Északi bíborfecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi bíborfecske
Az északi bíborfecske hangja
Az északi bíborfecske hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Fecskefélék (Hirundinidae)
Alcsalád: Valódi fecskeformák (Hirundininae)
Nem: Progne
Faj: P. subis
Tudományos név
Progne subis
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Hirundo subis Linnaeus, 1758
  • Hirundo purpurea Linnaeus, 1766
  • Progne purpurea Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a sárgában költ és a kéken áttelel)
Elterjedési területe (a sárgában költ és a kéken áttelel)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Északi bíborfecske témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi bíborfecske témájú médiaállományokat és Északi bíborfecske témájú kategóriát.

Az északi bíborfecske (Progne subis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Hirundo nembe Hirundo subis néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada egyes részein fészkel. Különösen a keleti parton fordul elő nagy számban. Telelni délre vonul, Közép-Amerikán és a Karib-térségen keresztül eljut Dél-Amerikába is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, száraz erdők és cserjések, mocsarak és tavak környékén, valamint legelők és városi régiók.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 19 centiméter, testtömege 48-64 gramm.[5] A hím tollazata fényesen csillogó sötét ibolyaszínű, a szárny és a farok fakóbb. A tojó hasoldala szürke, máshol túlnyomórészt fakóbarna, fején és szárnya felső felületén enyhe ibolyakék árnyalattal. Csőrét hatalmasra tudja tárni a madár, hogy repülés közben el tudja kapni a rovarokat. Rövid lába járásra kevésbé alkalmas, de jól meg tud vele kapaszkodni.

Hátul a hím, elől a tojó
és egy példány röpképe

Életmódja[szerkesztés]

A bíborfecske társas vándormadár. Tápláléka, melyet repülés közben kap el, rovarokból áll. Legfeljebb 8 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

A madár 1-2 évesen éri el az ivarérettséget. A költési időszak áprilistól júliusig tart. Évente legfeljebb háromszor költ. Egy fészekaljban 4-6 fehér tojás található, melyeken mindkét szülő, de azért inkább a tojó 16 napig kotlik. A fiatal madarak 24-28 nap után repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 11.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Képek az interneten a fajról
  • Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 192.