Emmanuel Mounier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuel Mounier
Nyugati filozófia
20. század
Emmanuel mounier 1905–1950.jpg
Élete
Született 1905. május 1.
Grenoble
Elhunyt 1950. március 22.
Châtenay-Malabry
Pályafutása
Iskola/Irányzat perszonalizmus
Rájuk hatott Jacques Maritain, Stjepan Tomislav Poglajen, Pierre Trudeau
Hatottak rá Jacques Chevalier(en), Henri Bergson, Charles Péguy,


Emmanuel Mounier (Grenoble, 1905. május 1.Châtenay-Malabry, 1950. március 22.) francia filozófus, a perszonalista irányzat neves képviselője, a ma is létező Esprit(en) folyóirat alapítója.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora és pályája[szerkesztés]

Katolikus parasztcsalád gyermeke. Felsőfokú tanulmányait először az orvosi egyetemen kezdte, de végül filozófiából államvizsgázott 1928-ban Párizsban. Filozófiai tanulmányaiban mentora Jacques Chevalier(en) filozófus volt. Nagy hatással volt rá Charles Péguy költő, aki a szocializmusból indulva talált rá a katolicizmus értékeire,[1] valamint Henri Bergson munkássága.

Katolikus elköteleződését a családi környezetből hozta magával, ami a tanulmányai során tovább mélyült. Egyetemi évei alatt katolikus közösségekhez csatlakozott, az összejöveteleken a francia katolikus megújulás lehetőségeiről tanácskoztak. Munkásságának egyik legfontosabb pontjaként, 1932 októberében megalapította az Esprit(en) folyóiratot.[2] A lap a kialakuló perszonalista filozófia irányzat műhelyévé vált. Az újság szerkesztői voltak többek között Jacques Maritain, Paul Ricœur és Denis de Rougemont(en). (Ehhez a körhöz kötődött emigrációja után Fejtő Ferenc is, aki személyes jó barátságot ápolt Mounier-vel.[3])

1935-ben megnősült, majd 1939-ben megszületett kislányukról kiderült, hogy gyógyíthatatlanul beteg (agyvelőgyulladása volt). Még ugyanebben az évben behívták katonának, segédszolgálatosnak, de 1940-ben német fogságba esett. (A fogságából írt levelek is rendíthetetlen hitéről tanúskodnak, és inkább lányuk, mint saját sorsa miatt aggódott.) Amint kiszabadult – még 1940-ben –, azonnal csatlakozott a francia ellenálláshoz. A Vichy-kormány betiltotta az Esprit folyóiratot, Mounier illegalitásba vonult, de letartoztatták és bebörtönözték. 1942-ben szabadult, ekkor családjával elhagyva Lyont Dieulefit-ben telepedett le. A második világháború végén, 1945-ben újra elindult az Esprit. Nagyon fiatalon, 45 éves korában hunyt el hirtelen, szívroham következtében.

A perszonalizmus úttörője[szerkesztés]

Az Esprit folyóirat hasábjain a kereszténység megújításáért szállt síkra szerkesztőtársaival együtt. A katolicizmus bibliai, patrisztikus és liturgikus értékeit megőrizve a korszerősítést tűzték ki célul, amelyet majd a második vatikáni zsinat valósított meg.

Mounier elvetette a kapitalizmust és a szocializmust egyaránt, és egyfajta harmadik utat jelölt ki, a perszonalizmust. Ez az irányzat hasonlít az egzisztencializmushoz, azonban kiindulópontja nem a lét, nem is az emberi lét, hanem az emberi személy. A központban az ember áll, amely nem kizárólag társadalmilag létezik. Közösségekben, személyes interakciókban teljesedhet ki. Mounier híressé vált szállóigéje így szól: „Csak abban a mértékben létezem, amennyire más számára létezem. Létezni tehát annyi, mint szeretni.”[4] Élesen bírálta a kapitalizmus individualizmusát és a kommunista kollektivizmust. „Ezentúl az életszentség az egyetlen érvényes politika” - vallotta Mounier, amivel előrevetítette a Lumen gentium tanítását.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rövid összefoglaló a költő életéről itt olvasható:Megszületett Charles Péguy francia költő. www.mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  2. A folyóirat történetéről további adatok olvashatók a következő tanulmányban:Granasztói György: Görbülő tükör - a magyar közelmúlt egy francia folyóirat lapjain. www.magyarszemle.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  3. Kőrösi Zsuzsa: A második számú ellenség. Interjú Fejtő Ferenccel. www.beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  4. Cselényi István Gábor: A keresztény perszonalizmus és Európa. www.parochia.hu. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

Források[szerkesztés]