Északi bíborfecske

Északi bíborfecske
	; Az északi bíborfecske hangja ;
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Fecskefélék (Hirundinidae);
Alcsalád:	Valódi fecskeformák (Hirundininae);
Nem:	Progne; F. Boie, 1826
Faj:	P. subis;
Tudományos név
	Progne subis; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Hirundo subis Linnaeus, 1758; Hirundo purpurea Linnaeus, 1766; Progne purpurea Linnaeus, 1758;
Elterjedés
	Elterjedési területe (a sárgában költ és a kéken áttelel)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Északi bíborfecske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Északi bíborfecske témájú médiaállományokat és Északi bíborfecske témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. december 27.) ezen a változaton alapul.

Az északi bíborfecske (Progne subis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Hirundo nembe Hirundo subis néven.^[3]

Alfajai

Progne subis subis – Észak-Amerika keleti része
Progne subis hesperia – Arizona és Mexikó nyugati része
Progne subis arboricola – az Egyesült Államok nyugati része

Előfordulása

Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egyes részein fészkel. Különösen a keleti parton fordul elő nagy számban. Telelni délre vonul, Közép-Amerikán és a Karib-térségen keresztül eljut Dél-Amerikába is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők és cserjések, mocsarak és tavak környékén, valamint legelők és városi régiók.^[4]

Megjelenése

Testhossza 20 centiméter, szárnyfesztávolsága 38 centiméter és testtömege 56 gramm. A hím tollazata fényesen csillogó sötét ibolyaszínű, a szárny és a farok fakóbb. A tojó hasoldala szürke, máshol túlnyomórészt fakóbarna, fején és szárnya felső felületén enyhe ibolyakék árnyalattal. Csőrét hatalmasra tudja tárni a madár, hogy repülés közben el tudja kapni a rovarokat. Rövid lába járásra kevésbé alkalmas, de jól meg tud vele kapaszkodni.

Életmódja

A bíborfecske társas vándormadár. Tápláléka, melyet repülés közben kap el, rovarokból áll. Legfeljebb 8 évig él.

Szaporodása

A madár 1-2 évesen éri el az ivarérettséget. A költési időszak áprilistól júliusig tart. Évente legfeljebb háromszor költ. Egy fészekaljban 4-6 fehér tojás található, melyeken mindkét szülő, de azért inkább a tojó 16 napig kotlik. A fiatal madarak 24-28 nap után repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 18.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 18.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 18.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 18.)

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 27.)
Vedettfajok.hu - magyar neve

További információk

Képek az interneten a fajról
Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 192.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 18.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. július 18.)

[E-3] Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 18.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 18.)

[1]

[2]

[3]

[4]