Antonio Sbardella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antonio Sbardella
Személyes adatok
Teljes névAntonio Sbardella
Születési dátum1925. október 17.
Születési helyPalestrina,  Olaszország
Halálozási dátum2002. január 14. (76 évesen)
Halálozási helyRóma, Olaszország
Egyéb foglalkozásköztisztviselő
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
19591970.I. Ligajátékvezető
Nemzetközi játékvezetés
ÉvekKonföderációStátusz
19641970.FIFA-tagjátékvezető
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Sbardella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Antonio Sbardella (Palestrina, 1925. október 17.Róma, 2002. január 14.) olasz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Egyéb foglalkozása a Közmunkaügyi Minisztérium tisztségviselője.

Pályafutása[szerkesztés]

Labdarúgóként[szerkesztés]

Lakóhelyének környezete a labdarúgó sport irányába terelte. Kapusként játszott kisebb amatőrcsapatokban, amikor 1948-ban egy súlyos sérülés miatt megszakadt játékos pályafutása.

Nemzeti játékvezetés[szerkesztés]

A játékvezetői vizsgát 1951-ben tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1959-ben lett az I. Liga játékvezetője. 1960-as és 1970-es években Concetto Lo Bellóval a legjobb két játékvezetőként tevékenykedett. A nemzeti játékvezetéstől 1971-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 167.

Mérkőzései az NBI-ben[szerkesztés]

Időpont Helyszín Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1964. július 19. Népstadion, Budapest ÚjpestFTC 4 : 2 85 000

Nemzeti kupamérkőzések[szerkesztés]

Vezetett kupadöntők száma: 2.

Olasz labdarúgókupa[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény
19663. június 2. Giuseppe Meazza Stadion, Milánó döntő Atalanta BCTorino FC 3 – 1
1966. május 19. Olimpiai Stadion, Róma döntő ACF FiorentinaUS Catanzaro 2 – 1

Nemzetközi játékvezetés[szerkesztés]

Az Olasz labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1964-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. 1970. február 14-én - a világhírű Concetto Lo Belloval szemben - őt jelölte a FIFA JB , a Mexikóban működő harmincas játékvezetői keretbe. Az olasz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 9. helyet foglalja el 9 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1971-ben búcsúzott. Vezetett válogatott mérkőzéseinek száma: "A" minősítés: 12, "B" minősítés: 1

Labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]

A labdarúgó-világbajnokság döntőjéhez vezető úton Angliában a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra és Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. 1970-ben a torna legjobb bírójának választották (esélyes volt a döntő mérkőzés vezetésére). A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. Két csoportmérkőzésen kapott partbírói feladatot. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 2 (partbíró).

1966-os labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1965. április 11. Qemal Stafa Stadion, Tirana előselejtező (5. csoport) AlbániaSvájc 0 : 2 27 291
1965. november 10. Ramat Gan Stadion, Tel-Aviv előselejtező (1. csoport) IzraelBelgium 0 : 5 48 355
1965. december 29. Comunale Stadion, Firenze előselejtező harmadik mérkőzés (1. csoport) Bulgária–Belgium 2 : 1 11 659
1970-es labdarúgó-világbajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1969. április 16. Karaiskaki Stadion, Athén előselejtező (1. csoport) GörögországRománia 2 : 2 37 039
Világbajnoki mérkőzés[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1970. június 2. Guanajuato Stadion, León csoportmérkőzés (4. csoport) Peru– Bulgária 3 : 2 14 000
1970. június 20. Azteca Stadion, Mexikóváros bronz találkozó NSZKUruguay 1 : 0 104 000

Labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]

Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Olaszországba a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta.

1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1967. október 22. Bernabéu Stadion, Madrid előselejtező (1. csoport) SpanyolországCsehszlovákia 2 : 1 40 000
1967. december 17. Nacional Do Jamor Stadion, Oeiras előselejtező (2. csoport) PortugáliaBulgária 0 : 0 20 000
1972-es labdarúgó-Európa-bajnokság[szerkesztés]
Selejtező mérkőzés[szerkesztés]
Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1971. február 3. Maurice Dufrasne Stadion, Liège előselejtező (5. csoport) Belgium–Skócia 3 : 0 25 000

Nemzetközi kupamérkőzések[szerkesztés]

Vezetett kupadöntők száma: 1.

Vásárvárosok kupája[szerkesztés]

Az UEFA JB nemzetközi szakmai munkáját elismerve megbízta a döntő irányításával. A tornasorozat 16. döntőjének – 4. olasz – bírója.

Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma
1967. szeptember 6. Elland Road Stadion, Leeds második döntő Leeds United FCGNK Dinamo Zagreb 0 : 0 35 604

Sportvezetőként[szerkesztés]

Aktív játékvezetői pályafutását befejezve 1974-ig az SS Lazio sportigazgatója. 1983-ig AS Roma sportvezetője. Az Olasz Labdarúgó-szövetség keretében 10 évig volt elnöke az Amatőr Nemzeti Bajnokságnak.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

  • Az Olasz Labdarúgó-szövetség 1966-ban játékvezetői sportmunkájának elismeréseként, a Dr. Giovanni Mauro alapítvány díjával jutalmazta.
  • 1970-ben a világbajnokság legjobb bírójának választották és megkapta az arany síp elismerést.

Források[szerkesztés]

  • (1970) „újságcikk”. Játékvezető XI. évfolyam 1-2. szám.  

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Pietro Bonetto

Olasz labdarúgókupa döntő
1962–1963

Utódja:
Giulio Campanati

Elődje:
Alessandro D'Agostini

Olasz labdarúgókupa döntő
1965–1966

Utódja:
Mario Bernardis