Kánon (zene)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kánon a zenében az ellenpontozó műformák közt a legszigorúbb.

Keletkezése[szerkesztés]

Abban a korban keletkezett, amikor az egyházi zene egyeduralma alatt az ellenpontozó mesterséges formák túlsúlyra emelkedtek.

Az énekeseknek ugyanazt a dallamott kellett énekelniük több szólamban, a komponista útmutatása szerint, aki szándékát frappáns mondásokkal, sokszor trükkös szabályokkal jelezte az ének elején.[1] Innen ered a kánon (görög szó, jelentése szabály) elnevezés.

Elméleti szabálya[szerkesztés]

A kánon elméleti szabálya, melytől eltérés nem lehetséges, abban áll, hogy egy bizonyos dallamot (szólamot) – leginkább a legfelső, de lehet más szólamban is – egy másik pontosan utánozza. Hogy ha a kánon szólamot csak egy másik utánozza hangról hangra, akkor 'egyszerű kétszólamú kánon a neve, s természetes, hogy ez csak az oktávban fordulhat elő. Mialatt az utánzó szólam az elsőt – a kezdőt – utánozza, addig ez tovább szövi a maga önálló dallamfrázisát, azután a másik ezt is szolgailag utánozza és így tovább, míg végre az első megáll. A kánon szigorú utánzása a nyolcad terjedelemben aránylag a legkevesebb nehézség és komplikációval jár, mert csak arra kell ügyelni, hogy a két szólam közti kontrapunktírozás szabályos legyen.

Fajtái[szerkesztés]

  • A kánon-műforma sokféle fajra oszolhat. A kezdő szólamot propostanak, az utánzót pedig rispostanak nevezzük.
    • Rejtélyes kánon: ha a kánon rispostja ötöd- vagy negyed hangközben veszi fel az utánzást, akkor rendesen szükségessé válik a legközelebbi hangnemben való kitérés. A szoros kánon szekund hangközben keresztállásokra s diszharmoniákra vezet, amellyel szemben szintén szükségessé válik a szoros utánzattól való eltérés, és s b vagy # jegyeket használni a nagy vagy kis másodközök megkülönböztetésére. A kánon két szólama közé úgynevezett kiegészítő szólamokat is lehet beszúrni, miáltal a tétel harmóniai tekintetben tömörebbé és élénkebbé válik. A kánon-féle kidolgozás végtelen sokféle alakulásra nyit teret, és hatályos segédeszköze a polifóniának, kivált ha kiegészítő szólamokkal teszik a harmónia tekintetében érdekessé. Érdekes e tekintetben Chopin egyik mazurkája (op. 63. 3-ik szám), amelynek a végén tíz ütemen át lép fel egy ilyen harmonikusan kísért dallami kánon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pl. a Clama ne cesses (kiálts, ne szűnjél) azt jelentette, hogy a pauzákat nem kell figyelembe venni. A Canit more Hebraeorum (zsidók módjára énekel) a rákkánon mottója volt, amikor a kísérő szólam hátulról előre énekelte a dallamot.

Forrás[szerkesztés]

  • Werner Alajos: Az éneklő egyház. Szombathely: (kiadó nélkül). 1937. 87. o.  
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap