The Prophet’s Song

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
The Prophet’s Song
Queen - a night at the opera.jpg
dal a(z) A Night at the Opera albumról
Megjelent 1975. november 21.
Felvételek
Stílus Progresszív rock
Hossz 8:21
Kiadó EMI, Parlophone (Európa)
Elektra, Hollywood (Amerika)
Szerző Brian May
Producer Queen, Roy Thomas Baker
Az A Night at the Opera album dalai

A The Prophet’s Song a nyolcadik dal a brit Queen rockegyüttes 1975-ös A Night at the Opera albumán. A szerzője Brian May gitáros volt. Több mint nyolc percre nyúló játékidejével az album leghosszabb dala. Zeneileg három külön szakaszra osztható fel, akár az ugyanezen albumon található „Bohemian Rhapsody”, ezért a kritikusok sokszor hasonlítják össze a két dalt. Az album megjelenése után felmerült az együttes között, hogy a „The Prophet’s Song” jelenjen meg legelőször kislemezként róla, végül mégis a „Bohemian Rhapsody”-t választották. Népszerű a rajongók körében, és általában a kritikusok is az album egyik legjobb dalának tartják.[1][2] A bonyolultsága ellenére az 1970-es években játszották az együttes koncertjen.

Áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

May a Sheer Heart Attack album felvételei alatt egy időre kórházba került, mert az együttes 1974-es amerikai turnéja alatt fertőző májgyulladást kapott. Lábadozása alatt, állítása szerint egyik álma ihlette a dalt.[1] May már a stúdiómunkák kezdete előtt sokat fáradozott a harmóniák megtervezésében, és Roger Taylor is az egyik legmegerőltetőbb zenei munkájukként emlékezett a felvételére.[3]

Zeneileg nagyon bonyolult mű, bár bő három percig egy hagyományos rockdalhoz hasonlóan alakul a dalmenete, sőt, még ismétlődő refrén is fellelhető benne. Ezután a kezdeti rész után azonban egy bonyolult vokális kánon következik, ahol Mercury, May és Taylor kórusát négyszeresen visszhangoztatták, kihasználva a sztereó hangzást: hol a bal, hol a jobb csatornában erősödik fel a hang. A visszhangot az Echoplex elnevezésű visszhangosító berendezéssel hozták létre. Ez a kánon mintegy két és fél percig uralja a dalt, majd egy egyperces gitárszóló következik, és egy, a kezdéshez hasonló befejezés. A felvételeken May egy koto nevű hangszer játék változatán játszott, ezt az egyik japán rajongójától kapta ajándékba.[4] Az összetett, több karakteres részre osztható dalszerkezet nagyban emlékeztet az ugyanezen az albumon megjelenő Bohemian Rhapsodyra. May elmondása szerint az album megjelenése előtt komolyan fontolgatták, hogy a The Prophet’s Song jelenjen meg vezető kislemezként az albumról, a kérdést végül is Kenny Everett, Freddie Mercury barátja „döntötte el” azzal, hogy kísérletképpen lejátszotta a rádióban a Bohemian Rhapsodyt.

Az album 2002-es DTS újrakeverésének készítése során kiderült, hogy a dal eredeti szalagjaiból hiányzik néhány, emiatt a keverés során a dal egy részét a sztereó lemezfelvételből alkották meg a hangmérnökök[5]. A végeredmény mintegy tíz másodperccel lett hosszabb, mint az eredeti, mert kibővítették a bevezetőjét.

A dalszöveg a legelterjedtebb feltételezések szerint a Bibliai özönvízre utal, a dal első része tulajdonképpen az Isteni kinyilatkoztatás, amelyet a próféta hall, a kánon pedig a pusztítás látomását jelképezi, nem a megtörtént tragédiát, mert az utolsó sorok még figyelmeztetnek: „Listen to the madman!Figyelj az őrültre!”. May egy interjúban azt mondta, hogy nem pontosan a bibliai özönvízre akart utalni, hanem egyszerűen csak leírta azt, amit az álmaiban látott: „Nem akartam prédikálni a dalban. Van a dalban egy felvigyázó, aki azt üvölti, hogy »figyeljetek a látnok figyelmeztetésére«. Ez a fickó a dalból szerepelt az álmomban is. Igazán nem tudom, hogy tényleg próféta-e, vagy egy csaló, de ő az, aki azt mondja: »meg kell javítanod az útjaidat«. A dal inkább kérdéseket tesz fel, mint válaszokat ad”.

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikusok, még azok is, akik az albumot nagyrészt elmarasztalták, a The Prophet’s Songot pozitívan értékelték. A Rolling Stone kritikusa egyenesen az album legjobb dalának nevezete: „a „The Prophet’s Song”-on […] May erőteljes gitárjátéka tökéletesen kiegészíti Freddie Mercury énekes gazdag, többszólamú harmóniáit. A csapat ezen a felvételen a hatásosan használja az énekmeneteket, kórusokat és harmóniákat, a heavy rock stílusban a leghatásosabban az ArgentRing of Hand”-je óta”.[2] A New Musical Express kritikusa az album nagy epikus dalának nevezte, ami jó példa az együttes vokális teljesítményére.[6] A Melody Maker kritikája hasonlóan kedvező volt, mindössze a dal túlzott hosszúságát nehezményezte: „Az A Night at the Operára May klasszikusa, a hihetetlenül atmoszferikus The Prophet’s Song miatt fogunk emlékezni, a vad menetelő ritmusával együtt. Az egyetlen dolog, ami nem teszik benne, a közepén lévő vokális átvezető. Túlságosan próbára teszi a türelmet: egy percen belül tökéletes lett volna…”.[7] George Starostin visszatekintő kritikájában ezt írta a dal technikai megoldásairól: „A Rhapsody kivételével csak egyetlen hosszadalmas epikus maratont tartalmaz – ez a The Prophet’s Song, olyan harmóniaelrendezéssel, amely még megdöbbentőbb, mint a Bohemian Rhapsody. Kár, hogy rá kell jönnöd, hogy ennek a vokális hangzásnak minden lebilincselő vízesése órákig tartó, aprólékos stúdiómunka eredménye; ha ilyen effektusokat élőben tudnának reprodukálni, az példa nélküli szenzáció lenne a zenegyártás világában”.[8] Az Allmusic írása a Bohemian Rhapsody mellett az együttes legnagyobb stúdióteljesítményének nevezte. A kritika kitért a dalszövegre is: „a shakespeare-i kifejező és nyers érzelmek kombinációja teszi a dalszöveget egyszerre erőteljessé és hallucinogénné”.[1]

Élőben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonyolultsága ellenére játszották a koncerteken, egészen az 1977-es News of the World Tourig, onnantól lekerült a lejátszási listáról. Élőben Mercury ugyanúgy előadta a többszörösen visszhangosított acapella énekét, és gyakran improvizációkkal toldotta meg. Az 1976-os Hyde Parkbeli ingyenes koncertjükön a visszhangot biztosító berendezés tönkrement, ezért Mercury saját maga énekelte a visszhangosítást is, és a „Death on Two Legs” sorait is beleszőtte az előadásba. Egyéb koncerteken gyakran a „White Man”-nel összefűzve adták elő.

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangszerek:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Guarisco, Donald A.: The Prophet's Song (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
  2. ^ a b Nicholson, Kris (1976. április 8.). „A Night at the Opera'” (angol nyelven). Rolling Stone. Hozzáférés ideje: 2010. november 22.  
  3. Bechstein Debauchery (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. április 27.)
  4. Obrecht, Jas (1982. január). „Brian May interjú” (angol nyelven). Guitar Player. Hozzáférés ideje: 2010. november 23.  
  5. Wiffen, Paul (2002. június). „Queen: A Night at the Opera – The Surround Mix” (angol nyelven). Sound on Sound. Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 19.  
  6. Stewart, Tony (1975. november 22.). „A Night at the Opera” (angol nyelven). New Musical Express. Hozzáférés ideje: 2010. november 21.  
  7. (1975. november 22.) „A Night at the Opera” (angol nyelven). Melody Maker. Hozzáférés ideje: 2010. január 16.  
  8. Only Solitaire: George Starostin's Music Reviews (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]