Balogh Ernő (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Ernő
Születési név Balogh Ernő
Született 1882. július 24.
Kisjenő
Elhunyt 1969. július 11. (86 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása geológus, tanár

Balogh Ernő (Kisjenő, 1882. július 24.Kolozsvár, 1969. július 11.) geológus, mineralógus, egyetemi tanár. Erdély karsztjainak és barlangjainak kutatója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főiskolai tanulmányait a Kolozsvári Tudományegyetem ásvány-földtani tanszékén végezte. 1906-tól Szádeczky-Kardoss Gyula mellett lett asszisztens. Részt vett az első világháborúban. 1919-től Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban lett természetrajztanár 1920-tól 1940-ig. 1940-től a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékén volt professzor. Majd ugyanott, 1945-ben (a Bolyai Egyetemmé való átnevezéskor) az ásvány-kőzettani tanszék vezető tanára lett 1959-ig, nyugdíjazásáig. Attól kezdve mint profesor consultant tevékenykedett.

1936-tól 1946-ig ő töltötte be az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöki tisztét, ugyanebben az időben az Erdélyi Kárpát-egyesület elnöke is ő volt. Mintegy 200 ismeretterjesztő írása és 46 tudományos dolgozata jelent meg.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban mineralógus volt. Munkássága első éveiben főleg ásvány-kőzettani problémákkal foglalkozott, az 1920-as évektől azonban a barlangkutatás vált tudományos tevékenységének középpontjává. Ő kezdte el Romániában a barlangok tudományos igényű ásvány-kőzettani vizsgálatát. A kalcitok vizsgálata volt egyik legfontosabb része ásványtani munkásságának. E téren jelentős a lublinittal foglalkozó tanulmánya, a „Protokalcit, egy új ásvány”. Sok erdélyi barlang feldolgozása fűződik a nevéhez. Szpeleológiai kutatásait a Bihar-hegységben található Mézgedi-cseppkőbarlang és a bánsági Komárniki-barlang tanulmányozásával kezdte. Feltérképezte és monográfiában ismertette mindkét barlangot. Vizsgálta a Szarvas-barlangot is. A barlangkutatáson belül földtannal, ásvány-kőzettannal, őslénytannal, régészettel, állattannal, térképezéssel és a barlangok népszerűsítésével foglalkozott. A barlangok művészi értékű fényképezéséhez is értett.

A geológia egyéb részterületei is érdekelték. Geológiai tankönyveket írt középiskolásoknak. Több mint 250 tudományos és ismeretterjesztő írása volt. Ismeretterjesztő előadásainak a száma több mint 100.

A Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel tüntette ki, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai. (1906)
  • A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. (Múzeumi Füzetek, Kv. 1911.)
  • Kvarc Erdély felsőmediterrán korú gipszeiben. (1926)
  • A Meziádi barlang térképe. (Nagyvárad, 1931.)
  • A komárniki barlang. (Kolozsvár, 1934.)
  • Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula. (Kolozsvár, 1936.)
  • Geológiai erőmegnyilvánulások és klímaváltozások nyomai a barlangokban.
  • Cseppkő világ. (Bukarest, 1969.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]