Tyapessó
| Tyapessó (Ťapešovo) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Námesztói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1580 |
| Polgármester | Pavol Bugaj |
| Irányítószám | 029 51 |
| Körzethívószám | 043 |
| Forgalmi rendszám | NO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 776 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 98 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 667 m |
| Terület | 6,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 22′ 47″, k. h. 19° 26′ 18″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 47″, k. h. 19° 26′ 18″ | |
| Tyapessó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyapessó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Tyapessó (szlovákul Ťapešovo) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Námesztói járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Námesztótól 5 km-re délnyugatra, a Fehér-Árva partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu 1580-ban keletkezett „Tyapesso” néven a vlach jog alapján, ekkor bízta meg Árva várának ura, Thurzó György Rusznák János szabad soltészt, hogy ezen a területen 6 vlach telepessel települést alapítson. Lakói letelepedésük fejében 12 évre mentességet kaptak a robot alól az árvai uradalom egész területén. A soltész vízimalommal és fűrészmalommal is rendelkezett a településen. A falu az ő igazgatása alatt az árvai várhoz tartozott. Neve a román Tepes személynévből származik, mely a szlávban Tyapek alakra módosult. A hagyomány szerint ugyanis az itt kialakult három település: Lokca, Tyapessó és Vavrecska első lakói három román testvér: Lokaj, Tyapek és Vavrek voltak. Az 1588. évi adóösszeírás szerint ekkor 6 jobbágyház állt a faluban. 1604-ben 5, 1606-ban 6, 1608-ban már csak 2 ház állt itt. A kuruc harcok idején a falu majdnem teljesen elpusztult.
Templomát 1666-ban még protestáns templomként szentelték fel. 1672-ben az árvai uradalom területén levő többi templommal együtt a katolikusoké lett. 1715-ben Tyapessónak már 175 lakosa volt, de ebben az évben a rossz termés miatt éhínség tört ki, melyet pestisjárvány is súlyosbított. 1728-ban kőből épített malmot említenek a településen. 1734-ben a templom és tornya is leégett. 1739-ben újabb járvány tört ki, melynek 122 lakos esett áldozatul. Ebben az időben a tyapessói lakosok a kolera elől menekülve a mai Benedikó rétjein és legelőin éltek, ahol 1752 és 1761 között egy új falu, Benedikó keletkezett. A források szerint minden harmadik tyapessói az új faluban telepedett le. A Mária Terézia uralkodása alatti urbárium szerint Tyapessó birtokosai a Rusznák, Tyapessovszky és Kovalik családok voltak. 1778-ban 242-en lakták.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TYAPESSÓ. Tót falu Árva Várm. földes Ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Némeszto Mezővároshoz 1 órányira, Magura hegy mellett; határja sovány, réttye nints, hanem minden esztendőben azon részeit kaszállya földgyeinek, mellyet ugarúl hagyott; e’ helység mivel igen megnépesedett, azért is mintegy 40 esztendők előtt az Uraság rendelt nékiek lakó helyűl egy vidéket, Novotty, és Muttne helységek között fekvő völgyön, melly hely Benediko névvel neveztetik.”[2]
1828-ban 56 házában 381 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. 1845 és 1847 között újabb járvány pusztított.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Tyapessó, tót falu, Árva vmegyében, 381 kath. lak. Vászonnal kereskedik. Sessiója 24 1/8. F. u. az árvai uradalom.”[3]
1870-ben 57 ház és 308 lakos volt a településen. A trianoni diktátumig Árva vármegye Námesztói járásához tartozott.
1927-ben nagy árvíz pusztított a településen. 1938. január 25-én tűzvész tört ki, mely elől a lakosok a közeli hegyekbe menekültek. Ugyanez év augusztusában jég verte el a termést. 1943-ban a faluba bevezették az elektromosságot. A második világháború idején 3 helyi lakos esett el a németekkel vívott harcban, harmincan pedig a frontokon estek el. 1945 februárjában a németek 24 lakost hurcoltak el olaszországi kényszermunkára, ők a háború után visszatértek. A falut 1945. április 3-án foglalta el a Vörös Hadsereg.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 317, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 590 lakosából 583 szlovák volt.
2011-ben 657 lakosából 648 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Őrangyalok tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1960 és 1966 között épült.
- A falu kápolnája 1830-ban épült.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Námesztói járás települései | ||
|---|---|---|
|  | |
