Dazed and Confused

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jake Holmes
Dazed and Confused
Dal a "The Above Ground Sound" of Jake Holmes albumról
Megjelent 1967. június
Felvételek 1967
Stílus Pszichedelikus folk
Nyelv angol
Hossz 3:50
Kiadó Tower Records
Szerző Jake Holmes
Producer Jimmy Page
A(z) "The Above Ground Sound" of Jake Holmes album dalai
Genuine Imitation Life
(5)
Dazed and Confused
(6)
Penny's
(7)

A Dazed and Confused című dalt Jake Holmes írta, de a Led Zeppelin előadásában lett világhírű.

Jake Holmes változata[szerkesztés]

A Dazed and Confused című dal először Jake Holmes amerikai folkénekes első, "The Above Ground Sound" of Jake Holmes című albumán jelent meg 1967 júniusában. Az album többi dalához hasonlóan egyáltalán nem hallható benne dob. A felvételeken Holmes gitározott, billentyűs hangszereken játszott és énekelt, Ted Irwin gitározott, Lee Underwood pedig basszusgitározott.

A dalról sokan tévesen azt tartották, hogy egy rossz LSD-utazásról szól. Holmes ezt később cáfolta; 2001-ben interjút adott a Shindig! magazinnak, melyben ezt mondta a dalról:

Sohasem próbáltam ki az LSD-t. Csak füveztem, elég gyakran, de LSD-t soha nem használtam. Féltem tőle. A dal egy lányról szól, aki még nem döntötte el, hogy velem akar-e maradni, vagy sem. Olyan, mint a többi szerelmesdal.[1]

The Yardbirds: I'm Confused[szerkesztés]

1967. augusztus 25-én, a The Yardbirds Greenwich Village-i Village Theaterben adott koncertjén Holmes játszott a zenekar előtt. Holmes produkciója tetszett az együttesnek, ezért elhatározták, hogy feldolgozzák a dalt. Saját verziójukban Jimmy Page vonóval játszott gitárján, valamint a hangszeres részek is nagyobb szerepet kaptak. A dal hamarosan a Yardbirds utolsó évének állandó darabjává vált. Bár hivatalos stúdiófelvétele sosem készült, egy koncertfelvétel I'm Confused címmel a Live Yardbirds: Featuring Jimmy Page című félhivatalos albumon jelent meg.

Page azt állította, hogy a csellóvonóval való gitározás ötletét idősebb David McCallum hegedűművész adta neki. Eddie Phillips, a The Creation gitárosa volt az első gitáros, aki hegedűvonóval is játszott, még 1966-ban. Ezt a technikát a zenekar Makin' Time című dalában használta.

A Led Zeppelin stúdiófelvétele[szerkesztés]

A Yardbirds 1968-as feloszlása után Page újból átdolgozta a dalt, immár a Led Zeppelin tagjaként. Saját változatukat 1968 októberében, a londoni Olympic Studiosban vették fel; a dal felkerült 1969-ben megjelent első, Led Zeppelin című albumukra. Egy lassú, bluesos dallammal kezdődik, amit John Paul Jones sétáló basszusa vezet be. Ezután a tempó felgyorsul, Page gitárján vonóval játszik, majd a Yardbirds Think About It című dalához hasonló, ingerült szólót játszik, miután az eredeti témához térnek vissza. John Bonham darabos, robbanásszerű dobolása adja a dal erejét, egyúttal össze is tartja azt.

Led Zeppelin
Dazed and Confused
Dal a Led Zeppelin albumról
Megjelent 1969. január 12.
Felvételek Olympic Studios, London
1968. október
Stílus Blues-rock
Nyelv angol
Hossz 6:26
Kiadó Atlantic Records
Szerző Jimmy Page
Producer Jimmy Page
A(z) Led Zeppelin album dalai
You Shook Me
(3)
Dazed and Confused
(4)
Your Time is Gonna Come
(5)

Ez volt az első a négy Led Zeppelin-dal közül, melyben Page vonóval játszott. A másik három a How Many More Times (szintén az első albumról), az In the Light (Physical Graffiti) és az In the Evening (In Through the Out Door).

Nem tudni miért, de Jimmy Page önmagát jelölte meg szerzőként, így Holmes sohasem kapott tiszteletdíjat dalának felhasználásáért. Holmes nem értesítette a sajtót, be sem perelte a zenekart, csak egy levelet írt nekik: „Megértem, hogy ez csapatmunka volt, de igazán odaírhattátok volna a nevemet, vagy adhattatok volna egy jelképes összeget.” A levélre sosem válaszoltak és ő sem írt újabbat.

Az ASCAP,[2] mely a kiadott dalokat sorszámmal látja el, a két változatnak két külön számot adott. Általános gyakorlat szerint a feldolgozások sorszáma megegyezik az eredetivel, kivéve, ha a feldolgozás annyira különbözik az eredetitől, hogy új számot kell kapnia. Holmes dalának a kódja 340119544, a Led Zeppeliné pedig 340128276.

A Led Zeppelin koncertjein[szerkesztés]

A Dazed and Confused a Led Zeppelin előadásában vált ismertté és legtöbben még ma is az együttes nevéhez kötik a dalt. A Whole Lotta Love megjelenéséig az együttes koncertjeinek központi darabjává vált. Élőben a gyors középrészt leszámítva az egész dalt lassabban játszották, többtételes improvizációvá fejlesztették, így hossza 1975-re elérte a 45 percet. Eleinte a stúdiófelvételhez hasonlóan adták elő, ám a későbbiekben mind több változtatást eszközöltek rajta. 1969 közepére (1970 elejére mindenképp) a vonós rész alatt a teljes zenekar elhallgatott, lehetővé téve, hogy Page szabadabban rögtönözhessen. 1972-re újabb improvizációs részt adtak a vonós szekció és az ének közé. A gyors részt is meghosszabbították, hogy lehetőségük legyen tempó-, hangerő- és ütemváltásokra; ekkor már előfordult, hogy egyvelegként több dalból is játszottak részleteket. Az utolsó versszak után egy rövid jam zárta a dalt.

Idővel az improvizáció egyre több szakaszból állt. A How the West Was Won című albumon megjelent 1972-es felvételen a The Crunge és a Walter's Walk riffje is hallható. 1973-ra a vonós szekció előtti részt is kibővítették. Plant gyakran énekelt részleteket Scott McKenzie San Francisco, vagy Joni Mitchell Woodstock című dalából. Ezzel egyidőben a vonós rész Gustav Holst Bolygók című szvitjének Mars tételét is magában foglalta, amit Plant éneke kísért.

A dal koncertváltozata Jimmy Page fantázia-jelenetének részeként bekerült a Led Zeppelin 1976-os The Song Remains the Same című koncertfilmjébe. További élő felvételek szerepelnek a Led Zeppelin BBC Sessions és a How the West Was Won című albumokon, valamint a Led Zeppelin DVD-n.

A Dazed and Confused a Led Zeppelin 2007. december 10-én, a londoni The O2 arénában adott koncertjén is elhangzott.

Kulturális hatása[szerkesztés]

1993-ban készült el a Tökéletlen idők című film (eredeti címe Dazed and Confused), mely 1976-ban játszódik és amerikai fiatalok utolsó középiskolai napját mutatja be. A dal azonban nem hallható a filmben. Richard Linklater filmrendező engedélyt kért az együttestől néhány dal felhasználására, de Robert Plant nemet mondott.

Az Electrasy nevű brit zenekar 2000-ben megjelent In Here We Fall című albumán dolgozta fel a dalt.

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. Shade, Will: A Tune's Twisted Tale Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ascap.com: ACE title Search Database

Bibliográfia[szerkesztés]