II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd
A II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd
A II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd
Elhelyezkedése Cigánd és Tiszakanyár között
Áthidalt akadály Tisza
Szerkezettípus rácsos híd
Funkció közúti híd
Legnagyobb támaszköz 106 m
Nyílások száma 10
Teljes hosszúsága 532 m
Szélesség 6,5 – 8,5 m
Magasság 10,5 m
Sávok száma 2×1
Tervező Uvaterv Rt., Mátyássy László; BME, Szatmári István
Átadás ideje 1994.
Elhelyezkedése
II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd (Magyarország)
II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd
II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 16′ 01″, k. h. 21° 57′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 01″, k. h. 21° 57′ 30″

A cigándi II. Rákóczi Ferenc közúti Tisza-híd Cigánd és Tiszakanyár között található, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán. A II. Rákóczi Ferencről[1] elnevezett hidat, 1,5 milliárd forintból készítették el 1993. május 21-től 1994. október 20-ig terjedő időszakban, a régi Polgári Tisza-híd felépítményének felhasználásával. Az ott felszabadult 106+106 méter támaszközű rácsos szerkezet bravúros átszállításával, az addig hazánkban még nem alkalmazott módszerrel építették meg az új Tisza-híd mederszerkezetét, amely az ártéri szerkezetekkel együtt 532 méter hosszú. A létesítményt 1994. november 19-én adták át ünnepélyesen a forgalomnak.[2]

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A Bodrog és a Tisza folyók közé ékelt terület a Rétköz, amelynek közlekedési kapcsolatai igen szegényesek voltak sok időn keresztül. Igazi áttörést és gazdasági fellendülést hozott az 1930-ban megépített Balsai Tisza-híd, a háború során viszont sok folyóhíddal együtt a balsai híd is elpusztult.[3] A közlekedési igények kielégítésére, a Rétköz megközelíthetőségére pontonhidat[4] építettek Dombrád és Cigánd között.[5] Cigándon 1920 és 1994 között két pontonhíd volt a Tiszán. Az elsőt Tokajból szállították át, majd 1944-ben a magyar csapatok felszedték és elvitték. 1952-ben Budapestről hozták el a Margit híd mellett felállított szerkezet egy részét.[6]

A bodrogközi közúti személy- és teherforgalom a Tiszán át többnyire kompon bonyolódott le. A terület megközelítését az elmúlt évtizedekben tovább hátráltatta a keskeny nyomközű Bodrogközi Gazdasági Kisvasút megszüntetése (1976, 1980), így a közútra további terhek hárultak. A Cigánd és Dombrád térségébe tervezendő állandó híd körvonalai, az 1980-as évek második felében fogalmazódtak meg, de a közlekedési tárca csak 1991-ben határozta el a megépítését.[7]

A megvalósítás[szerkesztés]

1989-ben teljesen átépítették a polgári Tisza-hídat és új, korszerű gerendahidat[8] építettek. A régi, eredetileg 1938–41-ben Mihailich Győző és Folly Róbert tervei szerint megépített Tisza-híd rácsos szerkezete feleslegessé vált.

1992-ben merült fel annak a gondolata, hogy mivel a régi polgári híd felszerkezete kihasználatlanná vált, azonban az acélszerkezet állapota jó, annak újrafelhasználása indokolt lenne. Az újrahasznosítás lehetőségét az új, cigándi Tisza-híd építése jelentette, ahol a szerkezet egy új pályalemezzel teljes értékű mederhídként alkalmazható. A problémát az jelentette, hogy az eredeti, mintegy 800 tonna tömegű és 212 méter hosszú szerkezetet közúton szállítható részekre bontani, elszállítani a kb. 100 km távolságra fekvő Cigánd térségbe és ott újra összeépíteni gazdaságilag teljesen indokolatlan lett volna.[9] A megvalósíthatósági tanulmányok kimutatták, hogy a régi polgári Tisza-híd folytatólagos, rácsos felszerkezete, két darabban leszerelhető úgy, hogy csak a középső támasznál kell megbontani, ráadásul vízi úton felúsztatható, s a Cigánd térségében építendő híd két medernyílásaként összeszerelhető. Az acélszerkezet leemelése, vízi szállítása és összeszerelése volt az építkezés leglátványosabb része. A leszerelést daru nélkül, bárkákra[10] épített állványszerkezettel, ezek között az emelőgerendák függőlegesen történő hidraulikus[11] mozgatásával oldották meg. A hídszerkezetet két részletben a bárkákra helyezték és a Tiszán felvontatták Cigánd határába.

Az úszóegységeken szállított hídszerkezet

A szállítás során komoly nehézséget okozott a tiszalöki duzzasztóművön való áthaladás, mert a két 106,0 m hosszú szerkezet nem fért be a zsilipbe, csak az uszály. A zsilipelés ezért csak olyan vízhozam mellett volt megoldható, amikor a vízküszöb lehetővé tette a szerkezet zsilipkapuk feletti túlnyúlását. A másik nehézséget a tokaji vasúti és közúti hidak okozták. Itt a szerkezetet – hogy a hidak alatt átférjen – 2 méter mélységben a vízbe kellett meríteni. A hídépítési szakmában ilyen szerelési és szállítási technológia, folyam feletti hídáthelyezés során, korábban nem fordult elő.[7]

A cigándi Tisza-híd átadása 1994. november 19-én

Említésre érdemes még, hogy itt került sor Magyarországon először, egy folyami híd egy nyílásának egészben történő mozgatására.[12] A Cigándra megérkezett és a bárkákról a pillérekre helyezett szerkezetet megerősítették és új pályalemezt építettek, így a híd korábbi teherbírásán is lehetett javítani. Az átszállítással párhuzamosan megépültek az új alépítmények, hídfők és pillérek. A két átszállított acél főnyíláson kívül parti hídrészek is épültek. A híd hullámtéri felszerkezete ún. szekrény keresztmetszetű, amely a jobb parton (7 x 40 méter nyílású) feszített, monolit[13] vasbeton, amely szakaszos előretolásos technológiával, a bal parton (40 méter nyílású) pedig állványon készült. Az átmentett mederszerkezeten a kocsipálya szélessége csak 6,50 m, mivel a rácsos főtartók ezt tették lehetővé. Az új építésű ártéri szakaszok szélessége a szabványban előírt értéket követik: 8,50 m. Ilyen szerelés- és szállítástechnológiával folyó feletti hídépítés, hídáthelyezés különlegességnek számít. A híd átadása óta hasonló elvek szerint épült meg több hidunk is, lényegesen nagyobb tömegeket is mozgatva, azonban ennél a hídnál kivitelezett hosszú és bonyolult szállítási út egyedülálló a magyar hídépítés történetében.[14]

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. II. Rákóczi Ferencről nevezték el a vásárosnaményi Tisza-hidat is, még 1926-ban annak emlékére, hogy 1703-ban serege Esze Tamás vezetésével itt kelt át a Tiszán.
  2. Bodrogközi átkelőhelyek (magyar nyelven). Siska József. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
  3. Helyreállítása ugyan több alkalommal felmerült, de a mai napig nem valósult meg.
  4. Fából készült felszerkezetét, a vízen úszó fahajók vagy pontonok tartják.
  5. Dr. Tóth Ernő: Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc, 1994
  6. / Bodrogközi átkelőhelyek (310 oldal) (magyar nyelven). Siska József. (Hozzáférés: 2014. november 27.)
  7. ^ a b / Vásárhelyi Balázs: Zemplén közúti hídjai a Tiszán és a Bodrogon (magyar nyelven). Zempléni Múzsa, 2005. október 1. (Hozzáférés: 2014. november 27.)
  8. A gerendahíd, a leggyakoribb hídtípus. Olyan híd, mely az alátámasztásoknak függőleges terhelés hatására függőleges erőket ad át.
  9. Dr. Szatmári István: Régi acélhidak rekonstrukciója, 2007
  10. Hajótípus
  11. Az erőátvitel, az emelőszerkezet olajtöltésének szabályozásával történik
  12. Dr. Szatmári István: A cigándi II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd mederszerkezete, Közúti Közlekedési és Mélyépítéstudományi Szemle, 1997. 4–5. sz.
  13. helyszínen zsaluzott, vasszerelt, betonozott födém szerkezet
  14. / Vásárhelyi Balázs: Zemplén közúti hídjai a Tiszán és a Bodrogon (magyar nyelven). Zempléni Múzsa, 2005. október 1. (Hozzáférés: 2014. november 26.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Kara Katalin - Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2007) ISBN 978-963-06-3045-0