John Paul Jones (zenész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Paul Jones
2010-ben
2010-ben
Életrajzi adatok
Születési név John Baldwin
Álnév
  • John Paul Jones
  • John Train
Született 1946január 3. (78 éves)
Sidcup, Kent, Anglia
Pályafutás
Műfajok hard rock, folk-rock, blues-rock, instrumentális rock
Aktív évek 1960
Együttes Led Zeppelin, Donovan, Butthole Surfers, Them Crooked Vultures
Hangszer basszusgitár, gitár, lap steel gitár, ukulele, szitár, billentyűs hangszerek, mandolin, cselló
Díjak Kennedy Center Honors
Tevékenység
  • zeneszerző
  • bendzsós
  • basszusgitáros
  • gitáros
  • dalszerző
  • zenei producer
Kiadók Discipline Global Mobile, Atlantic, Swan Song
IPI-névazonosító 00056444279

John Paul Jones weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz John Paul Jones témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

John Paul Jones, született John Baldwin (Sidcup, 1946. január 3. –) angol zenész, producer, dalszerző és multi-instrumentalista. A Led Zeppelin basszusgitárosaként és billentyűseként ismerik a legtöbben, de a zenekar 1980-as feloszlását követően sem hagyta abba a zenélést. Jones szólókarrierje alatt hatalmas elismerést szerzett mind a zenészek, mind a producerek körében.[1] Rengeteg hangszeren képes játszani, ilyen például a gitár, a basszusgitár, a steel gitár, a slide gitár, az ukulele, a szitár, a cselló, a zongora, a szintetizátor, a mandolin és a három sávos hangfelvevő, amit a Led Zeppelin "Stairway to Heaven" című számában hallhatunk.[2]

Az AllMusic szerint Jones " nyomot hagyott a rock and roll zene történetében, mint innovatív zenész, hangszerelő, és rendező".[1] Jones olyan zenészeknek szolgált inspirációként, mint John Deacon,[3] Geddy Lee,[4] Steve Harris,[5] Flea,[6] Gene Simmons,[7] és Krist Novoselic.[8]

Jones jelenleg része a Them Crooked Vultures nevű supergroupnak, ahol Josh Homme-mal (Queens of the Stone Age/Kyuss/Eagles of Death Metal) és Dave Grohl-lal (Nirvana/Foo Fighters) dolgozik együtt. A zenekarban - amely 2009. november 17-én adta ki debütáló, azonos című albumát - basszusgitárosként és zongoristaként működik közre.

Pályafutás[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

Jones a kenti Sidcup városkában született, ami ma már Nagy-London része.[9] Hatéves korában kezdett zongorázni tanulni[10] apjától, Joe Baldwintól, aki zongorista volt big bandekben az 1940-es és 1950-es években. Anyja egy zenei vállalkozásban dolgozott, ezért a család gyakran turnézott Anglia-szerte.[11] Korai hatásai a blues zenész Big Bill Broonzy, a dzsessz zenész Charles Mingus, és Sergei Rachmaninoff, zongorista.[12]

Szülei a gyakori turnézásuk miatt bentlakásos iskolában taníttatták[13] a Christ's College-ban, ahol zenét tanult. 14 éves korára már kórusvezető és orgonista volt a helyi templomban, és még abban az évben megvette első basszusgitárját, egy 1961-es Fender Jazz Basst, amelyet 1975-ig használt. Jones, elmondása szerint Phil Upchurch You Can't Sit Down című LP-jén hallott basszusszóló hatására kezdett el játszani.[14]

Session-évek[szerkesztés]

Jones 15 évesen csatlakozott első zenekarához, a The Deltas-hoz. Ekkor basszusgitározott még egy londoni jazz-zenekarban, a Jett Blacks-ben, ahol játszott John McLaughlin gitáros is.[15] Jones nagy áttörése volt, amikor Jet Harris és Tony Meehan felvették a sikeres angol zenekarba a The Shadows-ba két évre, 1962-ben. Kicsivel korábban Jonesnak, Harrisnek és Meehannek volt egy listavezető száma, a "Diamonds" (amelyben Jones későbbi zenekartársa, Jimmy Page is játszott).

1964-ben, Meehan javaslatára, Jones a Decca Records-nál vállalt stúdió session munkát. Ettől kezdve több száz felvételen játszott, egészen 1968-ig.[16] Később kiterjesztette stúdiómunkáját a billentyűsökre, a hangszerelésre, amik miatt sokan keresték fel. dolgozott többek között a Rolling Stonesnak, Herman's Hermithsnek, Lulunak, Dusty Springfieldnek, Donovannek, Jeff Becknek, Françoise Hardynak, Cat Stevensnek, Rod Stewartnak, és Shirley Basseynek. Nagyon sok session munkát vállalt, elmondása szerint a munkák háromnegyedére már nem is emlékszik.[17]

Ezen stúdiózások alatt vette fel John Paul Jones művésznevet. A név Andrew Loog Oldham nevű barátjától származik, aki látta a John Paul Jones című film plakátját Franciaországban.[18] Első szólófelvétele John Paul Jones néven a "Baja" (írója Lee Hazlewood volt, producere pedig Oldham) / "A Foggy Day in Vietnam" volt, amit a Pye Records adott ki 1964 áprilisában.[19]

Jonesnak naponta két-három munkája volt a hét minden napján.[20] Azonban 1968-ban úgy érezte, hogy kiégett: „Hónaponként 50 vagy 60 dolgot kellett megcsinálnom, majdnem megölt engem a sok munka”.[21]

Led Zeppelin[szerkesztés]

Megalakulás[szerkesztés]

A session munkák alatt Jones gyakran összefutott Jimmy Page-dzsel,[22] egy másik session zenésszel. 1966 júniusában, Page csatlakozott a The Yardbirds-höz, melynek 1967-es Little Games című albumán segédkezett Jones. A következő télen a Donovan The Hurdy Gurdy Man című számának munkálatai alatt Jones elmondta Page-nek, hogy szeretné, ha egy gitáros is része lenne a projektjeinek.[23] Ugyanabban az évben a Yardbirds feloszlott, és Page, valamint a basszusgitáros Chris Dreja teljesíteni szerették volna a Skandináviában lekötött fellépéseket. Mielőtt az új zenekar megformálódott volna, Dreja kilépett, hogy fotósként dolgozzon. Jones, felesége javaslatára[20] megkérdezte Page-et a betöltendő pozícióról, amire Page azonnal igent mondott.

Az énekes Robert Plant lett, a dobos pedig John Bonham. Ez a kvartett teljesítette a fellépéseket "New Yardbirds" néven. A turné után viszont már Led Zeppelin néven váltak az egész világon ismertté.

Szerepe a zenekarban[szerkesztés]

Jones szimbóluma a Led Zeppelin IV albumon szerepelt először.

Jones szerepe a Led Zeppelinben kulcsfontosságú volt. Noha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Page vagy Plant és erről így nyilatkozott: „Nem érdekel, hogy a háttérben vagyok. Nem szeretnék előtérben játszani, mint Jimmy...hiszem, hogy azt kell csinálnod, ami a dolgod, és mivel basszusgitáros vagyok, ahelyett hogy vezető szerepet akarnék a basszussal, és előtérbe tolnám magamat, inkább egy jó, szilárd basszusfutamot építek fel.” John Bonham dobossal együtt minden bizonnyal a rock egyik legjobb és legprecízebb ritmusszekcióját alkották. Játékával behozta a groove-okat a hard rockba, ugyanakkor soulos vagy funky-s elemekkel is gazdagította az együttes zenei repertoárját.[24] Ugyanakkor billentyűjátéka is színesebbé tette a Led Zeppelin hangzást, nem beszélve a különleges hangszerekről, mint például a mandolin.

Miután 1975-ben lecserélte a Fender Jazz Bass basszusgitárját, Alembic márkájút használt a turnékon (mint ahogy itt is látható), azonban a stúdióban még mindig Jazzt használ. Jones billentyűjátéka egy olyan eklektikus dimenziója volt a Led Zeppelinnek, ami megkülönböztette őket egy hétköznapi heavy metal együttestől.

Szimbóluma keresztény jel is, amelyet a gonosz szellemek kiűzésére is használtak. Az 1976-os A dal ugyanaz marad című Led Zeppelin filmben az ő jelenete egy falut fenyegető álarcos lovas banda vezéreként mutatta be őt, aki aztán hazatér családja kebelére, és leveszi maszkját, amint átlépi a küszöböt. Ez feltehetően kettős szerepének, a zenekari tagnak és a családfőnek analógiája volt. „A turnézás megváltoztatja az embert, úgy vélem. Erre akkor jön rá, miután hazatér. Általában hetekig tart, míg az ember rendbe jön, miután olyan sokáig úgy élt, mint egy állat.” Jones jelenetének alapötletét egy 1964-ben készült Walt Disney-produkció, a Dr. Syn kettős élete című történet adta. A turnés őrültségekben nem nagyon vett részt, ragaszkodott hozzá, hogy az ő szállodája külön legyen a többiekétől. Egyszer az egyik este majdnem végzetessé vált számára, mert elaludt joint szívás közben. Érdekesség, hogy míg az 1977-es turnén mindenkinek voltak gyengébb pillanatai (mellényúlások stb.), addig Jones mindig fitt volt, és vitte hátán az egész produkciót. Az utolsó Zeppelin albumra szintén ő került előtérbe, a számok nagy részét szinte csak ő írta, ezért lett annyira populáris és billentyűgazdag.

A Led Zeppelin után[szerkesztés]

John Bonham halála miatt az együttes 1980-ban feloszlott. Jones dolgozott többek között, az R.E.M.-al, a Heart-tal, Peter Gabriel-lel, producerkedett a Mission-nál, Foo Fighters-szel, Paul Gilbert-tel. Ugyanakkor saját csapata is van, amivel instrumentális/folkos rockot játszik. A Led Zeppelin 1980 után sokszor összeállt pár fellépés erejéig, ő azonban egyikben sem vett részt, kivéve amikor beválasztották őket a Rock n' Roll hírességek csarnokába, valamint a 2007-es O2 arénában Londonban rendezett Zepp koncerten ahol Ahmet Ertegünre emlékeztek. 2009-ben Josh Homme-mal (Queens of the Stone Age) és Dave Grohl-lal (Foo Fighters) együtt megalapította a Them Crooked Vultures nevű supergroupot, valamint később, november 17-én ki is adták a zenekar nevével azonos című albumukat.

Felszerelése[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Led Zeppelin[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Koncertalbumok[szerkesztés]

Válogatásalbumok[szerkesztés]

Kislemezek (USA)[szerkesztés]

Szólóalbumok[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Dillon, Charlotte: [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon John Paul Jones Biography]. Allmusic. (Hozzáférés: 2008. november 11.)
  2. Andy Long. John Paul Jones: The 1970's were the Glory Days for British rock bands. Global Bass. Hozzáférés ideje: 15 December 2010.
  3. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon John Deacon at Allmusic]
  4. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon Geddy Lee: AllMusic Biography]
  5. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon Steve Harris at Allmusic]
  6. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon Flea at Allmusic]
  7. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon Gene Simmons: AllMusic Biography]
  8. [John Paul Jones (zenész) az AllMusicon Krist Novoselic: AllMusic Biography]
  9. Most Popular People Born In "Sidcup/ Kent/ England/ UK". Internet Movie Database.
  10. John Paul Jones biography. ProgArchives.
  11. Andy Fyfe (2003), When the Levee Breaks: The Making of Led Zeppelin IV, Chicago Review Press, ISBN 1-5565-2508-7, p.22.
  12. John Paul Jones Quotes. [2012. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  13. Snow, Mat. “The Secret Life of a Superstar”, Mojo magazine, December 2007.
  14. Led Zeppelin In Their Own Words compiled by Paul Kendall (1981), London: Omnibus Press. ISBN 0-86001-932-2, p. 17.
  15. Denver - Music - Getting Out of the Led. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  16. Tolinski, Brad. (January 1998). "Like a Rock", Guitar World, p. 60.
  17. David Cavanagh, "Interview with John Paul Jones Archiválva 2011. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben", Uncut.
  18. Fortnam, Ian. "Dazed & Confused", Classic Rock Magazine: Classic Rock Presents Led Zeppelin, 2008, p. 34.
  19. Dave Lewis, Led Zeppelin: the complete guide to their music, 2004, p.81
  20. a b Dominick A. Miserandino, Led Zeppelin - John Paul Jones Archiválva 2015. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, TheCelebrityCafe.com.
  21. Tolinski, Brad. (January 1998). "Like a Rock". Guitar World, p. 122.
  22. "...I set about recording 16 HIP HITS at Regent Sound with [...] John Paul Jones playing bass and arranging and [...] Jimmy Page on guitars...", said Andrew Loog Oldham in his book STONED (isbn 0-312-26653-7), page 323.
  23. Led Zeppelin Biography. Rolling Stone. [2006. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  24. Murray, Charles Shaar. "21st century digital man", Classic Rock Magazine: Classic Rock Presents Led Zeppelin, 2008, p. 58.