Oszlányi Kornél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oszlányi Kornél
Vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy.png
Született 1893. szeptember 25.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Kaposvár
Meghalt 1960. november 16. (67 évesen)
 USA, Cleveland
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem Gyalogság
Szolgálati ideje 1911-1944
Rendfokozata vezérőrnagy
Egysége

  • Cs. és Kir. 52. gyalogezred
  • 15. kerékpáros zászlóalj
  • 2. honvéd gyalogezred
  • 9. könnyű hadosztály
Csatái

Kitüntetései

(a teljesség igénye nélkül)

  • Tiszti Arany Vitézségi Érem
  • Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Oszlányi Kornél témájú médiaállományokat.

Vitéz Oszlányi Kornél Pál (Kaposvár, 1893. szeptember 25.Cleveland, 1960. november 16.) magyar vezérőrnagy a második világháborúban, a Vitézi rend tagja.

Élete[szerkesztés]

Apja Oszlányi Márton, anyja Schwenk Maria volt. 1911-ben végezte el a kassai gyalogos hadapród iskolát. Az első világháborúban a k. u. k. 52. gyalogezred századparancsnoka volt. A kelet-galiciai Nowicánál 1917 júliusában tanúsított kimagaslóan önfeláldozó és bátor magatartásáért elnyerte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

1927-ben a Honvédelmi Minisztérium beosztottja lett. 1933 és 1936 között az Országos Vitézi Szék Főszéktartóság Nemzetvédelmi Osztályának vezetője volt. 1939 márciusában már alezredesként vett részt Kárpátalja visszafoglalásában, mint a 15. kerékpáros zászlóalj parancsnoka. 1941 és 1942 között pedig ezredesi rangban a "József nádor" 2. honvéd gyalogezred parancsnokaként tevékenykedett.

1942 novemberétől a Donnál harcolt, mint a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály parancsnoka.A visszavonulás során sorozatosan válságos helyzeteken lett úrrá katonáival. Ugyanakkor sok esetben drasztikus intézkedéseket alkalmazott a fegyelem fenntartása érdekében.

„Martsa Sándor ezredessel együtt kíméletlen eszközökkel igyekszik megállítani a szétvert 6. hadosztály még csellengő életben maradottait: „Minden házat átkutattunk, sok pihenő honvédet húztunk ki a házakból.” - „A legnagyobb eréllyel, pisztollyal a kézben indultam a visszaözönlők megfordítására” - közli februárban a budapesti Tiszti Kórház kellemesen fűtött betegszobájából vitéz Oszlányi, s még azzal is eldicsekszik, hogy egész sereg magyar katonát volt kénytelen lemészárolni, amiért a hideg miatt apatikusan nem akartak neki engedelmeskedni.”

[1]

Az 1943 januári doni áttörés során személyes példával, ha szükségét érezte kíméletlen szigorral igyekezett alakulatát egyben tartani a 12 napig dühöngő utóvédharcok során. Személyes példamutatását jól jellemzi a Hohol falunál 1943. január 28-án végrehajtott vállalkozása, melynek során az előre törő szovjet egységeket géppuskákkal megerősített harccsoportja állította meg. A lángokban álló falu védelmében magát nem kímélve tevékenykedő Oszlányi vezérőrnagy kar- és haslövést kap, majd viszontagságos úton került vissza magyar földre.

A második világháborúban ő volt az egyetlen olyan tiszt, aki példamutató helytállásáért és vitézségéért megkapta a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét 1944-ben. A kaposvári 10. gyaloghadosztály élén 1944-ben a kárpáti arcvonalon harcolt az országba betörni próbáló oroszok ellen.

Amerikai hadifogsága után Németországban majd 1951-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1993-ban posztumusz előléptették altábornaggyá.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nemeskürty István. Requiem egy hadseregért,. Magvető Könyvkiadó (1972) 

Források[szerkesztés]