In the Evening

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Led Zeppelin
In the Evening
Dal az In Through the Out Door albumról
Megjelent 1979. augusztus 15.
Felvételek 1978. november–december, Polar Studios, Stockholm, Svédország
Stílus Hard rock,[1] rock
Nyelv angol
Hossz 6:48
Kiadó Swan Song
Szerző John Paul Jones, Jimmy Page, Robert Plant
Producer Jimmy Page
A(z) In Through the Out Door album dalai

(0)
In the Evening
(1)
South Bound Saurez
(2)

Az In the Evening az angol Led Zeppelin együttes első dala az 1979-es In Through the Out Door albumukról. Szerzője John Paul Jones basszusgitáros/billentyűsök, Jimmy Page gitáros és Robert Plant énekes voltak. Az albumon a billentyűs hangszerek kerültek az előtérbe, de az In the Eveningben ezek markáns jelenléte mellett Page gitárriffjeinek is nagy szerep jut. A közel 7 perces dal a leginkább hasonlít az albumról, az együttes korábbi, gitárközpontú szerzeményeihez.

Történet[szerkesztés]

A Led Zeppelin 1977-es amerikai turnéján bekövetkezett botrányok, majd Plant fiának halála miatt a zenekar leállásra kényszerült. Az 1978-as év nagyrészt inaktívan telt, majd november és december folyamán stúdióba vonultak, hogy felvegyék a következő lemezt. A magas adószámüzetéseket elkerülvén, az ABBA svédországi stúdiójába a Polar Studiosban dolgoztak.[2] Az In the Evening megszületése nagyrészt John Paul Jones-nak köszönhető, mivel a lemez felvételei során Bonham és Page nagyrészt késő este jelentek meg a stúdióban, és dolgoztak az anyagon. Eleinte csak billentyűs hangszerekkel és dobokkal kezdődött a dal, amelyeket Jones jegyzett egy újonnan vásárolt dobgép segítségével. Később Page is hozzátette markáns stílusát, ellentétben az albumon hallható többi számmal.

A dal intrója búgó, indiai zenéket idéző gitáreffektekkel indít, amelyek előre-hátra áramlanak a csatornákon keresztül.[3] Page az intróhoz felhasznált ötleteket a Lucifer ébredése című film zenéjéből merítette, amelyen még korábban dolgozott.[3] A klasszikus Zeppelin stílusban hangszerelt gitármorajt nemcsak a gitár, hanem egy rászerelt mechanikus hajlítóeszköz a gizmotron alkalmazásával érte el Page. A kézi készülékkel "végtelenül kitartott" effekteket lehet létrehozni, amely hasonló elven működik mint a tekerőlant, csak elektronikusan nem pedig mechanikus módon forog a kerék.[4] Page elmondása szerint „a húrlábhoz kellett felszerelni, és az egyes húrokhoz tartozó gombokkal lehetett működtetni. A kerekek tulajdonképpen egyfajta vonóként szólaltatták meg a húrokat.”[4] A gizmotron-t a 10cc gitárosa Lol Creme találta fel, de üzletileg nem lett sikeres, ezért nem terjedt el széles körben a használata.[4] Page elmondása szerint az album Carouselambra című dalában is használta a szerkezetet. A dal intrója a keleti naplementét és zenét idézi a hallgató elé, amelyhez Page alapos utómunkálatoknak alávetett gitárhangjai adnak díszítést. Mindeközben John Bonham üstdobon kíséri a sejtelmes bevezetőt. Érdekesség hogy a dal intrójához kísértetiesen hasonló részek hallhatóak a Dazed and Confused szám középrészén, az 1973. évi Tampa Stadionban megrendezett koncertnek a bootleg felvételein. Itt a szám jammelésekkel teli középrészében, Page hegedűvonóval megszólaltatott gitárbetétjében hallható a hasonlóság.

Az intró lecsengése után belép a zenekar, és egy jellegzetes gitárriff kerül a középpontba, amely együtt menetel Bonham határozott dobolásával. Nem sokkal később belép Plant súlyos szólama, ami a dramatikus hatás megteremtése érdekében megvan duplázva.[4] A dal szövege nehezen meghatározható, kivéve az ellentmondást nem tűrő refrén (I need you love - Szükségem van rád, szerelmem).[4] A dal átvezetésében moll akkordok sorozata hallható, amit kifejezetten hangsúlyossá tesz a billentyűszólam.[4] A dal nagy részét kitévő erőteljes riffek és a viszonylag csendes középső szakasz kontrasztot képez egymás ellen. A dal gazdag drámaiságának a gitárrájátszások adnak élt, kihangsúlyozva a szerzemény monumentalitását és méla hangulatát. Feljátszásakor Page a kék színű, Lake Placid 1962 márkájú Fender Stratocaster gitárját használta, amelynek tőle ritka módon a tremolókarját is alkalmazza a szólónál. „Én vagyok a szóló elején szupermélyre nyomott tremolókarral. Aztán hirtelen felengedtem. Hallani lehet az erősítőkön keresztül a húrok rezgését a vibrato-hídon.”[3] A dal záró refrénjében (6:02) Page a Cream Outside Woman Blues című dalában hallható Eric Clapton gitárriffet idézi meg.[4]

Utóélet[szerkesztés]

A dalt először még a lemez megjelenése előtt 1979. július 24-én a koppenhágai Falkoner Theatre-ben adták elő. Ezt követően az 1979-es Knebworth Festival-on is eljátszották, majd az In Through the Out Door lemez megjelenése után a koncertprogram állandó darabja lett. A koncerteken Page kíséret nélküli, hegedűvonós szólója után közvetlenül következett, a vizuális effektusok során a lézerfényt is alkalmazva a dal intrójánál.[5] A Knebworth Festival-on adott koncert felvételre került, ezáltal az In the Evening előadása megtekinthető a 2003-ban kiadott Led Zeppelin DVD-n. Az 1980-as európai turnén a dal előadása átlépte a 8 perces hosszat. A Led Zeppelin feloszlása után a továbbiakban is előkerült a darab. Robert Plant 1988-ban a Now and Zen albumának a turnéján előadta a dalt, míg Page-dzsel közös, 1995/96-os turnéja során szintén felcsendült a dal. Utóbbi körút során nagyzenekarral és egyéb hangszeresekkel kiegészítve adták elő a szám átértelmezett verzióját.

A kritikusok többnyire pozitívan írnak róla, sokan tartják az In Through the Out Door legjobb dalának. A Rolling Stone korabeli áttekintésében Charles M. Young az album legjobb dalának nevezte, amely szerinte félúton helyezkedik el a When the Levee Breaks és az In the Light között.[6] Young azonban hozzátette, hogy az éneket alig lehet érteni, valamint ebben a szerzeményben hallható az egyetlen nagy gitár riff az egész albumon.[6] Jerry Prochnicky a Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin könyv egyik szerzője szintén úgy véli, hogy ez a lemez legjobb dala, mivel ebben az egyben van kemény gitárriff.[3] Az In Through the Out Door 2015-ös (Deluxe Edition) újrakiadása kapcsán a PopMatters egyik szerzője Andrew Doscas úgy vélte, hogy a dal erőfeszítésnek tűnik, ami inkább úgy hangzik, mintha a Led Zeppelin egy pop dalt akarna játszani.[7] Hozzáfűzte, hogy Plant énekét alig lehet érteni.[7]

A dalt Bonham fia Jason Bonham feldolgozta az In the Name of My Father – The Zepset – Live from Electric Ladyland című albumán. A Sly and Robbie nevezetű dub/reggae formáció a The Rhythm Remains the Same: Sly & Robbie Greets Led Zeppelin, míg a volt Dio gitáros Tracy G a Hip Hop Tribute to Led Zeppelin kiadványon dolgozta át.

Közreműködők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. In the Evening: Overview. Allmusic . (Hozzáférés: 2019. május 7.)
  2. Led Zeppelin - In Through The Out Door lemezkritika a passzio oldalon. (magyar nyelven). passzio.hu. [2017. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 7.)
  3. a b c d Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin. Ralph Hulett, Jerry Prochnicky, 257. o. (2005). ISBN 963-7448-32-2 
  4. a b c d e f g Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980. Keith Shadwick, 293-94. o. (2005). ISBN 978-963-266-115-5 
  5. Dave Lewis (1994), The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin, Omnibus Press, ISBN 0-7119-3528-9.
  6. a b In Through The Out Door. Rolling Stone , 1979. október 18. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  7. a b Led Zeppelin: In Through the Out Door (Deluxe Edition). PopMatters , 2015. szeptember 22. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  • Lewis, Dave (2004) The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin, ISBN 0-7119-3528-9
  • Welch, Chris (1998) Led Zeppelin: Dazed and Confused: The Stories Behind Every Song, ISBN 1-56025-818-7