Brighton Rock

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Brighton Rock
Queen Sheer Heart Attack.png
dal a(z) Sheer Heart Attack albumról
Megjelent 1974. november 8.
Felvételek Trident, Wessex, Rockfield és Air stúdiók
1973 júliusszeptember
Stílus Rock
Hossz 5:08
Kiadó EMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
Szerző Brian May
Producer Queen, Roy Thomas Baker
A Sheer Heart Attack album dalai
Hangminta

A Brighton Rock az első dal a brit Queen együttes 1974-es Sheer Heart Attack albumról. A szerzője Brian May gitáros volt. Főleg hosszú, koncerteken kilencpercesre nyúló gitárszólójáról, és az abban alkalmazott visszhang effektekről vált híressé.

Áttekintés[szerkesztés]

May már 1973-ban megírta, mégsem tudták felvenni a Queen II-re. A címe egy szójátékot sejtet, a brighton rock egy hosszú, hengeres cukorka (Graham Greene ugyanezen a címen írt regényt[1]). Bár a szerzője alapvetően May volt, valamennyi szabadságot kapott a többi tag is a saját terén, főleg, mivel May az album felvételei alatt betegszabadságon volt. Az első felvételi üléseit még 1973 augusztusában, a Trident stúdióban tartották, majd 1974 július/augusztusában vették fel az alapokat a Rockfield stúdióban, a vokálokat pedig a Wessex stúdióban.[2]

Két szerelmes történetét meséli el, akik Brightonban töltik a szabadságukat, ahol a bevezető hangokból ítélve valószínűleg vásárt, vagy búcsút tartanak. A lányt Jennynek hívják, ő azért aggódik, hogy az anyja meg ne tudja, mit csinál a szabadnapja alatt, a fiú, Jimmy pedig megpróbálja felhőtlenül élvezni az együtt töltött időt. A lány hangját Mercury falzettben énekli, majd egészen rövid idő alatt vált át megszakítás nélkül normál énekre.

A bevezető vásári zsivajban halkan hallható egy tradicionális angol népdal, az I do like to be beside the seaside dúdolása. Ez utalás az előző albumukra, a Queen II-re, annak a legutolsó dala, a Seven Seas of Rhye ezzel a dallammal halkul el.

A dal híres szólórészének alapjai egészen az 1960-as évek végén keletkeztek, amikor May még a Smile együttesben gitározott. Először a Smile Blag című dalában jelent meg rövid formában (amely később az 1982-es Gettin’ Smile és 1998-as Ghost of a Smile retrospektív kiadásokon is megjelent), majd az 1970-es években a Son and Daughter című Queen dalba került. Bár a dal rövid formában, a szóló nélkül került fel a Queen albumra, a koncerteken már a hosszú dal közepi szólóval játszották. 1974-ben a Son and Daughterből is felvettek egy verziót a BBC rádióban, ez tartalmazta a szólót, így egészen 7 percesre nyúlt az eredeti 3 és fél perc helyett. Ez a verzió megjelent az 1989-es At the Beeb albumon.

May többszörösen visszhangoztatta a gitár hangját, egyfajta kánont hozva létre: amit a bal csatornán játszott, az kis késéssel a jobb csatornán hallatszott. Egy interjújában utalt rá, hogy Jimi Hendrix gitárjátéka befolyásolta a keletkezését:

Elég sok Hendrixet hallgattam abban az időben, és szeretném azt hinni, hogy kis részben ez is fejlesztette a stílusomat. Különösen a szólót a közepén, amit a Mott the Hoople turnén is játszottam, és ami fokozatosan kiterjedt, és azóta is egyre hosszabb.

– Brian May[2]

A Fastbacks Seattle-i hardcore punk együttes játszotta a koncertjein, a verziójuk meg is jelent az 1990-es Bike-Toy-Clock-Gift koncertalbumukon.

Fogadtatás[szerkesztés]

A kritikusok rendszerint dicsérték a dalt, és az album egyik csúcspontjának tartották. A Daily Vault írása szerint az együttes védjegyének tekinthető vokálharmóniák és a Rush-féle instrumentális közjáték ötvözete.[3] Az Allmusic kritikusa elismerte a dalt (az album "gyilkos" nyitószámának nevezte),[4] a kiegyensúlyozott pop édesség és hard rock izmozás keverékeként jellemezte, a felvételen hallható gitárjátékot pedig May meghatározó hangzásának tartotta.[5] Ezzel szemben a New Musical Express kritikusa nem kedvelte meg túlzottan, bár ennek ellenére elismerte, hogy maradandó élményt nyújt a hallgatónak.[6] A BBC kritikusa szerint a dal jó példája az effektpedál használatának.[7] A Guitar World magazin olvasói a „100 legnagyobb gitárszóló” listájukon a 41. helyre sorolták a dalban szereplő gitárszólót.[8]

Élőben[szerkesztés]

A dal fontos darabja volt a Queen koncerteknek. A szólórésze már a korai 1970-es években is elhangzott a Son and Doughter részeként, majd 1977-től maga a Brighton Rock is egyre sűrűbben elhangzott. May nem egyszerűsítette le a szólót, minden részletét élőben játszotta, a stúdióverzióban egy fő gitárdallam hallható, és egy visszhangoztatott, élőben viszont a fő dallamot két különböző idejű visszhang kísérte:

Amikor felvettük a Brighton Rockot, a stúdióban csak egy Echoplexet alkalmaztam a szólóban, de mikor élőben játszottuk, hozzá kellett adnom egy másik Echoplexet.

– Brian May[2]

Maga a szóló volt az együttes koncertjeinek legspontánabb része. May sosem játszotta kétszer ugyanúgy, és bár elmondása szerint sosem szeretett improvizálni, a szóló alatt mégis megpróbálkozott vele. Előfordult, hogy más dalokkal fűzték egybe, mint például a The Prophet’s Songgal, vagy a Now I’m Here-vel, az évek folyamán pedig rengeteget bővült.

A hetvenes években egy időre kiegészült egy Taylor által játszott dob-, esetenként üstdob szólóval, ilyen változat került fel az 1979-es Live Killers albumon is, mintegy 12 perces hosszúságban. 1980 és 1981 között a Keep Yourself Alive közepén hangzott el, végül az 1980-as évekre elhagyva minden kíséretet egészen kilenc percesre duzzadt.

Felkerült az 1992-es Live at Wembley ’86 koncertalbumra és a Live at Wembley Stadium DVD-re.

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Graham Greene. A brightoni szikla (angol nyelven). 9630747006 
  2. ^ a b c Bechstein Debauchery (angol nyelven). WebArchive. (Hozzáférés: 2008. május 11.)
  3. Benjamin Ray: 'Sheer Heart Attack'. Daily Vault, 2004. október 13. (Hozzáférés: 2010. április 16.)
  4. Stephen Thomas Erlewine: 'Sheer Heart Attack' (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
  5. Donald A. Guarisco: 'Brighton Rock' (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2010. április 16.)
  6. Gunn, Jacky. Queen: As It Began. Sidgwick & Jackson (1992). ISBN 9780330332590 
  7. Chris Jones: 'Sheer Heart Attack' (angol nyelven). BBC, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
  8. 100 Greatest Guitar Solos (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 11.)