Malomárok (Kolozsvár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Malomárok a Fürdő (Cardinal Iuliu Hossu) utca elején
A Malomárok a Fürdő utcában
A Malomárok a Tímárok utcájában

A kolozsvári Malomárok (románul: Canalul Morilor) a Kis-Szamos ága. A város nyugati részének szélén ágazik el a Kis-Szamosból, végighalad a strand mellett, majd a Fürdő (Cardinal Iuliu Hossu) és a Malom (George Barițiu) utcáknak teljes hosszában, a nagypiac mellett és a keleti külvárosnál tér vissza a folyóba. Egyes vélemények szerint a középkori város vizesárkát is ellátó Szamos-ág mesterséges, mások úgy gondolják, hogy a bronzkorban keletkezett. Egy 1558-ban kelt dokumentum szerint a városi tanács a Szamosnak a városba vezetésére a fertályok által adott emberekkel földcsatorna ásását rendelte el.[1] A monostori elágazásnál álló gátról az első adatok a 16. századból maradtak fenn. Ezzel szabályozták a Malomárokba engedett víz mennyiségét, amely elegendő volt a Malomárok partján álló papír-, lisztelő-, csertörő és ványolómalmok működtetésére. Az 1970-es évek végén új, magasabb gátat építettek, ezt követően a Malomárokba alig jutott víz. A malmok közül már egyik sem létezik.[2]

A monostori Kétvízköz nyugati szélén, az egykori kendőgyár mellett a Malomárokból csatorna vezetett a Szamosba. Ezen eresztették le a folyón álló fafogó kis- és nagygereblyéhez a Hideg-Szamos völgyéből a vízen úsztatott tűzifát. Az 1960-as években a torkolatot csatornába bújtatták, az 1980-as évek közepén a partján lefektetett villamosvonal mentén kerítést emeltek.[3] A Sétatéren keresztül is két árok kötötte össze a Malomárkot és a Szamost. Az egyik mellett, a Gyár (utóbb Malom, Fadrusz János, Eminescu) utca sarkán az 1820-ban épült Libuc-gáti malom állt, amelyet 1898-ban bontottak le.[4]

A főposta északi oldalával szemben a Malomárok bal partján az 1920-as évekig még valóban malom állt, amelyet Nagymalom néven ismertek.[5]

A Malom (Barițiu) utca közepén a 19. század közepén fedett híd vezetett át a Malomárok felett; ennek helyén az 1960-as években gyalogos vasbeton híd épült.[6]

A Malomároknak mára már nincs funkcionális jelentősége. Egyes részeit 1987-ben, a villamosvonal kiépítésével párhuzamosan, a belváros rendezési munkái során le is fedték.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Asztalos: 2005. április 13. Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Asztalos: 2010. jan. 27.
  3. Asztalos: 2006. okt. 18.
  4. Asztalos 2004: 292.
  5. Asztalos: 2006. júl. 12.
  6. Asztalos: 2005. jún. 15.

Források[szerkesztés]

  • Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2  
  • Asztalos Lajos: Kolozsvár helynevei. Szabadság, (2005 – 2006) (folytatásokban)
  • Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár – közelről: Gát, Kisszamos, Malomárok, zúgók, hidak. Szabadság, (2010) (folytatásokban január - április között)
  • Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Kolozsvár: Művelődés. 2004. 229. o. ISBN 973 7993 03 9  

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Canalul Morilor
A Wikimédia Commons tartalmaz Malomárok (Kolozsvár) témájú médiaállományokat.