I’m in Love with My Car

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
I’m in Love with My Car
Queen - a night at the opera.jpg
dal a(z) A Night at the Opera albumról
Megjelent 1975. november 21.
Felvételek 1975. augusztus–november
Sarm East Studios, The Roundhouse, Olympic Studios, Scorpion Studios, Lansdowne Studios, London, Anglia; Rockfield Studios, Monmouth, Wales
Stílus Rock
Hossz 3:05
Kiadó EMI, Elektra
Szerző Roger Taylor
Producer Queen, Roy Thomas Baker
Az A Night at the Opera album dalai
Első oldal
  1. Death on Two Legs
  2. Lazing on a Sunday Afternoon
  3. I’m in Love with My Car
  4. You’re My Best Friend
  5. ’39
  6. Sweet Lady
  7. Seaside Rendezvous
Második oldal
  1. The Prophet’s Song
  2. Love of My Life
  3. Good Company
  4. Bohemian Rhapsody
  5. God Save the Queen
Hangminta

Az I’m in Love with My Car a harmadik dal a brit Queen rockegyüttes 1975-ös A Night at the Opera albumáról. A szerzője Roger Taylor dobos volt, ő is énekelte. Egyike Taylor legismertebb és legnépszerűbb szerzeményeinek. 1975-ben a „Bohemian Rhapsody” B oldalán kapott helyet. Erőteljes hangzású, lassú sodrású rockdal, amely az autójukat rajongásig szerető emberekről (egyesek szerint magáról Taylorról) szól. Gyakran elhangzott az együttes és Taylor szólókoncertjein, élőben is a dobos énekelte.

Háttér és kompozíció[szerkesztés]

Taylor az együttes egyik roadjáról, John Harrisről írta, aki nagyon szerette a Triumph TR4-es autóját (az A Night at the Opera borítóján neki ajánlotta a dalt). Erre az alapötletre építette fel a szöveget, amely szó szerint arról szól: „szerelmes vagyok az autómba.”[1] Tagadta, hogy önmagáról írta volna, elmondása szerint ő sosem volt ennyire fanatikusan autóimádó,[2] de Brian May, az együttes gitárosa a The Making of 'A Night at the Opera' dokumentumfilmben mosolyogva mondta: „azt mondja, valaki másról írta. De mi tudjuk az igazat, nemde, Rog? Úgy értem, Roger mindig is oda volt a gyors dolgokért, tudod, gyors autók, stb.”[3]

Készített hozzá egy durva demót, amelyben ő énekelt és gitározott. Amikor bemutatta May-nek, az annyit mondott rá: „Ugye ez vicc?” Taylor viszont komolyan gondolta, és a végleges változatban is ő énekelt.[3] May a riffekben a kipufogóhangot igyekezett utánozni, a felvétel legvégére pedig Taylor saját Alfa Romeojának a kipufogóhangját rögzítette.[4] Taylor elmondása szerint kicsit más, mint a rockdalok többsége, mert 6/8-os ütemben íródott, ami „megállíthatatlan lendületet biztosított.”[3]

Megjelenés és fogadtatás[szerkesztés]

Taylor mindenáron azt akarta, hogy a dal a „Bohemian Rhapsody” B oldalára kerüljön, rengeteg időbe került, hogy erről meggyőzze az ellenálló Freddie Mercuryt. A „Bohemian Rhapsody” nem sokkal később milliós példányban fogyott, és Taylornak is rengeteg jövedelmet hozott a B oldalas dala miatt, ami kis feszültséget okozott az együttesen belül. A bevételekből a tagok közül elsőnek vásárolt egy nagyobb házat nem sokkal később .[5]

A dalt jól fogadták a kritikusok. Mind az NME, mind a Melody Maker úgy vélte, hogy amellett, hogy erős sodrású rockdal, kellemesen humoros a szövege.[6][7] Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times-ban dicsérte: „szíve mélyén a Queen mindig is Beatles-szerű popzenekar volt, és soha nem hanyagolta el a dallamokat, még akkor sem, amikor fémes zajú rockot játszottak […] mint az »I’m in Love with My Car«.”[8] Az Allmusic kritikusa az A Night at the Opera egyik gyöngyszemének nevezte: „Az énekes és dobos tevékenysége mellett Roger Taylor mindig kész volt arra, hogy egy-egy kemény hard rock számot írjon a Queen albumaira. A legismertebb példa erre az „I’m in Love with My Car”, egy mókás rockdal az A Night at the Operáról. A dupla fenekű dalszöveg egy macsó hapsit fest le, aki megtalálta a végső borzongást”. A kritikus Taylor hangját Rod Stewartéhoz hasonlította.[9]

Élőben[szerkesztés]

Az 1977 és 1981 között gyakran előadták a koncerteken. Felkerült az 1979-es Live Killers koncertalbumra, valamint a We Will Rock You koncertfilmre (ami 2007-ben Queen Rock Montreal címen jelent meg, lényegében ugyanazzal a tartalommal). Hasonlóan a stúdióverzióhoz, élőben is Taylor énekelte a dobok mögül, Mercury pedig zongorán kísérte, és néha a háttérvokálba is besegített. Később saját együttesével, a The Cross-szal is gyakran előadta koncertjeiken.[2]

A 2005–2006-os Queen + Paul Rodgers koncerteken ugyancsak Taylor énekelte, egy ilyen előadás felkerült a 2005-ös Return of the Champions koncertalbumra és koncertfilmre is.[2]

Közreműködők[szerkesztés]

Hangszerek:

Források[szerkesztés]

  1. Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum, 179. o (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
  2. ^ a b c Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 176. o (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  3. ^ a b c Longfellow, Matthew. (2006. március 21). The Making of 'A Night at the Opera' (DVD). Eagle Rock Entertainment.
  4. Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus, 81. o (2010). ISBN 978-963-266-182-7 
  5. Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus, 92. o (2010). ISBN 978-963-266-182-7 
  6. Doherty, Harry (1975. november 22.). „Queen's crowning glory”. Melody Maker.  
  7. Stewart, Tony (1975. november 22.). „Queen: A Night at the Opera”. NME, 21. o.  
  8. DeRogatis, Jim (2002. július 14.). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times.  
  9. Erlewine, Stephen Thomas: Queen: A Night at the Opera. (angolul). Allmusic (Hozzáférés: 2013. máj. 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]