Bring Back That Leroy Brown

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Bring Back That Leroy Brown
Queen Sheer Heart Attack.png
dal a(z) Sheer Heart Attack albumról
Megjelent 1974. november 8.
Felvételek Trident, Wessex, Rockfield és Air stúdiók
1973 júliusszeptember
Stílus Rock
Hossz 2:13
Kiadó EMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
Szerző Freddie Mercury
Producer Queen, Roy Thomas Baker
A Sheer Heart Attack album dalai
Első oldal
  1. Brighton Rock
  2. Killer Queen
  3. Tenement Funster
  4. Flick of the Wrist
  5. Lily of the Valley
  6. Now I’m Here
Második oldal
  1. In the Lap of the Gods
  2. Stone Cold Crazy
  3. Dear Friends
  4. Misfire
  5. Bring Back That Leroy Brown
  6. She Makes Me (Stormtrooper in Stilettos)
  7. In the Lap of the Gods…Revisited
Hangminta

A Bring Back That Leroy Brown a tizenegyedik dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt.

Története[szerkesztés]

Ez volt Mercury első ilyen stílusú dala, amely hangszerelésében és szövegében az 1920-as évek jazz és ragtime zenéjét idézte meg. Mercury a Pointer Sisters soul/jazz női énekegyüttest jelölte meg fő inspirációs forrásaként.[1] Hasonlók voltak még erről az albumról a Killer Queen (bár az inkább a hagyományos rock hangzás felé állt közel), vagy a következő évekből a Seaside Rendezvous és Good Old-Fashioned Lover Boy című dalok.

A dal legjellegzetesebb hangszere az ukulele-bendzsó, amely egész terjedelmében végigfut a háttérben, bizonyos pontokon felerősödve, egy ponton pedig egy rövid szólója is hallható:

Az ukulele véletlenül jött, mert ez Freddie dala volt. Van egy érdekes kabarészerű légköre neki, és én úgy gondoltam, hogy jól illene ehhez az ukulele hangja, így alávettük. És sikerült egy kis ukulele szólót is belebabrálnom.

– Brian May[1]

A hangszerelés követi a korabeli jazz zene stílusát, hallható zongora és nagybőgő a felvételen. Mercury énekhangját a felvétel után modulálták, hogy egy meglehetősen alacsony hangzást kapjanak, sőt, egy nagyon mély, dörmögő hangú mondatot is sikerült így előállítaniuk. A felvételek a Rockfield stúdióban készültek, kivétel a vokálok felvétele, az a Wessex stúdióban, valamint a nagybőgő és ukulele részek, amelyek az Air stúdióban.

A dalszövegből egy gengsztertörténet ismerhető meg, az albumon a Stone Cold Crazy volt hasonló témájú, bár ez a dal inkább a humorosabb oldaláról tárgyalja a jelenséget. Egyéb könnyűzenei művekben többször feltűnt a Leroy Brown motívum. 1973-ban Jim Croce Bad, Bad Leroy Brown című dala listavezető volt Amerikában, az énekes még abban az évben meghalt, így sokan úgy tartják, hogy Mercury a Bring Back That Leroy Brownt a tiszteleétre írta.

Élőben[szerkesztés]

1974 és 1976 között, a Sheer Heart Attack, A Night at the Opera és A Day at the Races turnék során rendszeresen játszották.de csak egy instrumentális kivonatot adtak elő, nagyon minimális vokális kísérettel. A hangszeres részek a stúdióverzióhoz hasonlóan kimunkáltak voltak élőben, May rendszerint az ukulele-bendzsó szólót is eljátszotta (bár csak sima bendzsóval), ilyenkor gyorsan kezébe adtak egyet, majd ha végzett, visszaadták a gitárját. Gyakran adták elő különböző dalok keverékében, például a The March of the Black Queen, vagy a The Millionaire Waltz társaságában.

Az 1974. november 20-i Rainbow Theatre-ben készült koncertfilmen is szerepelt, ez 1992-ben Live at the Rainbow címen jelent meg, kizárólag a Box of Tricks díszdobozos kiadás részeként.

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Bechstein Debauchery (angol nyelven). WebArchive. (Hozzáférés: 2008. november 3.)