G.91 Gina
| G.91 | |
 | |
| Fiat G.91 | |
| Funkció | vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó |
|
| Tervező | Giuseppe Gabrielli |
| Gyártási darabszám | 770 db |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1956 augusztus 9. |
| Szolgálatba állítás | 1958 |
| Méretek | |
| Hossz | 10,3 m |
| Fesztáv | 8,56 m |
| Magasság | 4,0 m |
| Szárnyfelület | 16,4 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 3100 kg |
| Max. felszállótömeg | 5440 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 × Bristol Siddeley Orpheus 803 gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 22,2 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 1075 km/h |
| Hatótávolság | 1150 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 13 100 m |
| Emelkedőképesség | 30 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 331 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 4 db 12,7 mm-es M2 Browning géppuska vagy 2db 30 mm-es DEFA gépágyú |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz G.91 Gina témájú médiaállományokat. | |
A G.91 olasz sugárhatású vadászbombázó repülőgépet a Fiat Aviazione tervezte és gyártotta.
Története[szerkesztés]
A G.91 terve 1953-ban jött létre, válaszul a NATO pályázatára, amely a tagállamok gépparkját volt hivatva egységesíteni. A NATO elvileg egy robusztus, kevés karbantartást igénylő vadászbombázót akart, amely a nem tökéletes, ideiglenes felszállópályákról is képes harci feladatokat végre hajtani, és a szárazföldi csapatokat a levegőből hatékonyan támogatni. A FIAT nyerte a pályázatot, méghozzá a gyorsaságának köszönhetően, mellyel az F-86-ost alapul véve tervezett egy gépet. Ez pedig tökéletesen megfelelt az előírt követelményeknek. Azonban egyelőre csak Németország, Olaszország, később Portugália vásárolta meg, mert számos más állam inkább az amerikai típusokban bízott.
A G.91R változatra alapozva egy igen jó felderítő repülőgép is készült, a G.91T.
A hatvanas években tovább fejlesztették G.91Y néven, de minőségében nem tudott elődei nyomába szegődni ezért csupán 67 darab készült belőle. Az utolsó G.91-el, egy T-géppel az Olasz Légierő repült 1995-ben.
Emlékműve a római Francesco Baracca légitámaszponton[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Niccoli, Riccardo. Repülők – A világ legismertebb repülőgéptípusai. Budapest: Magyar Könyvklub (2001). ISBN 963-547-473-3