Egressy Gábor (színművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egressy Gábor
Egressy Gábor(metszet, ismeretlen alkotó)
Egressy Gábor
(metszet, ismeretlen alkotó)
Életrajzi adatok
Születési név Galambos Gábor
Született 1808. november 3.
Sajólászlófalva
Elhunyt 1866. július 30. (57 évesen)
Pest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Egressy Gábor témájú médiaállományokat.

Egressy Gábor (született: Galambos Gábor, Sajólászlófalva, 1808. november 3.Pest, 1866. július 30.) színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petőfi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Galambos Pál református lelkipásztor és Juhász Julianna gyermekeként született. Iskoláit a miskolci református gimnáziumban végezte, ahonnan ellenállhatlan vágyat érezvén a színészet iránt, 1826 júniusában Jánosi (Kakas) színésztársaságában lépett föl Rozsnyón. Első kísérlete Angelo szolga szerepe volt, Gombosnak Szent a törvény, szent az esküvés című eredeti szomorújátékában. Otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon. 1828-ban Miskolcon az erdélyi dalszínésztársulathoz csatlakozott, mellyel Kassára és onnét Kolozsvárra ment. 1826 és 1835 között a vándor színtársulatokkal az ország csaknem minden magyar városában szerepelt. Jánosi, Láng, Gőde, Megyeri, Balla színtársulatainál működött; volt ez alatt színlaposztó, sugó, világosító, díszítő, festő, ballettáncos, kardalnok, magánénekes és színész. Kassán öt évet töltött (1829-1834) a báró Berzeviczy Vince és gróf Csáky Tódor igazgatása alatt állt színésztársulatnál.

Egressy Gábor, mint Mátyás király

1831-ben megházasodott, Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát vette feleségül. 1833-ban Kolozsvárra ment játszani, majd részt vett a Bánk bán ősbemutatójában. 1835-ben a budai Várszínház tagja lett Fáy András és Döbrentey Gábor meghívására. 1837–ben Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de csakhamar hazatért, és 1837 augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, amely a későbbi Nemzeti Színház. Már ekkor az első rangú szinészek sorában működött és Vörösmartynak Árpád ébredése című allegóriai színművében a költő szerepét szavalta. Azonban valódi művésszé, a folytonos elméleti tanulmányokon kívül, mégis leginkább a nemzeti színpadon való hosszas gyakorlat, az értelmesebb műbirálat, a nemesebb versenyzési ösztön képezte őt.

1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel, akiről ő készítette az egyetlen fotográfiát.[1]

Főbb szerepei: Kean, XII. Károly, Garrick, Moor Ferenc, Krumm Illés, Bolinbroke, Pierre, Párizsi adós, Gaston, Strömborst, Bánk bán, Petur bán, Valois Henrik, Arthur, Mátyás király, Brutus, Gritti sat.; a tömeg közönyösségének dacára Shakespeare remekeit a magyar színpadokon meghonosítani buzgólkodott: Lear, Hamlet, Coriolan, Othello, IV. Henrik, Petruccio, Macbeth szerepeiben a legszigorúbb kritika kivánatait is kielégítette. Voltak azonban művészeti életének bizonyos hanyatlási időszakai, amikor részint szeszélyes természete vagy más körülmények miatt hanyagabban, kelletlenebbűl játszott, és minthogy akkor a kritika néha kiméletlen túlszigorral is megrótta, ez fölötte érzékenyen hatott reá, ingerlte és elkeserítette, de mindamellett erejének méginkább való kifejlesztésére is buzdította őt.

1843-ban külföldre utazott; egy év és két hónap alatt bejárta Münchent, Badent, Karlsruhét, Stuttgartot, Strassburgot és Párizst és ezóta barátja lett a francia drámáknak. Ügyszeretettel párosult színművészeti képességét az is eléggé tanúsítja, hogy növendék színészek kiművelése végett több ízben nyitott drámai iskolát, mely azonban saját szerepeinek és tanulmányainak szentelt szorgos elfoglaltsága miatt állandó nem lehetett.

1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is). A szabadságharc nemzetőr, elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján. Amikor a honvédelmi bizottmány által októberben reá ruházott szegedi kormánybiztosság az osztrák hadak előnyomulásával megszűnt, egy 500 főből álló guerilla-csapat vezére lett, melyet Miskolcon saját maga toborzott. Ezzel csatázott Kassa és Eperjes táján Hurbán és Schlick hadai ellen, miközben megsebesült. Ekkor a parancsnokságot egyik alantas tisztjére bízva, gyógyíttatása végett május elején Pestre ment. De már a hó végén Budavár bevételénél, mint önkénytes vett részt az ostromlókkal, Ákos fia oldalán. A budai vár bevétele után ismét tagja lett a Nemzeti Színháznak és június hónapban kétszer lépett föl és ezúttal utoljára Lignerolles Luizeban Givri szerepében. Az oroszok bevonulásakor Petőfivel együtt Erdélybe ment Bém táborába, ahonnan a világosi fegyverletétel után Bemmel Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották.

1849. augusztus 30-tól október 31-ig Viddinben, november 23-tól 1850. február 26-ig Sumlában, március 21-től 26-ig Nikápolyban, június 26.-tól augusztus 23-ig Konstantinápolyban tartózkodott. 1850. szeptember havában tért ismét vissza hazájába, de csak 1851. áprilisban havában alkalmazta a Nemzeti Színház mint operai és jelmezrendezőt.

1851. október 7-én amnesztiában részesült. Festetics Leó gróf intendans 1854. januárban azonban kitörölte Egressy nevét a színházi tagok sorából és elvette tőle rendezői állását. A kormány Fáy András közbenjárása folytán azon év április havában visszaadta őt ismét a színpadnak; először a Lear király szerepében lépett föl (1854. május 10.). Ekkor a nemzeti színpadon csak hat vendégszerepet adott és az egész évet vidéki vendégszerepléssel töltötte; föllépett Újlakon, Szigeten, Szatmáron, Nagykárolyban, Nagybányán, Debrecenben, Kolozsvárt sat. Ráday gróf a dráma ügyét szívén viselve, 1855-ben ismét szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

1857-ben az újjáépült Miskolci Nemzeti Színház megnyitásán főszerepet játszott a Marót bán című Vörösmarty-darabban. A Kisfaludy Társaság 1863-ban választotta tagjai sorába, 1865-től pedig a Színitanoda tanára lett. 1866. július 30-án Obernyik Károly Brankovics György című drámájának előadásakor, melynek címszerepe legremekebb műalkotásai közé tartozott, a színpadon szélütés érte és harmadfél órai szenvedés után meghalt. 1866. október 31-én Szigligeti Ede tartott fölötte emlékbeszédet.

Munkássága[szerkesztés]

Egressy Gábor és családjának sírja Budapesten. Kerepesi temető: 29/1-2-9. A kivitelező: Gerenday-cég
  • Korának legműveltebb színészeként jegyezték, a színészet első magyar elméletírója volt.
  • Fontos szerepet játszott Shakespeare népszerűsítésében, az angol drámaíró több munkáját is lefordította.
  • 1860-ban ő alapította meg az első színházi újságot Magyar Színházi Lap címmel, amelynek szerkesztője volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szentmártoni Szabó Géza (1998. május). „Feltevések a Petőfit ábrázoló dagerrotípiáról”. Irodalomismeret (1–2), 96-103. o.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]