„Panavia Tornado” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
213 296 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: cs:Panavia Tornado
419. sor: 419. sor:
* [http://www.targeta.co.uk/air2air_tornado-gr4.htm Flying with the RAF - Tornado GR.4/4A] – targeta.co.uk {{en}}
* [http://www.targeta.co.uk/air2air_tornado-gr4.htm Flying with the RAF - Tornado GR.4/4A] – targeta.co.uk {{en}}
* [http://www.tornado-data.com/History/Pressreleases/turbo_union_news.htm turobunion news 5, 1977. február] – tornado-data.com
* [http://www.tornado-data.com/History/Pressreleases/turbo_union_news.htm turobunion news 5, 1977. február] – tornado-data.com
* [http://www.mzak.cz/motory/rb199/rb199.php RB199] – mzak.cz {{cz}}
* [http://www.leteckemotory.cz/motory/rb199/rb199.php RB199] – LeteckeMotory.cz {{cz}}


;Fotógalériák:
;Fotógalériák:

A lap 2010. november 10., 09:42-kori változata

Panavia Tornado
Német Panavia Tornado IDS (Radom AirShow 2005). A törzs alatt Recce felderítő konténer van függesztve
Német Panavia Tornado IDS (Radom AirShow 2005). A törzs alatt Recce felderítő konténer van függesztve
FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóPanavia
Gyártási darabszám992
Személyzet2 fő
Első felszállás1974. augusztus 14.
Szolgálatba állítás1979. június 5.
Méretek
Hossz16,72 m m
Fesztáv13,91 m 25° szárnynyilazással
8,60 m 67° szárnynyilazással m
Magasság5,95 m m
Szárnyfelület26,60 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg13 890 kg kg
Max. felszállótömeg28 000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Turbo-Union RB.199-34R Mk 103 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×43,80 kN
2×76,8 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Max. sebesség2,34 Mach
Hatósugár1390 km
Hatótávolság3890 négy póttartállyal km
Legnagyobb repülési magasság15 240 m
Emelkedőképesség76,7 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú
Háromnézeti rajz
A Tornado háromnézeti rajza
A Tornado háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz Panavia Tornado témájú médiaállományokat.

A Panavia Tornado kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép, melyet az Egyesült Királyság, Nyugat-Németország és Olaszország közösen fejlesztett ki az 1970-es évek elején. A típust három változatban gyártották: vadászbombázó (Tornado IDS (Interdictor/Strike)), elfogóvadász (Tornado ADV (Air Defence Variant, a britek önállóan fejlesztették ki F jelzéssel, később Szaud-Arábia és Olaszország is alkalmazta), valamint egy felderítő-elektronikai-zavaró változat (Tornado ECR (Electronic Combat/Reconnaissance). Legelső, komoly bevetésére a „Sivatagi vihar” hadműveletben került sor, ahol ismét felszínre kerültek a típus hiányosságai: precíziós csapásmérő képesség elégtelensége (a RAF gépeinek a Buccaneer-ek jelölték meg a célokat), az RB.199 hajtóművek gyakori meghibásodása. Azonban harcértékét bizonyította, 1991 óta folyamatos a korszerűsítése. Ennek köszönhetően napjainkban is magas harcértéket képvisel, jelentős fegyverterheléssel, hatósugárral és harci sérülésállósággal rendelkezik. A nemzetközi piacon azonban mégsem volt sikeres a típus, ugyanis a piaci telítettség már fejlesztése idején is jellemező volt: F–5, F–16, MiG–21 és a francia Mirage-típusok (Mirage F1, Mirage 2000) mellett szárnya szerkezeti bonyolultságából eredő költséges fenntarthatósága nem tette lehetővé az érvényesülést, de leginkább „egyfeladatúsága” csökkentette az érdeklődést iránta. A csapásmérő és légvédelmi feladatkörök külön repülőgépeket igényelnek: míg az IDS és ECR-gépek egymást részben felválthatják, az F-változat rendszerei kizárólag légtérvédelemre specializáltak. A három fejlesztőn kívül mindössze Szaúd-Arábia, mint brit érdekeltség rendszeresítette. Mégis, Guy Martin szerint „Több mint egy negyedszázada [...] Nyugat-Európa legfontosabb katonai repülőgépe”.[1] „Népszerűségét” azonban a négy európai ország által fejlesztett váltótípus, az Eurofighter Typhoon lassan átveszi, noha a Tornado GR, ECR és IDS altípusait a brit, a német és olasz légierők többszöri modernizálás után a 2020-as évtized közepén fogják csak kivonni.

Történet

Fejlesztés

Az 1960-as években a repülőgép tervezők figyelme a Változtatható nyilazású szárnymegoldások felé kezdett fordulni. Minden fejlesztés célja egy sokoldalú, többcélú repülőgéptípus megtervezése volt, amely képes a repülési sebesség bármely elérhető tartományában optimális szárnyformációt felvenni. A brit-francia közös projekt, az AFVG (Anglo French Variable Geometry) 1965-ben indult, amely végül szűk két év mulva megszakadt a franciák 1967-es kilépésével. 1968-ban az NSZK, Hollandia, Belgium, Olaszország és Kanada is érdeklődését mutatta ki a projekt iráni, ugyanis az elavuló félben levő F–104 Starfighter utódjára és az akkor nyilvánosságra hozott szovjet MiG–23-ra választ kívántak találni. A közös programot Multi Role Aircraft-nek (MRA), később Multi Role Combat Aircraft-nek (MRCA) nevezték el. A britek 1968-ban csatlakoztak az MRCA-hoz, és egy memorandumban szövetkezett az NSZK-val és Olaszországgal.

A program első szakaszában előirányozta egy együléses vadászváltozat megtervezését az F–104G-k pótlására, illetve egy kétüléses csapásmérő változatot Nagy-Britannia és az NSZK számára. Kanada és Belgium 1969-ben kivonult a programból. A négy megmaradt fejlesztő ország – Egyesült Királyság, Hollandia, NSZK, Olaszország – 1969. március 26-án megalapította a Panavia Aircraft GmbH vegyesvállalatot, amelyből 1970-ben a hollandok is távoztak. Ezt követően a tulajdoni arány 42,5–42,5–15%-ban oszlott meg a britek (BAC), az NSZK (MBB) és az olaszok (Aeritalia) között. A kivitelezési munka fázisait az alábbiak szerint osztották meg: a britek feleltek a sárkány melső szekciójáért és a farok összeszereléséért, a törzsközép szekciót a németek szerelték össze, a szárnyfeleket pedig az olaszok. A három fejlesztő megalakította a NAMMO-t (NATO MRCA Management Organisation), melynek adminisztrációs részlege a NAMMA (NATO MRCA Management Agency) lett. 1970 júniusában megalakult a többnemzetiségű Turbo-Union, amely a gázturbinás sugárhajtómű fejlesztését végezte, amely az RB.199 típusjelet kapta. A Turbo-Union-ban 40%-ot vállalt a Rolls-Royce, 40%-ot az MTU Aero Engines, és 20%-ot az FIAT.

1970 májusára a fejlesztési koncepciók is kialakultak: az együléses változat a Panavia 100, a kétüléses pedig a Panavia 200 fejlesztési néven folytatódott. Előbbit az NSZK, utóbbit a RAF támogatta. 1971 szeptemberében a három védelmi hivatal aláírta a szándéknyilatkozati okmányokat (Intention to Proceed, ITP). Ekkor már az együléses változat nem szerepelt a fejlesztési tervek között, mint alacsonytámadó feladatkört szabták ki a fejlesztésnek. Azonban a RAF-nak szüksége volt egy légvédelmi feladatkörre felkészített típusváltozatra, az English Electric Lightning leváltására, ezért vállalta az ADV (Air Defence Variant) kifejlesztését.

Az RB.199 prototípusát 1972-ben indították be először, 1977 februárjában kezdték meg a sorozatgyártást, amit a Turbo-Union és a NAMMA kötött meg 400 db-ról.

Prototípusok

Kilenc prototípus épült. Az első repülőgépet 1973. november 12-én vontatták ki a manchingi összeszerelő üzemből. A kilenc gép a P.01–09 jelöléseket kapta: 4 darabot a britek, 3 darabot a németek és 2 darabot az olaszok kaptak (X-586 (8.), X-587 (9.)).

Egy újabb, 10. példányt statikus szerkezeti teszteknek vetettek alá, amelyet az Egyesült Királyságban végeztek el.

Továbbá 6 darab nullsorozatot építettek meg: 2 darabot a britek, 3 darabot a németek és 1 darabot az olaszok kaptak. 1978 januárjában 5 db német lajstromú nullsorozat-gép volt látható: 98+01 (később átalakították és a 98+04 lajstromot kapta), 98+02 (az elősorozat 13. gépe), 98+03, 98+05, 98+06.[2]

Gyártás

Az MFG 1 43+65-ös IDS-gépe leszállás közben a RAF Mildenhall-on 1984-ben. Jól megfigyelhető a kitérített két sugárfék és a kilépő fekete gázkorom, a teljesen lehajtott orrsegéd- és fékszárny, a felfelé kihajtott áramlásrontó féklapok, valamint a teljesen kihajtott Krüger-féklap a belépőél előtt

A típusból a fejlesztők összesen 809 db-ot rendeltek meg (805 db új építésű és 4 db a nullsorozatból átépítve).

  • 324 db-ot az NSZK (ebből 212 db-ot a Luftwaffe, 112 db-ot a Marineflieger részére),
  • 100 db-ot Olaszország (mind IDS) és
  • 385 db-ot az Egyesült királyság (ebből 220 db GR.1 és 165 db ADV/F.2, mind a RAF részére).[3]

Altípusok szerint: 9 db prototípus, 1 db statikus-teszt példány, 6 db nullsorozat (amelyből 4 db később sorozatpéldány lett), 644 db IDS és 165 db ADV. Összesen 821 darab épült.

Üzemeltetés szerint 671 darab harci és 138 darab kétkormányos kiképző változat épült. Utóbbi teljes harcértékű, a típusjelben egy (T)-vel jelölik (IDS(T) és GR.1(T)).

Az első gyártási sorozatra (Batch 1) a megrendelést 1976. július 29-én írták alá. Az első gép a RAF-hoz majd' három évvel később érkezett meg, 1979. június 5-én, a Luftwaffe-hez pedig másnap, június 6-án. 1981. január 29-én megalakították a „Háromnemzetiségű Tornado Kiképző Testület”-et (Tri-national Tornado Training Establishment, TTTE), RAF Cottesmore központtal. Az első olasz Tornado még ugyanezen év szeptember 25-én érkezett meg Olaszországba.

A gyártás 1988-ban fejeződött be, a legutolsó gépet a British Aerospace (BAe) végszerelte és 1988. szeptember 24-én lett készen a Szaúdi Királyi Légierő számára.

Szerkezeti felépítés

A típus nagy mértékben fém építésű, félhéjszerkezetű, hagyományos aerodinamikai elrendezésű, változtatható szárnynyilazású vállszárnyas, hermetikus pilótafülkével és katapultülésekkel felszerelt, behúzható tricikli-elrendezésű futóművel, 2 darab kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel és beépített légi utántöltő berendezéssel rendelkező, szuperszonikus sebeségre képes harcászati repülőgép.

Sárkány

Egy ünnepi festésű német Tornado IDS. Látható a négyszögletes orr-rész, a törzsközép szekció kiszélesedése, a félszárnyak kialakítása, a leeresztett orrsegédszárnyak és a fékszárnyak, valamint a vízszintes vezérsíkok belépő éleinek törése

Szárny és vezérskok

Az AG 51 44+86-os IDS-e kinyitott törzsféklappal
A Tornado-k bal szárnyfeleinek törzsbekötése és forgócsapja

A típus szárnyfelei 1-1 darab nagy keménységű acélötvözet-csap körül forognak. A forgató mechanizmus hirdauikus, számítógép szabályozza az adott sebességtartomány és a gázkarállás szerint.

Az orrsegédszárnyak menetesszárakon, ívpályán buknak előre, villanymotorok segítségével, egy fokozatban (24° 30' állásszöggel). A szárnytőrészekben elhelyezett (IDS) Krüger-féklapok 116° 30' állásszögben nyithatóak ki. Ezt rendszerint csak leszálláskor alkalmazzák. A kilépőéleknél elhelyezett fékszárnyak két fokozatban, 35° és 50°-ban nyithatóak. A törzsféklapok a sebesség függvényében nyithatóak ki: Mach 0,82-ig 50°-ban, 0,82–0,85 között 45°-ban, 0,85–0,89 között 40°-ban, 0,89–0,92 között 35°-ban, 0,92–1,15 között 30°-ban, 1,15–1,45 között 22,5°-ban és 1,45 felett 15°-ban.[4]

Hajtóművek

Az RB.199 hajtóművek gázsebesség-fokozói és a sugárfékfordító mechanizmus fogaskerék-párjai
RB.199 hajtómű kinyitott sugárterelőkkel
  • RB.199–103: Az IDS változatok hajtóműve. Tolóereje 40,5 kN/71,2 kN
  • RB.199–34R–104: Az F.3-asok hajtóműve. Tolóereje 40,5 kN/73 kN
  • RB.199–105 - Az ECR változatok hajtóműve, de alkalmazzák IDS-ekben is. Tolóereje 42,5 kN/74,3 kN.

Belső tüzelőanyag rendszer

Egy német Tornado IDS kinyitott légiutántöltő csöve
Egy RAF GR.4 kerozint vesz fel egy brit VC–10-ből. Jól láthatóak a szélvédő előtti jégtelenítő nyílások

Az IDS altípusnak összesen 18 darab belső tartálya van, 4289 kg-nyi hasznos térfogattal: 1a (331 kg), 1b (581 kg), 1c (323 kg), 2 (309 kg), 3 (132 kg), 4 (97 kg), 5 (293 kg), 6 (336 kg), 7 (63 kg), 8 (59 kg), 9 (217 kg), 10 (229 kg), 11 (307 kg), 12 (139 kg), 13 (138 kg), 14 (16 kg), szárnytartályok (279 kg), faroktartály (440 kg).[5]

Ezen kívül függesztményként hordozhat a szárnyfelek belső, illetve a törzs alatti három felfüggesztő pilonjain is egyidejüleg póttartályokat.

Az ADV altípusok (F.2/.3) belső kapacitását növelték egy „O” tartállyal, amit a pilótafülke és a mellső törzstartály csoport elé építettek be. Ennek kapacitása 909 liter (200 birodalmi gallon, 240 US gallon). Ezek az altípusok azonban nem hordozhattak törzsközépi póttartályt.

Futómű és a fékező rendszer

Katapultülés

Avionika és fegyverrendszer

A 45+30-as német IDS Pitot-csöve

Fedélzeti rádiólokátor

Fegyverzet

A gép mindegyik felfüggesztő csomópontja azonos mértékben terhelhető, egyenként 9000 kg (19 800 font) teherbírásúak.

Csak a szárnybelső felfügesztőkre szerelhetőek (2-2 db), illetve a Skyflash-ből/AMRAAM-ból 4 db-ot a törzs alatt csak az ADV-k hordozhatnak.

  • Radarromboló rakéták:
    • AGM–88 HARM: csak az IDS és ECR altípusok alkalmazhatják, egyszerre max. 4 darabot hordozhat a törzs alatti külső és a szárnybelső pilonokon.
    • ALARM: csak a RAF és az RSAF gépei tudják alkalmazni, egyszerre max. 5 darabot hordozhat, mint a HARM, plusz a törzsközépsőre is szerelhető 1 darab.
  • Aknaszóró konténerek:
    • JP233: csak a RAF és az RSAF gépein rendszeresítették, egyszerre max. 2 darabot hordozhat a törzs alatti külső pilonokon.
    • Mehrzweckwaffe–1 (MW–1): csak a Luftwaffe gépein rendszeresítették. Mérete és össztömege miatt a törzs alatti három felfüggesztőre együttesen szerelik fel, egyszere 1 db-ot hordozhat.

Nemzetközi jogszabályok korlátozzák az alkalmazásukat.

Egyéb függesztmények

Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer

A típushoz két tüzelőanyag-póttartályt terveztek. A kisebbiket mind a négy üzemeltető ország rendszeresítette, illetve egy nagyobb térfogatú, Hindenburg-nak becézett, négy vezérsíkú póttartályt, amit csak a britek és a szaúdi légierő állított szolgálatba. Előbbiből 5 db-ot, utóbbiből 4 db-ot hordozhat egyszerre.

A típus képes levegőben tüzelőanyag-utántöltést is végrehajtani más, a hajlékony csöves, tömlős rendszer fogadására felszerelt harcászati repülőgépek számára. Erre a Sargent Fletcher vállalat által kifejlesztett SFC 28–300 típusú konténert használják, amelyet a törzsközépi felfüggesztő sínen hordoznak. A konténer villamosenergia-ellátását az orrába szerelt segédturbina (ram air turbine, RAT) biztosítja, amelyet a menetlégáram forgat. Eme turbina mögött helyezkedik el a hidraulikus szivattyú, mögötte az 1136 liter (300 US gallon) hasznos térfogatú üzemanyag tartály, emögött az üzemanyag szivattyú, majd a dobra tekert tömlő és végül az aerodinamikai kosár, amely a konténer végébe van összehúzva. A konténer üres tömege 329 kg, JP–4, JP–5, JP–8 típusú kerozinokkal üzemel.[6]

Elektronikai konténerek

  • APOLLO
  • BOZ 101/102/107: a 101-es változatot a Luftwaffe, a 102-est az olasz, a 107-est a RAF alkalmazza. Külső megjelenésükben nem látható eltérés.
  • Cerberus
  • Sky Shadow

Felderítő és célmegjelölő konténerek

Típusváltozatok

IDS

Az eredeti csapásmérő feladatkörre kifejlesztett változat (Interdictor/Strike). Külső ismertető jegyei a pilótafülke alá beépített két gépágyú, a szárnytőrész-belépőél alá szerelt, kihajtható egy-egy Krüger-féklap. A német, olasz IDS-ek némileg eltérnek egymástól, a szaúdi gépek nagyrészt brit avionikával szereltek.

GR

A RAF GR.1A-i

ECR

A Luftwaffe egyik ECR-e a 2007-es radomi légi bemutatón, HARM-rakétákkal

Elhagyták a gépágyúkat és a Krüger-féklapokat. Helyükre a szárnytőbe elektronikai berendezések kerültek, melyeket fekete színű burkolólemezekkel fedtek le.

ADV (F.2 és F.3)

Az ADV-prototípus Sky Flash légiharc-rakétákkal

Légtérvédelmi változat, eltérő rádiólokátorral és kis mértékben módosított hajtóművekkel. Maga a betűszó feloldva: Air Defence Variant („légvédelmi változat”). A GR-hez hasonlóan a bal oldali gépágyút elhagyták és növelték a belő tüzelőanyag-tartályok számát. A tűzvezető radarral lehetőség nyílt a Skyflash brit radarvezérlésű légiharc-rakéta bevetésére, amelyet az altípus modernizálását követően AMRAAM-mal váltottak fel.

Rendszeresítő légierő sokáig egyedül a megrendelő RAF volt, majd a Szaúdi Királyi Légierő is rendelt egy századnyit 1989-től (No. 29 Squadron). Az Olasz Légierő, a kivont F–104S-ek pótlására két századnyi gépet bérelt a RAF-tól 1995-től, azonban költséges fenntarthatósága miatt (javításigény) 2001-ben (21º Gruppo, 53º Stormo) és 2003-ban (12º Gruppo, 36º Stormo) kivonták az olasz hadrendből, helyettük nagyjavított F–16ADV-ket rendszeresítettek az Eurofighterek hadrendbe állásáig.

Korszerűsítési programok

Megrendelő és üzemeltető országok

Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő

A RAF F.3-asai brit E–3D-t kísérnek
A RAF 15. századának egyik GR.4-ese 1987. április 13-án a Wright-Patterson-i légibázison, a RAF jellegzetes kétszínű terepfestésében
A RAF 27. századának egyik GR.1-ese 1988-ban, hátrahúzott szárnnyal, kinyitott futóművel
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
No. 2 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 5 Squadron
Coningsby
F.3
kivonva
1987-2003.
No. 9 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 11 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1988-2005.
No. 12 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 13 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 14 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. XV (Reserve) Squadron
Lossiemouth
GR.4
tartalék
26 db gép. GR.4 Operational Conversion Unit, átalakítva Tornado Weapons Conversion Unit (No. 45 Squadron)-ra.
No. 16 Squadron
Laarbruch
GR.1
kivonva
1983-1991.
No. 17 Squadron
Brüggen
GR.1
kivonva
1985-1999.
No. 20 Squadron
Laarbruch
GR.1
kivonva
1984-1992.
No. 23 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1988-1994.
No. 25 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1989-2008.
No. 27 Squadron
Marham
GR.1
kivonva
1983-1993.
No. 29 Squadron
Coningsby
F.3
kivonva
1987-1998.
No. 31 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 43 Squadron
Leuchars
F.3
aktív
16 db gép.
No. 56 (Reserve) Squadron
Leuchars
F.3
kivonva
1992-2008, átalakítva No. 229 Operational Conversion Unit-ra.
No. 111 Squadron
Leuchars
F.3
aktív
16 db gép.
No. 617 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 229 OCU
(No 65 (Reserve) Squadron)
Coningsby
F.2/3
átalakítva 56(R) Sqn
1984-1992 F.2/3 Operational Conversion Unit.
No. 1435 Flight
Mount Pleasant (Falkland-szigetek)
F.3
aktív
4 db gép.
Tri-National Tornado Training Establishment
Cottesmore
IDS, GR.1
kivonva
.
Tornado Weapons Conversion Unit (No. 45 Squadron)
Honington
GR.1
átalakított XV(R) Sqn
1981-1992.

Német Légierő Német Légierő

A JaBoG 31 45+42-es IDS-e a 2008-as RED FLAG-on, az Eielson Légerő-bázison, június 12-én. A bal külső felfüggesztő pilonon Cerberus, a jobb oldalin BOZ 101 ECM-konténerek láthatóak
A Luftwaffe 40+37-es ECR-e a 2008. szeptember 21-ei Memmingen-i repülőnapon. A bal külső pilonon Cerberus ECM-konténer, a has alatt pedig két gyakorló (kék gyűrűs) HARM látható
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
Jagdbombergeschwader 31
(JaBoG 31 „Boelcke”)
Nörvenich
IDS
aktív
34 db gép, átfegyverzés Eurofighter-re 2009-ben.
Jagdbombergeschwader 32
Lagerlechfeld
ECR
aktív
34 db gép, megkapják az ASSTA 2 csomagot, szolgálatban 2010 utánig.
Jagdbombergeschwader 33
Büchel
IDS
aktív
36 db gép, átfegyverzés Eurofighter-re 2012-től.
Jagdbombergeschwader 34
(JaBoG 34 „Allgäu”)
Memmingen
kivonva
2003-ban kivonva.
Jagdbombergeschwader 38
(JaBoG 38 „Friesland”)
Jever
kivonva
2005-ben kivonva.
Aufklärungsgeschwader 51
(AG 51 „Immelmann”)
Jagel/Schleswig
IDS
aktív
46 db gép, megkapják az ASSTA 2 csomagot, szolgálatban 2010 utánig.

Marineflieger Marineflieger

A Marineflieger 1. ezredének (MFG 1) 43+71-es gépe. Jól látható a német tengerészeti légierő jellegzetes festése. A külső pilonon BOZ 101, a belsőn póttartály, a törzs alatt gyakorlóbombák tartói láthatóak
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
Marinefliegergeschwader 1
(MFG 1)
IDS
kivonva
2003?.
Marinefliegergeschwader 2
(MFG 2)
IDS
kivonva
2003-ban kivonták a hadrenből.

[[Kép:Sablon:Ami fj|24px|Sablon:Ami fj link]] [[Sablon:Ami fj link]]

Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
102° Gruppo, 6° Stormo
Ghedi
IDS
.
154° Gruppo, 6° Stormo
Ghedi
IDS
.
156° Gruppo, 6° Stormo
Gioia del Colle
IDS
.
12° Gruppo, 36° Stormo
Gioia del Colle
F.3
Kivonták, 2007. október elején már a brit Hitchin-ben várták a bezúzást.[7]
155° Gruppo E.T.S., 50° Stormo
San Damiano
ECR
.
53° Stormo
Cameri
ECR
.

Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő

„Hindenburg”-póttartályokkal felszerelt szaúdi F.3-as a „Sivatagi vihar” idején
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
 ?
KAAB
IDS
aktív
96 db IDS.
No. 7 Squadron RSAF
IDS
.
No. 29 Squadron RSAF
F.3
.
No. 34 Squadron RSAF
F.3
.
No. 66 Squadron RSAF
IDS
.
No. 75 Squadron RSAF
IDS
.
No. 83 Squadron RSAF
IDS
.

Harci alkalmazása

A RAF GR-jei Kuvait felett 1998-ban

Balesetek, veszteségek

Kiállított példányok

Galéria

  • Luftwaffe-Tornado-k a Nellis-i légibázison a RED FLAG 2007 idején
    Luftwaffe-Tornado-k a Nellis-i légibázison a RED FLAG 2007 idején
  • Luftwaffe-Tornado ECR-ek az alaszkai Eielson légibázison a RED FLAG 2008 idején
    Luftwaffe-Tornado ECR-ek az alaszkai Eielson légibázison a RED FLAG 2008 idején
  • A RAF egyik GR.4-e Afganisztánban. A jobb oldalra függesztett BOZ 107-ből infracsapdákat szór, illetve jól láthatóak a nagyméretű „Hindenburg” póttartályok is
    A RAF egyik GR.4-e Afganisztánban. A jobb oldalra függesztett BOZ 107-ből infracsapdákat szór, illetve jól láthatóak a nagyméretű „Hindenburg” póttartályok is
  • A RAF 12. századának GR.4-e 2008 szeptember 3-án Irakban. A bal oldali „Hindenburg” mellett egy módosított Sky Shadow konténer, a törzs alatt pedig Paveway III-as irányított bomba és célmegjelölő konténer látható
    A RAF 12. századának GR.4-e 2008 szeptember 3-án Irakban. A bal oldali „Hindenburg” mellett egy módosított Sky Shadow konténer, a törzs alatt pedig Paveway III-as irányított bomba és célmegjelölő konténer látható

Lábjegyzetek

  1. ↑ Guy Martin: All The World's Tornados. Air Forces Monthly, 2008 október, pp. 56 (Key Publishing).
  2. ↑ A gépekről 1978 januárjában készült képet lásd Gunston 33. o.
  3. ↑ Lásd Gunston 51. o.
  4. ↑ Lásd tornado-data.com Flight Controls
  5. ↑ Lásd tornado-data.com IDS Fuel-System.
  6. ↑ Az SFC 28–300–48116 konténer gyártói pdf-e.
  7. ↑ Négy airliners.net-kép a gépekről: [1], [2], [3], [4].

Források

Commons:Category:Panavia Tornado
A Wikimédia Commons tartalmaz Panavia Tornado témájú médiaállományokat.

Könyvek, monográfiák

  • Bill Gunston: Panavia Tornado. Modern Combat Aircraft 6. Ian Allan Ltd, Shepperton, 1980, 1982. ISBN 0-7110-1009-9
  • Rolls-Royce: The Jet Engine. 1996, 5. kiadás. 168–179. o. ISBN 0 902121 2 35

Külső hivatkozások

Fotógalériák

Filmek

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Panavia_Tornado&oldid=8772715”