I Want to Break Free

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
I Want to Break Free
Queen - i want to break free.jpg
kislemez a(z) The Works albumról
B-oldal Machines (or 'Back to Humans')
Megjelent 1984. április 22.
Formátum 7", 12", CD
Felvételek

1983. augusztus – 1984. január

Stílus Pop-rock
Hossz
  • 3:20 (albumon)
  • 4:21 (kislemezen)
Kiadó EMI, Capitol
Szerző John Deacon
Producer Queen, Reinhold Mack
Queen-kronológia
Radio Ga Ga
(1984)
I Want to Break Free
(1984)
It’s a Hard Life
(1984)
A The Works album dalai
Első oldal
  1. Radio Ga Ga
  2. Tear It Up
  3. It’s a Hard Life
  4. Man on the Prowl
Második oldal
  1. Machines (or 'Back to Humans')
  2. I Want to Break Free
  3. Keep Passing the Open Windows
  4. Hammer to Fall
  5. Is This the World We Created..?

Az I Want to Break Free a hatodik dal a brit Queen rockegyüttes 1984-es The Works albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt. Kislemezen is megjelent 1984. április 22-én, Angliában a harmadik, Amerikában a negyvenötödik helyet érte el a slágerlistán.

Egyike az együttes legnépszerűbbé vált dalainak, a dalszövege sokak számára a szabadság iránti vágy kifejezését jelenti. A maga idejében meglehetősen botrányos fogadtatásra talált, nagyrészt a hozzá készült videoklip miatt, amelyben az együttes mind a négy tagja nőnek öltözve paródiázott. A klip nagy felháborodást váltott ki Amerika úgynevezett bibliaövezetében, és az MTV sem játszotta le 1991-ig.

Háttér[szerkesztés]

A dalt Deacon a szokása szerint teljesen egyedül, a többieknek a legkevesebb teret engedve írta meg. Kisebb feszültséget okozott az együttesen belül az, hogy egy hagyományos gitárszóló helyett Deacon szintetizátorszólót akart a dalba, és annak eljátszására Fred Mandelt kérte fel. Mandel több dalban is közreműködött a The Works albumon, és a konfliktus elkerülése végett azalatt készítette el a felvételt, amíg az együttes ebédelni volt.[1] Később Mack elmagyarázta, hogy eredetileg csak hiánypótlásnak akarta a szólót, hogy a teljesség érzését keltse a dal, könnyebben lehessen dolgozni vele, és maga is úgy gondolta, hogy majd később lecserélik gitárszólóra, de valahogy mégis úgy maradt.[2]

Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés]

A dal kislemezen is megjelent 1984. április 22-én, 7 és 12 hüvelykes bakeliten. Szokatlan módon a kislemez változat egy perccel hosszabb volt az albumon találhatónál, mert több szintetizátorszólót hozzátoldtak. Különleges reklámfogásként összesen hat különböző borítóváltozattal jelent meg: a héthüvelykes négy változata egy-egy tag arcképét ábrázolta, a tizenkét hüvelykes kislemez pedig az egész együttest, két változatban.[3] A kislemez jó kereskedelmi fogadtatásra talált, Angliában a harmadik helyet érte el a slágerlistán, és egy hónap alatt 200 ezer példányban kelt el;[4] ezen felül bekerült a legjobb öt közé Németországban, Írországban és Hollandiában is.

A maga idejében nem volt jó kritikai fogadtatása, a Record Mirror kritikusa például nagy felfújt zagyvaság”-nak nevezte.[5] Visszatekintve a kritikusok nagy része pozitívan szemléli, Ed Rivadavia az Allmusic oldalán fantasztikus popdalnak nevezte,[6] Jim Farber, az Entertainment Weekly kritikusa pedig csak azért tartotta említésre méltónak a The Works albumot, mert „rajta van a vadul camp I Want to Break Free”.[7]

Zene és szöveg[szerkesztés]

I Want to Break Free
A jellegzetes basszusszólam és az akusztikus gitár kombinációja kíséri végig az egész dalt.
Nem tudod lejátszani a fájlt?

4/4-es ütemű, E dúrban íródott, és közepes, percenként 108-as a ritmusa.[8] A dalban a ritmusszekció kerül előtérbe, jellegzetes basszusvonal és akusztikus ritmusgitár viszi a dallamot, amelyet később szintetizátoros aláfestés egészít ki.[3] A dal összességében is nagyrészt szintetizátorra épül, gitárszóló helyett a közepén gitárt utánozó szintetizátorszóló hallható.[1]

A szövege egyszerűen értelmezhető, az elbeszélő azon vágyát meséli el, hogy kiszakadjon a zavart életéből, és a párja hazugságaitól megszabaduljon – végül azonban beletörődik, hogy nem tud a szerelme nélkül élni. Sokan egyfajta meleg himnuszként értelmezték, egy 1984-es interjúban egy dél-afrikai riporter meg is kérdezte erről Mercuryt, aki tagadta ezt, és elmondta, hogy a dalt Deacon írta, aki boldog házasságban él négy gyermekkel.[3]

Videoklip[szerkesztés]

Az együttes az „I Want to Break Free” botrányos videoklipjében, jobbról balra: Roger Taylor, John Deacon és Freddie Mercury (mögötte Brian May)

A dalhoz emlékezetes, nagy költségvetésű, és botrányt kavaró videoklip készült David Mallet rendezésében. Roger Taylor dobostól jött az ötlet, hogy a klipben öltözzenek mindannyian női ruhába, a Coronation Street című, Angliában évtizedek óta népszerű szappanopera női tagjait parodizálva. A klip népszerű volt Angliában, hiszen az ottani közönség már megszokta, hogy a televízióban nőnek öltözött férfiak komédiáznak. Ezzel szemben Amerikában nagy felháborodást váltott ki, főleg az ország mélyen vallásos középső részében, ahol nem tudták elfogadni, hogy egy hard rock zenekar tagjai nőnek öltöznek. A botrány hatására a kislemez eladásai drasztikusan lecsökkentek, az MTV pedig Mercury 1991-es haláláig nem is játszotta a klipet.[9]

A videónak volt egy második, kevesebb figyelmet kapó része is, ahol Mercury a Királyi Ballett társaság tagjaival közösen egy táncot adtak elő. Több helyről vettek ötleteket, például az Egy faun délutánjából, de Sir Kenneth Macmillan nemtetszését fejezte ki, amiért a jelenet nagyon hasonlít az ő rendezésében készült Tavaszi áldozat című balettra. A jogi problémák elkerülése végett a Queen Productions „egy meg nem nevezett összeggel támogatta Sir Kenneth egyik dédelgetett kedvencét, a Koreográfia Intézetet”.[10]

Élőben[szerkesztés]

1984 és 1986 között a koncertek állandó darabja volt. Mint általában minden dalukat, ezt is keményebben játszották élőben, szükségszerűen a szintetizátor aláfestést és szólót elektromos gitár váltotta fel, amelyet May torzított a hasonlóság kedvéért. A Queen+Paul Rodgers turnékon is rendszeresen játszották, Paul Rodgers énekével. Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten emlékezetes módon Lisa Stansfield háziasszonynak öltözve, egy porszívót tolva adta elő. Felkerült az 1986-os Live Magic és 1992-es Live at Wembley ’86 koncertalbumokra, valamint a Live at Wemlbey Stadium DVD-re.[3]

Gyakori volt, hogy a kliphez hasonlóan Mercury parókát és műmelleket vett fel a dal előadása közben. Emiatt az 1985-ös dél-amerikai Rock in Rio koncerten kisebb félreértés történt, az ottani embereknek ugyanis mélyebb üzenetet jelentett a dal, az elnyomás elleni harc jelképe volt, és a közönség úgy érezte, hogy Mercury a paródiával kigúnyolja ezt az eszmét. A People magazin cinikusan írta, hogy az eset majdnem tömegtüntetésbe fordult, és a közönség köveket dobált a színpadra. Valójában ennél sokkal visszafogottabb volt a reakció, bár a közönség valóban zúgolódott.[11]

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

Kiadás és helyezések[szerkesztés]

Helyezések

Év Lista Helyezés
1984 Brit kislemezlista[12] 3
1984 Amerika Billboard Hot 100[13] 45
1984 Ausztria Top 40[14] 1
1984 Belgium Ultratop[14] 1
1984 Francia slágerlista[15] 14
1984 Hollandia MegaCharts[14] 1
1984 Ír slágerlista[16] 2
1984 Német slágerlista[14] 4
1984 Svájci slágerlista[14] 2

Eladási minősítések

Ország Eladási minősítés Eladás
Anglia (BPI)[4] ezüst 200 000+
Amerika (RIAA)[17]
Digitális letöltés
arany 500 000+

7" kislemez (EMI QUEEN 2, Anglia)

  1. I Want to Break Free – 4:21
  2. Machines (or 'Back to Humans') – 5:10

7" kislemez (Capitol B5350, Amerika)

  1. I Want to Break Free – 4:21
  2. Machines Instrumental Version – 5:07

12" kislemez (EMI 12 QUEEN 2, Anglia)

  1. I Want to Break Free (extended) - 7:16
  2. Machines (or 'Back to Humans') – 5:10

12" kislemez (Capitol SPRO-9108/13, Amerika)

  1. I Want to Break Free (extended) - 7:16
  2. I Want to Break Free – 4:21

3" CD (Parlophone QUECD11, Anglia, 1988)

  1. I Want To Break Free – 4:21
  2. Machines (or 'Back To Humans') – 5:10
  3. It’s a Hard Life – 4:08

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Blake 2010, 280. o.
  2. Sutcliffe 2010, 167. o.
  3. ^ a b c d Purvis 2007, 174. o.
  4. ^ a b Certified Awards – Search by parameters. (angolul). BPI (Hozzáférés: 2013. ápr. 20.)
  5. Gunn–Jenkins 1992, 172. o.
  6. Rivadavia, Ed: Queen: I Want to Break Free. (angolul). Allmusic (Hozzáférés: 2013. ápr. 26.)
  7. Farber, Jim (1991. február 15.). „We Will Reissue You”. Entertainment Weekly.  
  8. Digital Sheet Music – Queen I Want to Break Free. musicnotes.com (angolul). EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. ápr. 26.)
  9. Blake 2010, 285–286. o.
  10. Freestone–Evans 2006, 105–106. o.
  11. Blake 2010, 293. o.
  12. UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. ápr. 25.)
  13. Queen – Charts & Awards. (angolul). Allmusic (Hozzáférés: 2013. ápr. 25.)
  14. ^ a b c d e Queen – Singles Discography. (angolul). Ultratop (Hozzáférés: 2013. ápr. 20.)
  15. French Singles Chart. lescharts.com (franciául) (Hozzáférés: 2013. ápr. 25.)
  16. Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. ápr. 25.)
  17. Gold & Platinum – Searchable Database. (angolul). RIAA (Hozzáférés: 2014. máj. 21.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]