Tongeren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tongeren
Basilika-tongeren-and-ambiorix.jpg
A bazilika és Ambiorix szobrának látképe
Tongeren címere
Tongeren címere
Tongeren városának elhelyezkedése Limburg tartományban
Tongeren városának elhelyezkedése Limburg tartományban
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Flandria zászlója Flandria
Közösség A belgiumi flamand közösség zászlója Flamand Közösség
Tartomány A belga Limburg tartomány zászlója Limburg
Járás Tongeren
Polgármester Patrick Dewael, helyettese
Carmen Willems (mindkettő VLD)
Irányítószám 3700:
Tongeren
Berg
Diets-Heur
Henis
's Herenelderen
Koninksem
Lauw
Mal
Neerrepen
Nerem
Overrepen
Piringen
Riksingen
Rutten
Sluizen
Vreren
Widooie
Körzethívószám 012
Népesség
Teljes népesség 30 042 fő (2010. jan 1.)[1] +/-
Férfi 48,96%
Nők 51,04%
Népsűrűség 340 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19 19,90%
20–64 61,20%
65 felett 18,90%
Más nemzetiségűek 3,57% (2007)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta 10,77 (2006) %
Átlagos éves jövedelem 12 759 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület 87,56 km2
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tongeren  (Belgium)
Tongeren
Tongeren
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 47′, k. h. 5° 28′Koordináták: é. sz. 50° 47′, k. h. 5° 28′
Tongeren weboldala

Tongeren (holland, franciául: Tongres, németül: Tongern) Belgiumban, a flandriai Limburg tartományban található város. Az egyik legrégebbi település a mai Belgium területén, a római időkben mint Atuatuca Tungrorum volt ismert, és a Gallia Belgica tartomány Tungri körzetének volt a székhelye.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atuatuca Tungrorum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ambiorix szobra Tongeren főterén

A római hódítást megelőzően Tongeren környéke az egyik belga törzs, az Eburones szállásterülete volt. A római megszállás után a törzs vezetője, Ambiorix fellázította népét és Julius Caesar csapataira támadt. A felkelés kezdeti sikerei után (Ambiorixnak sikerült egy teljes római légiót - csellel - megsemmisíteni Atuatuca közelében) maga Caesar vonult a felkelők ellen és szinte a teljes törzset kiirtotta. Maga Ambiorix megmenekült, mert a befagyott Rajnán keresztül átmenekült Germániába, az Eburones törzs helyét a rómának behódólt Tungri törzs vette át.

A környéken állomásozó római légiók tábora hamarosan jelentős településsé fejlődött Atuatuca Tungrorum néven, amit részben szerencsés helyzetének is köszönhetett: a Bagacum-ot (Bavay) Colonia Agrippina (Köln) városával összekötő út mellett feküdt és a Hesbaye régió termékeny földjei vették körül. A város hamarosan az i.sz. 1. sz. egyik legnagyobb gallo-román tartományi és katonai központjává fejlődött. I. sz. 70-ben jelentős károkat szenvedett, amikor a Batavians törzs ostrom alá vette a várost. A 2. sz.-ban megépültek a várost védelmező falak, amelynek maradványait ma is lehet látni. A város átvette a korra jellemző római építészeti stílust és környékén a gazdag polgárok építették fel villáikat.

Kora középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4. században alakult meg az egyik első németalföldi egyházmegye Tongeren körül, a terület előtte a trieri, majd később a kölni püspökség fennhatósága alá tartozott. Az első tongereni püspök Szent Szerváciusz volt, aki 344 vagy 345-ben foglalta el hivatalát.A püspökség határait a "Civitas Tungrorum" rögzítette és 1559-ig változatlanok maradtak.[2]

Az 5. században a térség a germán népek támadásainak egyik célpontja lett: i. sz. 406-ban a vandálok, az alánok és a szvévek átlépték a Rajnát és megtámadták és időlegesen elfoglalták a galliai római tartományokat. Bár Rómának ekkor még sikerült visszaverni a támadást, a püspökséget hosszú ideig nem tudták újjászervezni. A római birodalom szétesése után a frankok uralma alá került a város és környéke, akiket i.sz. 6.sz. első felében Falco térített (részben) keresztény hitre. A későbbi püspökök sokat küzdöttek a maradék helyi pogányok ellen, Szent Amandusz (647-50)[3] kétségbeesésében lemondott a püspöki székről, akárcsak utóda, Szent Remakulusz (650-60). A következő püspök, Szent Teodárd (660-69)[4] mártírhalált szenvedett el. A pogányok megtérítését csak Szent Lambert (669–705?) püspök tudta befejezni. Utóda, Szent Hubertusz, Liège városába helyezte át a püspökség székhelyét, bár a püspökök továbbra is a Tongresi vagy a Tongres és Liège-i egyházmegye püspöke címet viselték hivatalosan.

Az Onze-Lieve-Vrouwe Basiliek katedrális, amelynek harangtornya az UNESCO világörökség része

A Meroving uralkodók korából (5-8. sz.) kevés információ maradt fenn Tongeren történetét illetően. A Karoling dinasztia alatt került sor egy új templom felépítésére, illetve rendház megalapítására. Ezeket a régi püspöki rezidencia helyére építették, ahol ma a bazilika épülete is áll.

A bazilika építése a 13. században kezdődött, a korra jellemző gótikus stílusban, ezzel egy időben más, világi célú épületek is megjelentek a város egyházi központjában: piacok és kereskedők, kórházak, valamint művészek lakhelyei. Szintén ebben az időben épült a középkori városfal, számos új templom, apátság, illetve a begina-ház. A szépen fejlődő város a Liège-i püspökség egyik jeles városa (“bonnes villes”) lett.

A 17. századtól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1677-ben a várost szinte teljesen kifosztották és leégették XIV. Lajos francia király katonái, és ezt a pusztítást a várost szinte sosem tudta teljesen kiheverni. Jelentős újjáépítés csak a belga függetlenség kivívása, 1830 után kezdődött.

Napjainkban Tongerenben szép számmal láthatók a múlt emlékei. A város megtartotta helyi pozícióját, hiszen a limburgi tartományi bíróság székhelye itt található.

Földrajzi adottságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tongereni városháza, amelynek alagsorában a turistairoda működik.

Tongeren városa kb. 15 km-re északra található Liège-től, míg ugyanekkora távolságra nyugatra hollandiai Maastricht-tól és kb. 20 km-re délre Hasselttől. A város a Jeker-folyó és a Rooy-patak folyása között fekszik. A város központja a tengerszint felett kb. 105 magasságban van.

A város a Haspengouw (holland) v. La Hesbaye (francia) régióban[5] található, amely a sűrűn lakott és iparosodott Belgium egyik legvidékiesebb, leginkább érintetlen természettel rendelkező tájegysége.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A begina rendház az UNESCO világörökség része 1998-tól (ld. pl.:[1], [2])
  • A harangtorony szintén az UNESCO világörökség része 1999-től[6]
  • A tongereni bazilika (Onze-Lieve-Vrouwe Basiliek) területén folytatott ásatások[7] Flandriában egyedülállóan gazdag leleteket tártak fel a város római kori és középkori történelmével kapcsolatban. Ld. pl.:[3], [4])
  • A Gallo-román múzeumban kelta aranytárgyak, római kori üvegedények, Meroving-kori ékszerek, illetve a Dodecahedron, egy szokatlan gallo-román maradvány, találhatók.[8][9]
  • Az i.sz. 2.sz.-ban épült római falnak több mint 1500 méteres maradványa ma is látható, akárcsak a középkori városfal fennmaradt részei.

Képek a városból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres lakosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]