Jacques Delors

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Delors
1993-ban
1993-ban
Született Jacques Lucien Jean Delors
1925. július 20.[1][2][3][4][5]
Párizs 14. kerülete[6]
Elhunyt 2023. december 27. (98 évesen)[7][6]
Párizs 5. kerülete[8][9][6]
Álneve Roger Jacques
Állampolgársága francia[10][9]
Gyermekei két gyermek:
SzüleiJeanne Joséphine Rigal
Louis Delors
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Európai Parlament képviselője (1979. július 17. – 1981. június 16.)
  • Minister of the Economy, Finances and Industry (1981. május 21. – 1981. június 22.)
  • Minister of the Economy, Finances and Industry (1981. június 22. – 1983. március 22.)
  • Mayor of Clichy (1983–1984)
  • Minister of the Economy, Finances and Industry (1983. március 22. – 1984. július 17.)
  • Európai Bizottság elnöke (1985. január 7. – 1995. január 24.)
Iskolái
  • Paris Faculty of Law and Economics
  • Lycée Voltaire
Kitüntetései
  • Bajor Érdemrend
  • Hans Böckler Preis
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class
  • a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
  • a Portoi Egyetem díszdoktora
  • A Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora
  • a Keió Egyetem díszdoktora
  • Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1985)[11]
  • a francia Becsületrend lovagja (1985. március 7.)[12]
  • Grand Cross of the Military Order of Christ (1986. május 16.)[13]
  • Grand Cross of the Order of Prince Henry (1987. október 31.)[13]
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1989)
  • Four Freedoms Award – Freedom Medal (1990)
  • Károly-díj (1992. május 28.)[14]
  • a Salamancai Egyetem díszdoktora (1994)[15]
  • Robert Schuman-emlékérem (1995)
  • Ernst Reuter-emlékérem (1995)
  • Erasmus-díj (1997)
  • German citizenship price (1997)
  • Catalonia International Prize (1998)
  • a francia Becsületrend tisztje (1999. április 2.)[12]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2005. március 25.)
  • Global Economy Prize (2006)
  • Leonardo Award (2010)
  • honorary doctor of the Catholic University of Paris (2011. november 24.)
  • Baden-Württemberg Tartomány Érdemrendje (2013)
  • Európa díszpolgára (2015. június 26.)[16]
  • National tribute (2024. január 5.)[17]

A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Delors témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jacques Lucien Jean Delors (Párizs, 1925. július 20.2023. december 27.) francia közgazdász, a Francia Szocialista Párt politikusa. Az egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb európai politikusként 1985 és 1995 között az Európai Bizottság elnöke volt, aki kulcsszerepet játszott az európai integráció elmélyítésében. Korábban, 1979 és 1981 között az Európai Parlament tagja, 1981 és 1984 között Franciaország gazdasági és pénzügyminisztere, 1983-ban és 1984-ben Clichy polgármestere volt.

Származása, végzettsége és pályája[szerkesztés]

Limousini katolikus családban nőtt fel, apja a Banque de France adósságbehajtó ügynöke volt. A párizsi Voltaire Lycée gimnáziumba járt, de a második világháború alatt átment a Blaise Pascal Lycée-be Clermont-Ferrand-ba. Diákként a Keresztény Munkásifjú Mozgalom és a Jeunesse étudiante chrétienne (JEC), majd a Vichy-kormány Compagnons de France ifjúsági szervezetének tagja volt.[18] Középiskolái elvégzése után ő is a Banque de France-ban dolgozott 1945 és 1962 között. Ezzel párhuzamosan jogtudományt és politikai gazdaságtant tanult a párizsi egyetemen.

Részt vett a Confédération française des Travailleurs chrétiens (CFTC) keresztény szakszervezeti szövetségben. A CFTC gazdasági szakértője lett, amely 1959-ben a Conseil économique et socialba jelölte. A szakszervezet balszárnyához (Rekonstrukciós csoport) tartozott, szorgalmazta annak laicizálását és átnevezését a Confédération française démocratique du travail (CFDT) névre. 1962 és 1969 között a Commissariat général du Planben dolgozott. 1969-től 1973-ig a Szakképzési és Szociális Fejlesztési Minisztérium tárcaközi bizottságának főtitkára volt. Ezután visszatért a Banque de France-ba, ahol 1979-ig a főtanács tagja volt. Ugyanakkor 1974 és 1979 között a Paris-Dauphine Egyetem menedzsment docenseként és az École nationale d'administration (ENA) oktatójaként tanított.[19]

Politikai karrierje[szerkesztés]

Közvetlenül Franciaország 1944 őszi felszabadulása után csatlakozott a Kereszténydemokrata Mozgalomhoz (MRP), de két év után kilépett, mert túlságosan konzervatívnak találta azt. Emmanuel Mounier perszonalista filozófiájának követője volt, és 1952-ben csatlakozott a Vie nouvelle nevű keresztény baloldali mozgalomhoz. A következő évben tagja lett a Marc Sangnier által alapított Jeune République nevű kis keresztény baloldali pártnak, 1956-tól tagja volt a végrehajtóbizottságnak is. Miután egyre inkább magáévá tette a szocialista meggyőződést, 1957-ben csatlakozott az Union de la gauche socialiste-hez (UGS), amely 1960-ban beolvadt a Parti socialiste unifié-be (PSU), amelyhez Delors már nem csatlakozott. Ehelyett az 1960-as években különféle szocialista klubok munkájában vett részt.[20]

A gaulle-ista miniszterelnök, Jacques Chaban-Delmas 1969-ben Delors-t nevezte ki szociálpolitikai tanácsadójának. Befolyással volt a nouvelle société („új társadalom”) reformprojektjére, különösen az 1971-ben hatályba lépett továbbképzési törvényre, amely bevezette a fizetett tanulmányi szabadsághoz való jogot. 1974-ben csatlakozott a Francia Szocialista Párthoz,[21] és 1979-ben beválasztották a párt végrehajtó bizottságába is. Az 1979-es európai parlamenti választások után két évig az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja tagjaként és a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökeként dolgozott.

Miután François Mitterrand-t köztársasági elnökké választották, Delors 1981 májusában átvette a francia gazdasági és pénzügyminiszteri tisztséget a Mauroy-kabinetben. Ez idő alatt a szocialista gazdaságpolitika rövid életű kísérletéért volt felelős a piacgazdaságban a bankok és néhány nagyvállalat államosítása, valamint a keynes-i gazdaságélénkítés révén. A francia frank többszöri leértékelése és az Európai monetáris rendszerből való kilépés veszélye után azonban Delors-nak 1983 márciusától Mitterrand elnök utasítására megszorító politikára (tournant de la rigueur) kellett átállnia a kormányzati kiadások csökkentése és a valuta stabilizálása érdekében. Az 1984. júliusi kormányátalakítással Pierre Bérégovoy váltotta fel. 1983 márciusától 1984 decemberéig Delors Clichy, Párizs egyik külvárosa polgármestere is volt.

1985 és 1995 között az EK Bizottságának elnöke és három bizottság (Delors I, II és III ) elnöke volt. Ez idő alatt szorgalmazta az Európai Unió szociálpolitikájának napirendre tűzését.[22] Ennek keretében fogadták el 1989-ben a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogainak Közösségi Chartája, 1992-ben pedig a Szociális Jegyzőkönyvet.[23]

1989-ben – sok szkeptikus francia vezető politikustól eltérően – a német újraegyesítés mellett emelt szót.[24]

Delors 1995-ben úgy döntött, hogy nem indul az elnökválasztáson François Mitterrand utódjaként; holott a Szocialista Párt legígéretesebb jelöltjének tartották.[25] Ez a döntése összefüggött azzal, hogy visszavonult a napi francia politikától.

Jean Monnet (1888–1979) után Delors-t a legbefolyásosabb európai politikusként tartották számon tevékenysége alapján.

Hozzájárulása az EU belső piaci folyamataihoz[szerkesztés]

Vezetése alatt az európai integráció nagy előrehaladást ért el. Elnöksége véget vetett egy évtizednyi euroszkepticizmusnak és az integrációs folyamat stagnálásának (az „euroszklerózisnak”). Delors „kivezette a közösséget a mély válságból”, és „új pályára állította a belső piaccal és a monetáris unióval”.[26] Az Egységes Európai Okmány (EGT) 1986-os reformja, az 1992-es Maastrichti Szerződés, valamint a Bizottság és a közösségi politika reformja és átirányítása (Delors-csomag) 1988-ban az ő elnöksége alatt született meg.

1985-ös fehér könyve a belső piacról[szerkesztés]

Franz Josef Straussszal (1988)

Delors kezdeményezésére a Bizottság kiadott egy fehér könyvet (ún. belső piaci alapozót), amelyben 300 (később 282-re redukálva) jogalkotási intézkedést soroltak fel, amelyek a belső piac megvalósításához szükségesek. Ez a program az úgynevezett Delors-csomagon alapul, amelyet a Bizottság akkori elnöke hivatalba lépése után nyolc nappal, 1985 januárjában, strasbourgi beiktatási beszédében mutatott be az Európai Parlamentnek. Első mondatában feltette a kérdést: „Elképesztő dolog-e kihirdetni, majd végrehajtani azt a döntést, hogy 1992-ig eltöröljük a Közösségen belüli határokat?” A javasolt intézkedések a következőket tartalmazták:

  • A személy- és áruellenőrzés megszüntetése az EK belső határain (pl. az ellenőrzések áthelyezése a termelésbe, az állat-egészségügyi jogszabályok egységesítése)
  • Számos termékszabvány és élelmiszerszabvá5ny kölcsönös elismerése és harmonizációja
  • A különböző áfa és fogyasztási adók révén fennálló adókorlátok felszámolása
  • A közbeszerzési piacok EK-szintű megnyitása (10 millió DM feletti állami szerződéseknél)
  • A nagy horderejű piacnyitások és liberalizációk (pl. a biztosítási és szállítási ágazatokban)
  • Az állami monopóliumok felszámolása (pl. a Postánál).

A fehér könyv ütemtervet szabott meg, és 1992. december 31-re tűzte ki a belső piac kiteljesítésének határidejét. Ezt a programot 1992-ben a milánói csúcstalálkozón (1985 közepe[27] ) a „varázsdátummal” hagyta jóvá az akkor még tíz tagállamból álló Közösségi Tanács.

Az Egységes Európai Okmány, a jogszabályok közelítése, a Delors-jelentés és a Maastrichti Szerződés[szerkesztés]

Az Egységes Európai Okmány (EGT) 1986-os elfogadásával a Római Szerződést először fenntartható módon reformálták meg, és lefektették a belső piac kiteljesítésének alapjait.[28] Az EGT-Szerződés reformjával párhuzamosan a Delors vezette Bizottság célul tűzte ki a belső piac megvalósítását jelentős európai jogalkotási folyamaton keresztül, majd a tagállamokban történő végrehajtást. 1992 végére e bizottsági javaslatok többségét elfogadták. A 282 javaslat irányelvekkel történő végrehajtását erősen támogatta az EGT-Szerződés 1987. július 1-jén hatályba lépett reformja, amely bevezette a minősített többségi szavazást[29] ezen a szakpolitikai területen. Ezek a belső piaci erőfeszítések új lendületet váltottak ki az EK-n belül, amely a mai napig Delors lendületét és eltökéltségét mutatja be a Bizottság egyik kiemelkedő elnökeként. Delors alatt a Bizottság „új tekintélyt” kapott.[30]

1989 júniusában Delors három szakaszból álló tervet terjesztett elő – időbeli korlátok nélkül – a gazdasági és monetáris unió létrehozására.[31] Ezt megelőzte az Európai Tanács 1988. júniusi ülésén a Delors által a Bizottság elnökeként a szakértői csoport felhatalmazása („az Unió megvalósításának konkrét szakaszainak vizsgálatára és javaslattételre”). A kezdeményezés Delors-ra nyúlik vissza. A Delors-jelentés alapján az Európai Tanács 1989-ben Madridban úgy döntött, hogy a monetáris unió első szakasza 1990. július 1-jén lép életbe. A jelentés később a Maastrichti szerződésben[32] a GMU megtervezésének alapja lett, amely az egyes szakaszokra vonatkozóan is meghatározott határidőket. Delors-jelentésnek az európai szövetségi államba való mélyebb integrációra vonatkozó javaslatai arra késztették Margaret Thatcher brit miniszterelnököt, hogy elmondja híres Nem, nem, nem-beszédét 1990 októberében.[33]

1992-ben, a keleti blokk összeomlása és az európai helyzet megváltozása után Delors bizottsági elnöksége alatt jött létre a következő jelentős európai szerződés, a Maastrichti szerződés.

Szervezeti tagságai (válogatás)[szerkesztés]

Jacques Delors tagja volt a Római Klubnak és az A Soul for Europe kezdeményezés kuratóriumának. Tagja volt az európai föderalizmust szorgalmazó Spinelli-csoportnak is, és vezette a Notre Europe agytrösztöt, amely a Hertie School of Governance-szal együtt finanszírozza a berlini Jacques-Delors-Institut európai agytrösztöt. 1995-ben az Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux-Arts de Belgique társult tagjává választották.[34]

Magánélete[szerkesztés]

Delors 1948-ban feleségül vette Marie Lephaille-t (1923–2020). Martine Aubry politikusnő és Jean-Paul Delors újságíró leányát. 2023. december 27-én hunyt el Párizsban, 98 évesen.[35][36]

Kitüntetései és díjai[szerkesztés]

  • 1990: Díszdoktori cím a Bochumi Ruhr Egyetem Társadalomtudományi Karán március 6-án
  • 1990: Hans Böckler-díj[37]
  • 1991: Bajor Érdemrend, Max Streibl bajor miniszterelnök adományozta február 1-jén
  • 1992: Aachen városának Nagy Károly-díja
  • 1993: a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
  • 1994: Díszdoktori cím a greifswaldi Ernst Moritz Arndt Egyetem Jog- és Államtudományi Karán május 12-én
  • 1995: V. Károly európai díj a spanyol Yuste Európai Akadémiától
  • 1996: Nagy Arany Becsületérem az Osztrák Köztársaságnak nyújtott szolgálatokért[38]
  • 1996: A Carlo Schmid Alapítvány díja
  • 1998: Premi Internacional Catalunya[39]
  • 2010: Leonardo European Corporate Learning Award[40]
  • 2015: Európa díszpolgára[41]

Irodalom[szerkesztés]

  • Jacques Delors: Erinnerungen eines Europäers (Egy európai emlékiratai); Parthas, 2004, ISBN 3-936324-20-4
  • Ronald Grätz, Hans-Joachim Neubauer (szerk.): Mein Leben für Europa. Gespräche (Életem Európáért. Beszélgetések); Steidl/ifa, Göttingen, 2013, ISBN 978-3-86930-476-2

További információk[szerkesztés]

  • Literatur von und über Jacques Delors im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  • Werke von und über Jacques Delors in der Deutschen Digitalen Bibliothek
  • A Soul for Europe
  • Jacques Delors im Munzinger-Archiv (Artikelanfang frei abrufbar)
  • Jacques Delors in der Abgeordneten-Datenbank des Europäischen Parlaments
  • Elektronische Kopien des Vorlasses von Jacques Delors sind im Historischen Archiv der EU einsehbar.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. Roglo
  5. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  6. a b c Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2024. február 19.)
  7. Rádio e Televisão de Portugal: Morreu Jacques Delors, ex-presidente da Comissão Europeia (portugál nyelven), 2023. december 27. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  8. Jacques Delors, figure de la construction européenne, est mort à l'âge de 98 ans - France Bleu (francia nyelven), 2023. december 27. (Hozzáférés: 2023. december 27.)
  9. a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 31.)
  10. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  11. Real Decreto 1316/1985, de 24 de julio, por el que se concede la Gran Cruz de la Orden de Isabel la Católica al señor Jacques Delors, Presidente de la Comisión de las Comunidades Europeas (spanyol nyelven). Sede del Boletín Oficial del Estado, 1985. augusztus 1.
  12. a b Décret du 2 avril 1999 portant promotion et nomination, 1999. április 4.
  13. a b Ordens Honoríficas Portuguesas
  14. Der Karlspreisträger 1992 Jacques Delors (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  15. Doctorados HONORIS CAUSA. Salamancai Egyetem. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
  16. European Council, 25-26 June 2015. Európa Tanács. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
  17. Emmanuel Macron présidera une cérémonie d’hommage national à Jacques Delors le 5 janvier. Le Monde, 2023. december 29.
  18. Gilles Morin: DELORS, Jacques Lucien Jean. In: Le Maitron. Dictionnaire biographique du mouvement ouvrier et mouvement social, hozzáférés: 18. März 2013. március 18.
  19. Qui est Jacques Delors ? CFDT, hozzáférés: 2008. október 7.
  20. Gilles Morin: DELORS, Jacques Lucien Jean. In: Le Maitron. Dictionnaire biographique du mouvement ouvrier et mouvement social, hozzáférés: 2013. március 18.
  21. Gilles Morin: DELORS, Jacques Lucien Jean. In: Le Maitron. Dictionnaire biographique du mouvement ouvrier et mouvement social, hozzáférés: 2013. március 18.
  22. Kocher, Eva: Europäisches Arbeitsrecht, 1. Aufl., Baden-Baden 2016, § 1 Rn. 43.
  23. Kocher, Eva: Europäisches Arbeitsrecht, 1. Aufl., Baden-Baden 2016, § 1 Rn. 43 f.
  24. europarltv.europa.eu
  25. Jacqueline Hénard: Jospins entschlossenes Zögern. In: Die Zeit, 31. Mai 2001.
  26. Hans-Jürgen Wagener, Thomas Eger, Heiko Fritz: Europäische Integration, Recht und Ökonomie, Geschichte und Politik. München 2006, S. 192.
  27. Die Stunde der Wahrheit steht noch bevor. In: Die Zeit. Nr. 28, 5. Juli 1985.
  28. Art. 14 Abs. 1 EG (Nizza/Amsterdam) [ex Art. 7a EG, Maastricht]: „Die Gemeinschaft trifft die erforderlichen Massnahmen, um bis zum 31. Dezember 1992 gemäß dem vorliegenden Artikel … den Binnenmarkt schrittweise zu verwirklichen.“
  29. Art. 95 EG (Amsterdam/Nizza), ex Art. 189 EG (Maastricht), seit VvL (1. Dezember 2009) Art. 114 AEUV.
  30. Hans-Jürgen Wagener, Thomas Eger, Heiko Fritz: Europäische Integration, Recht und Ökonomie, Geschichte und Politik. Vahlen, München 2006, S. 84, 192f.
  31. Hans-Jürgen Wagener, Thomas Eger, Heiko Fritz: Europäische Integration: Recht und Ökonomie, Geschichte und Politik. Vahlen, München, 2006, S. 84.
  32. Art. 105–124 EG a.F., jetzt (seit 1. Dezember 2009 durch VvL) Art. 127–133 AEUV.
  33. Euro Moments: Thatcher says 'no, no, no' to Europe. BBC News, 19. Mai 2014.
  34. Membre associé émérite: Jacques Delors (francia nyelven). Académie royale des Sciences, des Lettres et des Beaux-Arts de Belgique. (Hozzáférés: 2023. szeptember 7.)
  35. Jacques Delors stirbt mit 98
  36. Früherer EU-Kommissionspräsident Jacques Delors ist tot
  37. Hans Böckler Preis a(z) www.boeckler.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL (archiválva [Dátum hiányzik] dátummal) In: Boeckler.de, 13. Februar 2014.
  38. Aufstellung aller durch den Bundespräsidenten verliehenen Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich ab 1952 (PDF; 6,9 MB)
  39. Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!
  40. Leonardo Award.
  41. Jacques Delors wird «Ehrenbürger Europas», NZZ vom 26. Juni 2015.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Delors című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]