Kis kalászhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kis kalászhal
Kis kalászhalak
Kis kalászhalak
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Rend: Kalászhalalakúak (Atheriniformes)
Alrend: Atherinoidei
Család: Kalászhalfélék (Atherinidae)
Alcsalád: Atherininae
Nem: Atherina
(Linnaeus, 1758)
Faj: A. boyeri
Tudományos név
Atherina boyeri
A. Risso, 1810
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis kalászhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis kalászhal témájú médiaállományokat és Kis kalászhal témájú kategóriát.

A kis kalászhal (Atherina boyeri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a kalászhalalakúak (Atheriniformes) rendjébe, ezen belül a kalászhalfélék (Atherinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A kis kalászhal a sekély parti vizek, folyótorkolatok, édesvízű tavak lakója. A Földközi-tenger medencéjében él. A következő országokban található meg: Albánia, Algéria, Bulgária, Ciprus, Egyiptom, Görögország, Horvátország, Izrael Franciaország, Libanon, Líbia, Marokkó, Málta, Montenegró, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szíria, Szlovénia, Törökország, Tunézia és Türkmenisztán.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal testhossza 8-10 centiméter, legfeljebb 12,5 centiméter. 45 közepesen nagy pikkelye van egy hosszanti sorban. Teste kissé áttetsző.

Életmódja[szerkesztés]

Rajhal, amely rendszerint közvetlenül a felszín alatt mozog, és csak télire vonul nagyobb mélységbe. Tápláléka állati plankton, a Fekete-tenger környékén a fenéklakók például az árvaszunyog lárvái is.

Szaporodása[szerkesztés]

Május és augusztus között ívik. Édes- és brakkvízben egyaránt ívik.

Források[szerkesztés]