Ugrás a tartalomhoz

Bordás krokodil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bordás krokodil
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Krokodilok (Crocodilia)
Család: Krokodilfélék (Crocodylidae)
Nem: Crocodylus
Faj: C. porosus
Tudományos név
Crocodylus porosus
(Schneider, 1801)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bordás krokodil témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bordás krokodil témájú médiaállományokat és Bordás krokodil témájú kategóriát.

A bordás krokodil (Crocodylus porosus) a hüllők (Reptilia) osztályába, a krokodilok (Crocodilia) rendjébe és a krokodilfélék (Crocodylidae) családjába tartozó faj. Ez a krokodilfaj gyakran támad rá a territóriumára merészkedő emberekre, főként a párzási és költési időszakban. A tengeren halászik, de madarakat és szárazföldi állatokat, például bivalyt is zsákmányol.

Előfordulása[szerkesztés]

Elterjedési területe hatalmas, India keleti része, Srí Lanka, Banglades, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Malajzia, Indonézia teljes területe, a Fülöp-szigetek, Új-Guinea szigete, Ausztrália északi partvidéke, a Palau szigetek, Mikronézia egyes részei, a Kókusz-szigetek, a Salamon-szigetek, Vanuatu. Legkeletebbre a Fidzsi-szigeteken él.

Mivel kiváló úszó, messzire kimerészkedik a nyílt tengerre is. Ezzel egyedülálló a krokodilok között. Látták már egyedeit 1000 kilométeres távolságban a szárazföldtől, kint a nyílt tengeren is. Bár nincs természetes ellensége eredeti élőhelyén, kint a nyílt tengeren megtámadhatják és meg is ölhetik a nagyobb cápák. Szervezete hatékonyan tudja kiválasztani a felesleges mennyiségű sót, ezért tud megélni a tengerekben is, bár nem ez a legkedveltebb élőhelye.

Eredeti élőhelye a folyótorkolatok vidéke és a partvidéki mangrovemocsarak. Többnyire a tengerpartok kevert jellegű, úgynevezett brakkvizében él, de kedveli az édesvizet is, a nagyobb folyókban a partoktól több kilométeres távolságban is megél és előfordul az édesvízi tavakban és mocsarakban is.

Hatalmas elterjedési területén több krokodilfaj is él, de ez a faj dominánsnak számít mindenütt, ahol előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

A legveszélyesebb krokodilok közé tartozik és a legnagyobbra is nő, átlagos hossza 2,5-5 méter, de egyes hím példányok a 6 métert és az 1000 kilogrammot is meghaladhatják. A legnagyobb lemért fogságba vett, Lolong névre keresztelt példány 6,17 méter hosszú és 1075 kilogramm tömegű volt, a leghosszabb hiteles vadon élő példány pedig a 6,2 méteres, kissé kiszáradt bőre és hiányzó farokvége alapján 6,3 méter hosszú lehetett.[1][2][3] Egyes becslések szerint, köztük egy 76 centiméteres koponya alapján a legnagyobb példányok a 6,7-7 métert is elérhetik.[1][2][3]

Hatalmas méretei mellett a bordás krokodil rendelkezik több olyan tulajdonsággal is, amelyek alapján könnyedén megkülönböztethető az élőhelyén előforduló egyéb krokodilfajoktól. Teste igen széles, feje nagy. Szemétől az orra felé két barázda húzódik. A kifejlett állatok színe szürke, barnásszürke vagy aranybarna, de előfordul a fajnál a melanizmus is, így akár egészen sötét, majdnem fekete színű egyedek is előfordulhatnak. A fiatal egyedek világosabbak és jellegzetes sötét színű csíkokat és foltokat viselnek. Páncélzata a hátán különösen kemény és ovális alakú.

Életmódja[szerkesztés]

Veszélyes vadász

A fiatal egyedek vízirovarokkal, kis halakkal vagy kétéltűekkel táplálkoznak. A kifejlett egyedek szinte mindenre rátámadnak, amit meg tudnak enni. Nagyobb méretű emlősöket is elejthetnek. A bordás krokodil az egyetlen ragadozó Ausztráliában amelyik elejti a betelepített és elvadult nagyobb testű emlősállatokat (disznókat, kecskéket, szamarakat, lovakat, szarvasmarhákat és vízibivalyokat), ezáltal valamennyire szabályozni tudja azok populációját.

Ha nem jut elegendő táplálékhoz a hüllők többségéhez hasonlóan sokáig kibírja az éhezést. Ilyenkor a testében és a farkában elraktározott zsírkészleteit éli fel. A nagyobb egyedek akár egy egész évig kibírják táplálkozás nélkül. így tud a krokodil a hosszan tartó tengeri utazásai alatt is életben maradni, mert a nagyobb példányok nem elég ügyesek, hogy a nyílt tengeren elkapják a halakat, így utazásaik során nem esznek semmit sem. Az emberre is veszélyt jelentenek.

Szaporodása[szerkesztés]

Zsákmányért akár egy méterre is kiugrik a vízből

Szaporodási időszaka az esős évszakra esik. A nőstény ilyenkor bomló növényi anyagokból fészket épít. Ezekbe rakja 60–80 tojását. A fészket a teljes kelési időszak alatt, mintegy három hónapig őrzi. A kikelő fiatalok hangokat adnak, mire anyjuk kiássa őket a fészekből és a vízhez viszi őket. A nőstény ezután egy ideig óvja kicsinyeit. Mivel a nősténynek a szaporodáshoz állandó hely szükséges nem annyira vándorló kedvűek, mint a hímek. Ha találtak egy megfelelő fészekrakó helyet, akkor onnan csak nagyon alapos okkal (például tartós táplálékhiány) távoznak el. A fiatal hímek viszont többet vándorolnak, mert a nagyobb hímek elfoglalták már a legkedvezőbb helyeket, így ha megfelelő vadászterülethez és szabad nőstényekhez akarnak jutni, akkor olykor jó messzire is el kell vándorolniuk.

Védettsége[szerkesztés]

Bőrükért és fogaikért irtják őket, vadászatuk miatt lényegesen lecsökkent a létszámuk. Emellett a krokodilok közül viszonylag gyakran támad meg embereket is. Ausztrália északi részén évente egy-két embert ölnek meg bordás krokodilok. Emiatt az üdülőövezetek környékéről rendszeresen befogják és kevésbé látogatott helyeken eresztik el őket.

Több helyütt is létesültek krokodilfarmok ahol tenyésztik e ragadozókat a bőrük és húsuk miatt, így a vadon élő vadászata lassanként mérséklődik. Húsának fogyasztása különösen az utóbbi időben terjedt el.

Mindenesetre igazán biztonságban csak Ausztráliában vannak, mert a legtöbb országban nehéz betartatni a védelmükre hozott törvényeket, és ahol veszélyeztetik a vizek mentén élőket vagy azok jószágait, ott mindenütt irtják őket.

A bordás krokodilt világszerte a Krokodil Dundee filmek tették ismertté.

Hasznosítása[szerkesztés]

Krokodil-burger egy ausztrál gyorsétteremben.

A bordás krokodil bőre a legjobb minőségű és legértékesebb kereskedelmi szempontból. Húsa és tojása is nagyon finom.[4] Ausztráliában fogyasztása még ugyan újdonságnak számít, de már igen széles körben elterjedt.[5] Fehérszínű húsának textúrája szilárd, ugyanakkor zamatos és finom, íze egyedi.[5] Egyes receptek kifejezetten javasolják a citrusfélékkel történő ízesítést.[5] Legjobb részei a bélszín és a farokhús. Elkészítésének módja megegyezik a marháéval.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Britton A. R. C., Whitaker R., Whitaker N. (2012. június 19.). „Here be a Dragon: Exceptional Size in Saltwater Crocodile (Crocodylus porosus) from the Philippines”. Herpetological Review 43 (4), 541–546. o.  
  2. a b Whitaker R., Whitaker N. (2008). „Who's got the biggest?”. Crocodile Specialist Group Newsletter 27 (4), 26−30. o. [2019. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)  
  3. a b Britton, A.: 'Crocodylus porosus (Schneider, 1801). The Crocodilian Species List. [2006. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  4. Spilsbury, Richard (2004): Alligator – Richard Spilsbury. ISBN 978-1403-448-57-6
  5. a b c Crocodile Meat (Taste Atlas)
  6. Crocodile – Saltwater (Australian Tropical Foods)

Források[szerkesztés]

  • Joachim Brock: Krokodile. Ein Leben mit den Panzerechsen, (Terrarien-Bibliothek), Natur-&-Tier-Verlag, Münster, 1998, ISBN 3-931587-11-8
  • Charles A. Ross (Hrsg.): Krokodile und Alligatoren. Entwicklung, Biologie und Verbreitung, Orbis Verlag, Niedernhausen/Ts. 2002, ISBN 3-572-01319-4
  • Steve Setford: Kígyók és egyéb hüllők; ISBN 963-86380-4-4, 2000

További információk[szerkesztés]