Zászkal
| Zászkal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 13′ 14″, k. h. 19° 17′ 19″49.220544°N 19.288737°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 14″, k. h. 19° 17′ 19″49.220544°N 19.288737°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zászkal (szlovákul: Záskalie) Alsókubin városrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, az Alsókubini járásban.
Fekvése
Alsókubin központjától 1 km-re északnyugatra az Árva jobb partján fekszik.
Története
1345-ben "Zaszkalicha" néven említik először, amikor Zsigmond király egy bizonyos Bessenewnek adja. 1548-tól az árvai váruradalom része volt. 1600-tól a bíró igazgatta a települést. 1348-ban "Zcalicza", 1349-ben "Zazkalicha", 1408-ban "Scalicza", 1548-ban "Zazkaly" alakban említik a korabeli források. Több nemesi család birtoka volt Skrabák, Meskó, Boczkó, Trnkóczy, Szontágh, Zmeskal evangélikus rokon családok stb. 1828-ban 72 házában 499 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 20. század elején nevét Árvabesenyőre magyarosították.
Vályi András szerint " ZASKÁL. Tót falu Árva Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik A. Kubínhoz nem meszsze, és annak filiája; földgye középszerű, búzát, és rozsot terem."[1]
Fényes Elek szerint " Zaszkál, tót f. Árva v. az Árva jobb partján, 47 kath., 440 evang., 12 zsidó lak. Földje termékeny. Sessioja 26 6/8. F. u. az árvai uradalom, Skrabák, Bajza, sat. Ut. p. Rosenberg."[2]
1910-ben 334, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott. 1949-óta Alsókubin része.
Nevezetességei
Fa haranglába barokk stílusban készült.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.