Kovrig Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovrig Béla
Kovrig Béla.png
Életrajzi adatok
Született 1900. április 8.
Budapest
Elhunyt 1962. december 19. (62 évesen)
Milwaukee, USA
Pályafutása
Szakterület szociológia
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovrig Béla témájú médiaállományokat.

Kovrig Béla (Budapest, 1900. április 8.Milwaukee, 1962. december 19.) szociológus, politikus, egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti tudományegyetemen tanult, itt doktorált államtudományból (1920) és jogtudományokból (1921). Az egyetem elvégzése után a politikai pályát választja. 1923-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó volt. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, igazgatója, igazgatási főosztályvezetője volt. Törvények (pl. az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény, 1928) kidolgozója. 1935–1938 között meghívott szakelőadó a Budapesti Műszaki Egyetemen. Teleki Pál miniszterelnök megbízásából a miniszterelnökségen dolgozott 1939–1940-ben.

1940–1944 között egyetemi tanár a kolozsvári tudományegyetemen. Különböző tisztségeket is vállalt, így 1941–1942-ben az újonnan alapított Közgazdaságtudományi Kar dékánja, az egyetemi tanács elnöke, 1942–1943-ban pedig rektor volt. 1944-ben az Új Erdély felelős szerkesztője.

Társadalomtudósként támogatta számos keresztényszociális szervezet (például a KALOT, az EMSZO, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a Szociális Testvérek Társasága) tevékenységét.

A második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd az Újjáépítési Minisztériumban dolgozott. Tanított budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd az Agrártudományi Egyetemen, végül 1947-től az egri székhelyű Magyar Katolikus Állami- és Jogtudományi karon – közkeletű nevén: az egri Jogakadémián. Szakértője volt a Barankovics-féle Demokrata Néppártnak.

1948-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1949-től haláláig a milwaukee-i Marquette Egyetemen a szociológia tanára volt.

Munkássága[szerkesztés]

Könyvei[szerkesztés]

  • A mai munkanélküléség problémája és orvoslása (Budapest, 1924)
  • Az ipari békéről (Budapest, 1925)
  • Az új Oroszország : 1917-1926 (Franklin, Budapest, 1926)
  • A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása és a vállalati nyugdíjintézmények újjászervezése (Tébé Kiadó, Budapest, 1929)
  • Az antiszociális áradattal szemben, Budapest, 1930
  • A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében (Wodianer, Budapest, 1932)
  • Fasizmus–hitlerizmus, új államfelfogások - társadalmi szemlélet és politika (Budapest, 1934)
  • Szociálpolitika (Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1936)
  • Társadalombiztosítási kézikönyv (társszerző: V. Nádújfalvy József, Pallas, Budapest, 1938)
  • Hogy életünk emberibb legyen (Stádium, Budapest, 1940)
  • Korfordulón (Budapest, 1940)
  • Embersors a szovjetéletben (Athenaeum, Budapest, 1941)
  • Társadalom és társadalompolitika (Kolozsvár, 1942;)
  • Hogy életünk emberibb legyen
  • A munka védelme a Dunai államokban (Kolozsvár, 1944)
  • Magyar társadalompolitika. 1920-1945. (New York, 1954, Budapest, Gondolat, 2011)
  • Hungarian Social Policies (New York, 1954)
  • From Disorded to World Order (Milwaukee, 1956)
  • Nemzeti kommunizmus és Magyarország. Egy eszme története (Milwaukee, 1958, Budapest, Gondolat, 2016)
  • The Way for an Idea (Milwaukee, 1958)

Források[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]