Albaret-le-Comtal - község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 186 lakosa volt. A falu legfontosabb gazdasági ágazata a tejtermelő szarvasmarhatartás.
Albaret-le-Comtal a Margeride-hegység nyugati előterében fekszik, 1012 méteres (a községterület 740-1161 méteres) tengerszint feletti magasságban. Nyugati határát a Bès folyó (melynek vizét a grandvali gáttal felduzzasztották) szurdoka, északi határát pedig a Peyrebesse patak alkotja. Ez a két vízfolyás egyben Lozère és Cantal megyék határát is alkotja. A község területének 26%-át (783 hektár) erdő borítja.[2]
A község központja Albaret és a tőle 1 km-re a Rau patak völgyében fekvő Albaret-le-Bas, hozzátartoznak Le Crouzet, Andes, La Bastide és Montaigut tanyák is.
A falu már a Római Birodalom idejében létezett, nevét a nyírfa latin nevéből (betulus alba) származtatják. A középkorban kolostor létesült itt, mely a mende-i püspökség alá tartozott. A falu a történelmi Gévaudan és Auvergne tartományok határán fekszik. 1917-1919 között kis vízierőművet építettek (Centrale du Vergne), mely a Saint-Chély-d´Apcher-i kohászat számára termelt áramot.[3] Az elvándorlás következtében 1793-1999 között a község lakosságszáma ¼-ére csökkent. A községben egy ortopédiai felszereléseket gyártó üzem (Delcros) működik.[2]
Román stílusú temploma a 13. században épült, harangtornya különlegességnek számít (négy harang egymás fölött). A templom berendezéséhez tartoznak Szent József és Keresztelő Szent János faszobrai, valamint egy 18. századi Szűz Mária-szobor. A templom falán napórát helyeztek el, mellette pedig két vaskeresztet, melyeknek fő motívumai a liliom, a nap és a hold.
A Puech de Montaigut 1136 méteres csúcsán felállított 7 méter magas vaskereszttől szép kilátás nyílik a Margeride- és a Cantal-hegységekre.
Régi útmenti keresztek láthatóak Montaigutnál, valamint a Saint-Chély-d’Apcherbe vezető út mellett a Le Crouzet-i elágazásnál.
Az első világháború áldozatainak emlékművét 1924-ben állították.[3]