Vieste

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vieste
Vieste01.jpg
Vieste címere
Vieste címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Puglia
Megye Foggia (FG)
Irányítószám 71019
Körzethívószám 0884
Népesség
Teljes népesség 13 976 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 80,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 43 m
Terület 167 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vieste  (Olaszország)
Vieste
Vieste
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 53′, k. h. 16° 10′Koordináták: é. sz. 41° 53′, k. h. 16° 10′
Vieste vázlatos térképe
Vieste óvárosa
A Pizzomunno kőtömb és a strand

Vieste egy város Olaszország Puglia régiójában, Foggia megyében.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gargano-félsziget keleti részén az Adriai-tenger partján fekszik. A város közigazgatási területének jelentős része a Gargano Nemzeti Park területén fekszik. Területének 40%-a erdő, 20%-a macchia, 20%-a mezőgazdasági művelés alatt. Szikár, napos domboldalain honos az aleppói fenyő (Pinus halepensis), az örökzöld Pistacia lentiscus, s a garrigue gyűjtőnéven említett, alacsony növésű bozótnövények. Déli sziklás partvidékén helyenként előfordul a fatermetű kutyatej (Euphorbia dendroides). Az északi fekvésű, hűvösebb éghajlatú dombokon gyakori a magyaltölgy. Erődítményének sziklaszirtjein megtalálható az országos viszonylatban is rendkívül ritkaságnak számító jeges kristályvirág (Mesembryanthemum crystallinum).

Sziklás partszakaszain a vörhenyes fecske fészkel. A kígyófajok közül előfordul a leopárdsikló és az áspisvipera.

A város környéke főként dombvidéki jellegű, melynek legmagasabb pontja 815 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Kőzetének jelentős része kréta időszakban keletkezett mészkő, mely a földkéreg erőhatásai következtében emelkedett ki. Ezen geológiai erők hatására emelkedtek ki többek között partszakaszának meredek sziklafalai, a Pizzomunno mészkőtömb és néhány partközeli apró sziget is. Partvidékének egyedi sziklaalakzatait és tengeri barlangjait a tenger eróziója formálta. A partmenti sáv homok- és kavicsrétegei, valamint a völgyek breccsa lerakódásai a földtörténeti negyedidőszakban képződtek. A város déli partvidékén fekvő homokstrandot több helyütt kisebb patakok keresztezik, s torkollanak a tengerbe.

Éghajlata mediterrán, esős ősz és tél, változékony tavasz és nagyon száraz nyár jellemzi. A levegő éves átlaghőmérséklete 16.3 °C, az átlagos éves csapadék-mennyisége 504 mm. Leghűvösebb hónapja a január, 9.2 °C átlaghőmérséklettel, legmelegebb a július, melynek átlaghőmérséklete 24.7 °C. A nyári napok száma 123. Legcsapadékosabb hónapja a november. A térség jelentősebb légáramlatai az északnyugat felől áramló hűvösebb, csapadékos misztrál és a hideg légtömegeket mozgató északi szél, a tramontana, melyek főként ősszel és télen gyakoribbak, ezenkívül a nedvesebb, enyhe, délkeleti légáramlat, a sirokkó és a száraz, meleg áramlatokat hordozó déli szél, az ostro. A tengervíz sótartalma 37 g/l.

Hónapok I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII Év
Középhőmérséklet (°C) 9,2 9,4 10,8 13,9 17,9 21,7 24,5 24,7 22,0 17,8 13,9 10,8 16,3

Óvárosa két részre tagolódik:

  • Punta di San Francesco – a város keleti partvidékéből kiinduló meredek, sziklás félsziget, melynek védelmében épült fel legrégibb, középkori városrésze. E műemlékekben gazdag városrészt szűk utcácskák, jellegzetes lépcsőzetek és az utcákon keresztülívelő boltozatok jellemzik.
  • Punta di Santa Croce – az északi partvidékből kiinduló félsziget illetve a Marina Piccola mögötti városrész a 19. században épült. Kikötője e félsziget északnyugati részén fekszik. A Marina Piccola-val szemben fekvő Santa Eufemia szigeten világítótorony található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint Vieste vidéke az újkőkorszak és bronzkor határán már lakott volt. Az ókorban Apeneste néven volt ismert, s a településről Klaudiosz Ptolemaiosz is említést tett feljegyzéseiben. A rómaiak idejében Veste néven volt ismert. A település névadója valószínűleg Vesta, a családi tűzhely, az otthon és a család istennője. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a szaracén kalózok többször is kifosztották. Védelmére a 12. században, II. Frigyes német-római császár építtetett egy erődöt. Az 1500-as években Turgut reisz csapatai fosztották ki és mészárolták le lakosságának nagy részét. A lakosság egy része a szikla tetején épült katedrálisban lelt menedékre. A sziklát azóta chianca amara-nak nevezik (magyarul: szomorú szikla) a véres esemény emlékére. Vieste a 10. századtól a 19. század közepéig püspöki szkehely volt.

2007 júliusában jelentős károkat okozó terjedelmes erdőtűz pusztított környékén. A hatóságok több ezer turistát menekítettek ki az érintett területről.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság számának alakulása:

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bazilika. Az óváros déli részén levő háromhajós bazilikát a 11. század kezdetén építették, majd az évszázadok folyamán többször átépítették. Legrégibb épületrésze az északi homlokzat és bejárat. Rózsafüzér-kápolnájának oltárképe Manchelli alkotása 1581-ből. Belső terének festményei, díszítései főként a 17.-18. századból származnak.
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templom (olaszul Chiesa di San Giovanni Battista). Az óvárosban, a bazilika melletti templomot Alfanus építtette a 11. században, s a későbbi évszázadok folyamán többször átalakították.
  • Szent Ferenc tiszteletére szentelt kolostor és templom (olaszul Chiesa e convento di San Francesco). Az óváros keleti részén, a félsziget végén fekvő épületet a 15. században építették. Kezdetben a klarisszák kolostora. A török hódítók által a 15. század végén lerombolt épületet később újjáépítették. A 16. században a minoriták kolostora.
  • Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templom (olaszul Chiesa di San Lorenzo) a 12. századból.
  • Szent Mária tiszteletére szentelt templom (olaszul Chiesa di Santa Maria delle Grazie). A város déli részén levő templomot a 13. században építették.
  • Kostantinápolyi Szent Mária tiszteletére szentelt templom (olaszul Chiesa di Santa Maria di Costantinopoli). A kikötő közelében levő templomot a 17. század első felében építették.
  • A tengerparti halászat hagyományos faszerkezetű építménye, a Trabucco. A városban két helyen, a Szent Ferenc templomhoz közeli partmenti sziklákon és a kikötő mellett találhatóak.
  • Kagylómúzeum.
  • Kikötőjét északnyugat felől a tengerbe mélyen benyúló móló védi. Átlagos vízmélysége 3.5 m. Kikötőjében főként halászhajók és jachtok horgonyoznak. Ezenkívül a Tremiti-szigetekre tartó komphajó és a tengeri barlangok megtekintésére szakosodott turistahajók, motorcsónakok kiindulópontja. Rakpartján halpiacot is tartanak.
  • Világítótornya a Marina Piccolával szembeni Santa Eufemia szigeten áll. A létesítményt 1867-ben építették. Működtetését 1997-ben automatizálták.
  • Az óváros déli tőszomszédságában, a partvidékből kiemelkedő, a város jelképévé vált, 25 m magas mészkőtömb, a Pizzomunno. A fehér mészkőtömbhöz egy középkori legenda fűződik: Élt e városban egy szerelmespár, Pizzomunno a halászlegény és szerelmese, a szépséges Cristalda. Pizzomunno nap mint nap kihajózott a tengerre, s az egyik napon szirének bukkantak fel a habokból, énekükkel csábítgatva a halászlegényt, de annak oly nagy volt vonzalma Cristalda iránt, hogy visszautasította a szirének közeledését, akik még víz alatti birodalmuk királyi trónját is felajánlották neki. Aztán egy éjszaka, mikor a szerelmespár egy parthoz közeli szigetecskén találkozott, a szirének féltékenységükben szörnyű tettet követtek el. Magukkal ragadták a tenger mélyére Cristaldát. Pizzomunno utánuk eredt, de nem lelt kedvesére. Pizzomunnot másnap hajnalban halászok találták meg, bánatában kősziklává válva a tengerparton, mely kőszikla azóta nevét viseli.
  • Strandok. Az óvárostól délre fekvő partvidékén, a Pizzomunno mészkőtömbtől kezdődően hosszú homokstrand húzódik. Északnyugati partvidékét a San Lorenzo strand szegélyezi.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenkori gazdaságának alappillére az idegenforgalom. A várost évente több mint 1 millió személy látogatja meg. Mezőgazdaságának legjelentősebb terméke az olívaolaj, melynek termőterülete meghaladja a 2000 hektárt. Halászatának gazdasági szerepe csökkenő tendenciát mutat. A halász-zsákmány legjelentősebb részét a szardellafélék teszik ki, ezenkívül a szardínia, tonhal, makréla, spratt szintén gyakori.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Forráshivatkozás-hiba: A lapon forráshivatkozás található, azonban nincs {{jegyzetek}} sablon.