Balogh Ádám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Ádám
Béri Balogh Ádám mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Béri Balogh Ádám mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában
Született
1665
Elhunyt
1711. február 6. (45-46 évesen)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Ádám témájú médiaállományokat.
A győrvári csata emlékműve Győrváron

Béri Balogh Ádám (Hegyhátkisbér, 1665 körül – Buda, 1711. február 6.) kuruc brigadéros, dunántúli középbirtokos nemes.

Családja[szerkesztés]

Dunántúli római katolikus köznemesi béri Balogh család sarja, béri Balogh István (†1678) és felsőkáldi Káldy Rebeka fia. Férje halála után, Káldy Rebeka újra házasodott meg, az osztopáni Perneszy család sarjával, osztopáni Perneszy Ferenccel, a lövői véghely főkapitányával, kötött házasságot.

A hagyomány szerint béri Balogh Ádám Hegyhátkisbéren született.[1] A katonacsalád első ismert őse Béri Balogh Péter, béri Balogh Ádám dédapja, aki a 16. század végén Kapor és Tata várkapitánya volt. Béri Balogh Ádámnak két leánytestvére volt: béri Balogh Judit (†1739), pósfai Tulok Gergely felesége, és béri Balogh Éva.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1690 körül feleségül vette tolnai Festetics Juliannát (1673-1753), a későbbi hercegi család vagyonát megalapozó tolnai Festetics Pál (1640-1720) és tholdi Tholdy Anna (1646-1684) leányát. Hét gyermeküket ismerjük név szerint:

  • béri Balogh László
  • béri Balogh Boldizsár
  • béri Balogh Zsigmond
  • béri Balogh Ádám (1699-1762). Neje niczki Niczky Franciska.
  • béri Balogh Farkas
  • béri Balogh Katalin. Először koltai Vidos Istvánné, majd a barkóczi Rosty családból való barkóczi Rosty László Vasi főszolgabíró neje, 1734-ben az özvegye.
  • béri Balogh Éva (Palotai Ferencné).

(A Béri Balogh család leszármazását lásd Szluha; Tötösy de Zepetnek)

Élete[szerkesztés]

Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1695-ben Sopron vármegye rábaközi járásának főszolgabírája, a következő évben Vas vármegye commissariusa, majd 1700-ban az utóbbi megye főszolgabírája lett, s még 1702 nyarán is e tisztségében szerepel. 1704 elején csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló báró nagykárolyi Károlyi Sándor kurucaihoz. Január 15-én gróf székesi Bercsényi Miklós főgenerális már ezereskapitányi pátensét is kiállította, s toborzókörzetül a Kemenesalját jelölte ki számára.

A kezdetben változó szerencsével folyó dunántúli harcok idején két vagy három ízben is visszatért, illetve elígérkezett a császár hűségére, s ebben nagy szerepe volt mindvégig császárpárti apósának. 1705-től azonban már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1706. november 6–7-én kitüntette magát a Győrvár és Egervár között vívott harcban: A győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. (Ebben az ütközetben fogta el Sibrik Gábor két társával együtt a császári csapattest parancsnokát, Hannibal Heister tábornokot is.) 1707-ben rajtaütött Rabutin tábornok seregén, és felvonulási útvonalának megváltoztatására kényszerítette. Parancsnoka, Esterházy Antal tábornagy a győrvári diadal után többször is kérte előléptetését, de Bercsényi megakadályozta a tisztek egymás közti vetélkedésének elkerülésére hivatkozva. A trencséni vereség után azonban Rákóczi a sorra elpártoló tisztekkel szemben előléptetésekkel jutalmazta a hűségében kitartókat, s ekkor, 1708. augusztus 9-én Balogh is megkapta a brigadérosi kinevezést, pátensét azonban csak 1709. február közepén vehette kézhez. Hogy rászolgált a fejedelem bizalmára, azt már 1708. szeptember 2-án, Kölesdnél kivívott győzelmével bizonyította, amikor egy főként rác lovasokból álló császári oszlopot semmisített meg.

1709. augusztus végén, a Dunántúl feladásakor követte a kurucokat, majd 1710. július–október folyamán részt vett az utolsó dunántúli hadjáratban. Parancsnoka, Palocsay György tábornok betegsége és távozása után, október 8-ától ő vette át a csapatok irányítását, 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, 1711. január 31-én még Pálffy Jánosnak is szóba hozta a dolgot a vajai értekezleten. A császáriak azonban dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek” tekintették Baloghot – mint láttuk, nem is teljesen alaptalanul –, ezért hallani sem akartak a kicseréléséről. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A család nemesi előneve (béri) erre természetesen nem lehet bizonyíték, de a faluban régi hagyomány, hogy itt született. Lásd: [1]
  2. Buzás László-Tóth Ferenc: Makó utcanevei, A makói múzeum füzetei 72. Makó, 1992 ISBN 963-03-3530-1

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon: Balogh Ádám
  • Esze Tamás: Béri Balogh Ádám. Vasi Szemle, 16. évf. (1962) 1. sz. 68–76., 2. sz. 38–46., 3. sz. 56–66. és 17. évf. (1963) 1. sz. 42–54.
  • Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. Budapest, 2006. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) ISBN 963-446-394-0
  • Pungor, Zoltán: Baloghok Magyarországon, illetve Vas megyében. A csempeszházi és a béri Balogh családok. In: Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője 17-18 (1983-1984): 207-248.
  • Rainer, Pál: "A külsővati r.k. templom barokk emléktábla és a Béri Balogh család vati vonatkozásai". Tanulmányok Külsővat történetéből. Szerk. Gábor Ilon. Külsővat: Külsővat Község Önkormányzata, 1996. 65-68.
  • Reiszig, Ede: A béri Balogh család. In: Turul: Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 12 (1894): 38-40.
  • Szluha, Márton: Balogh, Béri. In: Vas vármegye nemes családjai. Budapest: Heraldika, 2011-2012. 2 kötet. 1, 91-95.
  • Tóth Gyula: Balogh Ádám kuruc brigadéros. Budapest, 1958.
  • Tötösy de Zepetnek, Steven: Balogh de Bér & Tötösy de Zepetnek. In: Records of the Tötösy de Zepetnek Family / A Zepetneki Tötösy család adattára. CLCWeb: Comparative Literature and Culture (Library) (2010-): http://docs.lib.purdue.edu/clcweblibrary/totosyrecords. West Lafayette: Purdue University Press, 2010. ISSN 1715-152X.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]