Jak–38 |
 |
Az Ukrán Légierő vinnicjai múzeumában kiállított Jak–38M |
|
NATO-kód |
Forger |
Funkció |
függőlegesen felszálló tengerészeti vadászgép |
Gyártó |
Jakovlev |
Tervező |
Jakovlev |
Gyártási darabszám |
231 |
|
Személyzet |
1 fő |
Első felszállás |
1971. január 15. |
Szolgálatba állítás |
1976. |
Méretek |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Hossz | 15,5 m |
Magasság | 4,37 m |
Tömegadatok |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Szerkezeti tömeg | 7485 kg |
Max. felszállótömeg | 13 000 kg |
Hajtómű |
Hajtómű |
egy R-27V-300 gázturbinás sugárhajtómű és két Koleszov RD–36–35FV emelőhajtómű |
Tolóerő |
66,68 |
Repülési jellemzők |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Max. sebesség |
1009 km/h |
Legnagyobb repülési magasság |
12 000 m |
Háromnézeti rajz |
 |
Jak-38 háromnézeti rajza |
|
A Jak–38 (oroszul: Як-38,, NATO-kódneve: Forger) helyből felszálló, szubszonikus vadászbombázó repülőgép, melyet a Jakovlev tervezőiroda 1970-es években hozott létre a Szovjetunióban, a Kijev osztályú nehéz repülőgép-hordozó cirkálókon történő alkalmazásra. Az egy hajtóműves angol Harrierrel szemben törzsének első részébe, a pilótakabin mögé két, függőleges tengelyű emelőhajtómű volt beépítve, az elfordítható fúvócsövű főhajtóművet kiegészítve hozták létre a felszálláskor szükséges emelőerőt. A bonyolultan üzemeltethető, kis hatótávolságú és gyenge harcértékű repülőgépet az 1990-es évek elején kivonták a hadrendből.
Jakovlev-repülőgépek |
---|
| Vadászrepülőgépek | | | Bombázó repülőgépek | | | Szállító repülőgépek | | | Felderítő repülőgépek | | | Helikopterek | | | Gyakorló repülőgépek és műrepülőgépek | | | Vitorlázó repülőgépek | | | AIR sorozat | | | Kísérleti repülőgépek | |
|