarét" megnevezéssel pedig a postamesternek kiutalt területet jelölték, ahol takarmányt termeszthetett a postalovak számára.[6] Jelenlegi nevét az első világháború előtt itt telket bérelő és öntözéses gazdálkodást folytató bolgár kertészekről kapta.[4]

Fekvése és utcái[szerkesztés]

A város északi részén, a Malomárok két ága, a Szamos és a vasút által határolt területen helyezkedik el.[4] A Széchenyi térről induló 36B és 36L autóbuszokkal, valamint a Monostori negyedből induló 52 és 52L autóbuszokkal közelíthető meg.[7]

Fő utcája a telep kialakulásakor a János Zsigmond utca (Bábolna utca, str. Bobâlna) volt. Az 1970-es és 1980-as években a végében épült vállalatok miatt zsákutcává vált. A fő utca szerepét ezt követően a Szabolcs vezér út (str. Câmpina) vette át.[8] A vasúti töltés vonalát követi a Kenyérmezei út (Str. Câmpul Pâinii), ebből indulnak a Szamos irányába a Bolgár (Bulgarilor), Honterus (Griviţei), Luther (Arad), Gyöngyvirág (Mărgăritarilor), Hársfa (Teilor) és Hóvirág (Ghioceilor) utcák.[9][10]

Története[szerkesztés]

A 19–20. század fordulóján a terület nem volt beépítve, legelők és rétek voltak rajta; ezen kívül homokot termeltek ki és adtak el.[11] A 20. század első éveiben Bulgáriából jött kertészek béreltek itt földet, amelyet elkerítettek, kezdetleges öntözőberendezéssel látták el, és káposztát, hagymát, retket, paradicsomot, sárgarépát, tököt, karalábét termesztettek rajta. A kertészek nem telepedtek meg, csak tavasztól őszig tartózkodtak a városban, közben hazatértek Bulgáriába.[4] Mintegy 15-20 bolgár család élt itt. A telepen egy malom is volt, Petkov malma,[12] és a Téglás és Bábolna utcák sarkán kocsma és fűszerüzlet is létesült.[13] 1908-ban a város jóváhagyta egy híd építését a Téglás utca (Str. Fabricii) végén, „különösen a gazdaközönség érdekeit véve figyelembe.” A hidat "hóhérok hídjának" is nevezték, mert a városi sintértelep szomszédságában létesítették.[11]

Az 1920-as években kezdték kimérni a telkeket és kialakítani az utcákat;[4] a családi házakban jellemzően munkások laktak.[14] Utóbb hóstátiak is költöztek a telepre, de még sokáig tartották a rokoni kapcsolatot az anyahóstáttal.[15] Becslések szerint az 1970-es években mintegy 206 hóstáti család élt a telepen.[16] A bolgárok viszont lassan beolvadtak a magyar és román lakosságba.[12] (A 2011-es népszámláláskor Kolozsváron 16 fő vallotta magát bolgárnak.)[17] Pásztor Gyöngyi szociológus szerint a telepen még a 21. században is a városi átlagnál magasabb, 30-40% a magyar lakosság aránya;[18] a negyed ortodox papja, Eugen Copaciu, ezzel szemben 30%-nyi román és többségi magyar lakosságról nyilatkozott.[19]

Az első ipari vállalkozások között volt a telepen a Spáda-féle szappangyár a Malomárok torkolatánál, mellette pedig egy kefegyár.[20]

1944. június 2-án, a város bombázásakor a telepre több bomba hullt: egy a Luther utcába, három a Kenyérmezei útra, egy a Téglás utcai iskola mellé, a Téglás utcai sodronygyár elé.[21]

2018-ban az Irisztelep és a Bulgáriatelep között új híd építését kezdték el, a régi hidat pedig felújítják a gyalogos- és kerékpáros forgalom számára. A létesítmény átadását 2019. novemberre tervezték.[22]

Templomai[szerkesztés]

A bulgáriatelepi református templom

A telep hóstáti, református felekezethez tartozó lakói az alsóvárosi gyülekezethez tartoztak, de már a 20. század elején is tartottak helyi istentiszteleteket azok számára, aki nehezen tudtak volna eljutni a kétágú templomba. Az 1970-es években egy magánházat vásároltak, amelyet kilencven férőhelyes imaházzá alakítottak át. Maga gyülekezet csak 1977. július 1-jével önállósult. 1991 és 1995 között Zakariás Attila tervei alapján négyszáz férőhelyes templomot építettek, amelyet 1995. június 15-én Csiha Kálmán avatott fel. A templom melletti gyülekezeti központban lelkészi és segédlelkészi lakás, ifjúsági terem, óvoda, gyülekezeti konyha és vendégszobák találhatóak. A gyülekezet létszáma 2006-ban mintegy 1800 fő volt.[23][24]

A telepen levő római katolikus kápolna a kolozsvári Szent Péter-plébánia filiája.[25]

2002-ben a román ortodox egyház egy 900 négyzetméteres telket kapott ingyenes használatra a várostól a Bábolna utcában templomépítés céljára. Az építkezést nem kezdték el, viszont felhúztak egy fatemplomot a vasútvonal mellett, a Kenyérmező utcában, egy olyan területen, ami nem állt az egyház tulajdonában. Ezt a 774 négyzetméteres telket 2013-ban kapták meg ingyenes használatra (az előző terület használati jogának visszavonása mellett), és letették az új templom alapkövét. Az új telek a városrendezési tervben építési tilalom alatt állt, így a templom építése 2016-ig nem kezdődhetett el.[19][26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pásztor Gyöngyi: Monostor(ok)-kép(ei), monostor(ok)-tudat(ai): Kolozsvár egyik lakótelepének mentális térképéről. WEB, 13. sz. (2014) 17. o.
  2. Ghidul Tranzacțiilor Imobiliare Cluj-Napoca 2018. files.primariaclujnapoca.ro (2019. júl. 5.) (Hozzáférés: 2019. szept. 17.)
  3. Alt Mónika–Bogdán Árpád: Telephelyválasztási stratégiák és a területi verseny – a kolozsvári bankok esetében. epa.oszk.hu (2009)
  4. a b c d e Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 93–94. o. ISBN 973 8341 44 2  
  5. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 73. o. ISBN 973 8341 44 2  
  6. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 394. o. ISBN 973 8341 44 2  
  7. Linii urbane / Bulgaria. ctpcj.ro (Hozzáférés: 2019. szept. 17.) arch
  8. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 124 és 435. o. ISBN 973 8341 44 2  
  9. Pillich László: Városom évgyűrűi. Bukarest: Kriterion. 1985. 120. o. arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  10. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 82., 107., 140., 177., 306., 424 és 426. o. ISBN 973 8341 44 2  
  11. a b Pillich László: Városom évgyűrűi. Bukarest: Kriterion. 1985. 117. o. arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  12. a b Fotbal şi istorie » Alin Fornade scrie despre bulgarii din Cluj: "Galeria pierdută". www.gsp.ro (2011. aug. 18.) (Hozzáférés: 2019. szept. 17.)
  13. Pillich László: Városom évgyűrűi. Bukarest: Kriterion. 1985. 119. o. arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  14. Csetri Elek: Kolozsvár népessége a középkortól a jelenkorig. In Kolozsvár 1000 éve: A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület–Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 973 8231 14 0 arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  15. Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9 arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  16. Pillich László: Előzetes megközelítések egy Hóstát-monográfiához. Korunk, XXXVIII. évf. 6. sz. (1979. jún.) 462. o.
  17. Tab8. Populația stabilă după etnie – județe, municipii, orașe, comune. Institutul Național de Statistică din România (Hozzáférés: 2019. szept. 17.) arch
  18. Dénes Ida: Szegénység és slumosodás. erdelyinaplo.ro (2014. jan. 31.) (Hozzáférés: 2019. szept. 17.) arch
  19. a b Preotul din Cartierul Bulgaria vrea să își înscrie în ”circulație” biserica. Gazeta de Cluj, (2016. feb. 8.) Hozzáférés: 2019. szept. 17.
  20. Pillich László: Városom évgyűrűi. Bukarest: Kriterion. 1985. 122. o. arch Hozzáférés: 2019. szept. 17.  
  21. Asztalos Lajos – Papp Annamária: 1944. június 2. – Kolozsvár bombázása. Kolozsvár: Exit. 2014. 135–139. o. ISBN 978 973 7803 10 8  
  22. Új híd épül Kolozsváron az Írisz és a Bulgária negyed között. www.kolozsvariradio.ro (2019. feb. 24.) (Hozzáférés: 2019. szept. 27.) arch
  23. Bulgária-telepi református gyülekezet: Ismertető. www.bulgariatelep.com (Hozzáférés: 2019. szept. 17.) arch
  24. Visky János: Bulgáriatelep. In Kolozsvár református templomai. Szerk. Tonk István. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület. 2006. 41–43. o.  
  25. A hét plébániája: Kolozsvár–Kerekdomb. www.mariaradio.ro (2016. jún. 2.) (Hozzáférés: 2019. szept. 17.)
  26. Hotărâre privind atribuirea în folosință gratuită, Parohiei Ortodoxe "Sfinții Ioachim și Ana", a imobilului-teren în suprafață de 774 mp., situat în municipiul Cluj-Napoca, str. Câmpul Pâinii f.n., identificat cu nr. topo 16092/1, în vederea construirii unui lăcaș de cult. storage.primariaclujnapoca.ro (2013. szept. 12.) (Hozzáférés: 2019. szept. 17.)