Bánáss László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánáss László
Született1888. október 14.
Pozsony
Elhunyt1949. április 20. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944. december 16. – 1945. szeptember)
  • veszprémi püspök (1946. szeptember 4. – )
Iskolái
SírhelyeSzent Mihály-székesegyház
veszprémi püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1912. augusztus 27.
Nagyvárad
Püspökké szentelés1946. november 30.
Debrecen
Szentelők

Hivatalveszprémi püspök
Hivatali idő1946–1949
ElődjeMindszenty József
UtódjaBadalik Sándor Bertalan
SablonWikidataSegítség

Bánáss László (Pozsony, 1888. október 14.Budapest, 1949. április 20.) magyar katolikus pap, veszprémi püspök.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Ifjúkora, út a püspökségig[szerkesztés]

Édesapja katonatiszt volt. Mivel Bánáss László születése idején Pozsonyban szolgált katonaként, így a későbbi püspök ott született. Hatan voltak testvérek. Római katolikus vallásban nevelkedett. Középiskolai tanulmányait is Pozsonyban kezdte, majd Budapesten a piaristáknál érettségizett. Ezt követően Innsbruckban a jezsuitáknál teológiát, Rómában egyházjogot, Münchenben pedig zenét tanult.[1] Jogi doktorátust szerzett, diplomatának készült. 1912. augusztus 27-én szentelték pappá Nagyváradon,[1][2] majd Rómában elvégezte a diplomáciai főiskolát.[1]

Az első világháborúban tábori lelkész, a háború után káplán, majd 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és tanítóképző iskolájuk igazgatója volt.[1] Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő.[2] Zenei képzettségét egyházmegyei zeneigazgatóként, 1926-tól a nagyváradi székesegyház karnagyaként kamatoztatta.[1] Szentmisét is komponált a váradiak részére. A harmincas évek elején tagja volt az Erdélyi Lapok, majd a Magyar Lapok kiadói igazgatóságának, melyekbe főleg zenei tárgyú cikkeket írt.[1][2] 1942-től nagyszalontai, július 12-től debreceni plébános és nagyváradi kisprépost.[1]

Politikai szerepvállalása[szerkesztés]

1944. december 1-jén Debrecenben részt vett a fasisztaellenes nagygyűlésen, és aláírta azt a kiáltványt, amely a háború befejezésére, valamint az ellenállásra buzdította a magyar katonákat. Saját plébániáján adott helyett az Ideiglenes Nemzeti Kormány ülésének. Tagja lett a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, valamint annak politikai bizottságának is és a város törvényhatósági bizottságának. Amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözött, közéleti szerepvállalása is csökkent.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

Serédi Jusztinián esztergomi érsek még a front idején, 1945 márciusában hunyt el. Utódjául a háború végeztével szeptemberben XII. Piusz pápa Mindszenty Józsefet nevezte ki, aki akkor a veszprémi püspöki tisztséget látta el, így a veszprémi püspöki szék megürült.[2] A pápa Bánáss Lászlót először 1945. augusztus 16-án az egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 1946. szeptember 4-én veszprémi püspökké nevezte ki.[1][2] November 30-án szentelték püspökké Debrecenben.[1]

Plébániát alapított Nagykanizsán a Szent Imre- és Veszprémben a Világ Királynője-templomnál.[1] Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán. Átszervezte az espereskerületeket, így számuk 52-re nőtt.[1] Az ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon.

Csupán egyszerű fekete reverendát hordott. A visszaemlékezések szerint, amikor a fővárosban járt, nem hivatali autóval, hanem a tömegközlekedésen utazott. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik.[2] Neve – saját kérésére – nincs feltüntetve a sírboltján, ahol csak hitvallása olvasható:

„Mondd el: Hiszek egy Istenben... testnek feltámadását... és az örök életet. Amen.”[3]

Politikai és egyházi gondolkodása[szerkesztés]

Rövid politikai pályafutása alatt a nemzetiszocialista és a fasiszta nézetek visszaszorításáért dolgozott. Tevékenységének központjában az oktatás újbóli megszervezése volt. Püspökké történő kinevezése után pedig az egyház és az állam viszonyának rendezésén fáradozott. Mintegy előrevetítve a második vatikáni zsinat szellemiségét a vallások megbékélését hirdette és kereste. 1946-ban már püspökként karácsonyi körlevelet intézett a veszprémi egyházmegye híveihez. A körlevél tartalmi megszövegezését teljes egészében Kovrig Béla elismert katolikus szociálpolitikusra bízta. Ez az írás az egyház társadalmi tanításának foglalatát jelentette, amely később az alakulófélben lévő Demokrata Néppárt programjába is beépült.[4]

Művei[szerkesztés]

  • Festklänge z. Jubelfeier d. Innsbrucker Theologischen Konviktes 1858-1908 von Ladislaus E. von Bánáss op. 9. (partitúra)[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  
  2. a b c d e f mek.iif.hu Archiválva 2005. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2009. január 15.
  3. [hhttp://www.barankovics.hu/keresztenydemokracia-adatbazis/ki-kicsoda/banass-laszlo-dr Bánáss László szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis.]. www.barankovics.hu. (Hozzáférés: 2015. február 12.)
  4. A körlevél keletkezéséről további részletek olvashatók Barankovics István rövid tanulmányában: Barankovics István: „Clara pacta, boni amici”: Bánáss László veszprémi püspök 1946 karácsonyi körlevelének háttere. barankovics.hu. barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. február 12.) arch

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bishop László Bánáss, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Ijjas Antal: Sírontúli üzenet. = Új Ember, 1960. november 27.
  • Saád Béla: – . = Tíz arckép. Bp., 1963
  • Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944–1945. Bp., 1994


Előde:
Mindszenty József
Veszprémi püspök
1946–1949
Utóda:
Badalik Sándor Bertalan