Flamand beginaudvarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Flamand beginaudvarok
Világörökség
Narcissen, Begijnhof, Brugge.jpg
Nárciszok a bruggei beginaudvarban
Adatok
Ország Belgium
Világörökség-azonosító 855
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, III, IV
Felvétel éve 1998
Elhelyezkedése
Flamand beginaudvarok  (Belgium)
Flamand beginaudvarok
Flamand beginaudvarok
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 01′ 52″, k. h. 4° 28′ 26″Koordináták: é. sz. 51° 01′ 52″, k. h. 4° 28′ 26″

A flamand beginaudvarok vagy más néven beginázsok a Németalföldre jellemző vallásos közösségek, a beginák lakhelyei voltak a középkorban. Az apácáktól vagy más szerzetesrendektől eltérően a beginák nem éltek a világtól elzárt közösségekben, hanem egy városon belül építették fel szállásaikat. Idővel mégis saját városrészeket alakítottak ki maguknak, ahol jellegzetes lakóházaik, boltjaik vagy műhelyeik, kórházaik és templomaik épültek fel. Ma 13 flamand beginaudvar a Világörökség része.[1]

Történelmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Begina-portré a 19. századból

A beginák (Begijntjes vagy Beguines) elnevezés a katolikus egyházhoz tartozó női világi vallási közösségre, illetve a annak tagjaira vonatkozik. A begina mozgalom a németalföldi tartományokban, azaz a mai Belgium és Hollandia területén jelent meg a 12. század során és virágkorát a 13. század második felében élte.[2]

A beginák és a begina rend jellegzetességei, hogy az egyházi szerzetesektől eltérően nem tettek szegénységi vagy engedelmességi fogadalmat, nem vonultak vissza a világtól, nem mondtak le a házasság lehetőségéről vagy vagyonukról és közvetlenül nem voltak a pápának vagy a helyi egyházi hierarchiának alárendelve. Miszticizmusba hajló nézeteik az eukarisztia ünneplésére és Jézus emberi természetére épültek.[3]

A 14. század során a beginákat több más mozgalommal együtt eretnekké nyilvánították és ennek megfelelően üldözték, többet közülük megégettek. Az üldözések következtében a rend szinte teljesen visszaszorult Németalföld területére, majd hosszas hanyatlás során a 20. század első felére teljesen megszűnt.

Az UNESCO világörökség részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gent
Dendermonde
Lier
Turnhout
Mechelen - a Grote Begijnhof jellegzetes háza, régebben a rend főnöknőjének szállása volt itt

Eredetileg 26 beginaudvart javasoltak felvenni a világörökségek közé, az eredeti listán a következő helyszínek voltak:

A fenti listából összesen 13 beginaudvart vettek fel a világörökségi listára 1998. december 12-én.[4] Az ICOMOS bizottság döntése értelmében a kiválasztott beginaudvarok jól jellemzik a beginaudvarokra jellemző eltérő építészeti stílusokat: 5 városi jellegű ("a" típus), 4 nyitottabb, tágasabb ("b" típus) és 4 kevert stílusú ("c" típus).

A legrégebbi és a legnagyobb beginaudvarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történészek véleménye szerint a lieri beginaudvar a legrégebbi a ma is létező építmények között, de építésének dátuma bizonytalan. Tipikus „stratenbegijnhof”, azaz egy városon belül kiépült város. A legrégebbi dokumentált beginaudvar a leuveni, amelyet a Leuveni Katolikus Egyetem segítségével állítottak helyre. A leuveni kis beginaudvart, amely jobb állapotban maradt fenn, 2004-ben az OCMW (flamand szociális alapítvány) restaurálta és egyedi lakásokként értékesítette.

A legnagyobb beginaudvarok Mechelenben, Brüsszelben és Gentben találhatók, utóbbiban a kis beginaudvarban is több ezren laktak. A brüsszeli beginaudvar szinte teljesen eltűnt, csak a begina-templom maradt fenn, pedig valamikor 1000 fő élt itt: beginák, egyedülálló asszonyok és gyermekeik. A nagy beginaudvarok közül a leuveni és a diesti maradt fenn a legjobb állapontban, mindkettőnek kb. 500 lakosa lehetett.

Egyéb flamand beginaudvarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb, Flandriában található beginaudvarok, az alapítás évével:

Dátum nélkül:

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ref: 855 (Flemish Béguinages)
  2. Ernest W. McDonnell, The Beguines and Beghards in Medieval Culture: With Special Emphasis on the Belgian Scene (New Brunswick, N.J.: Rutgers University Press, 1954) 409. o.
  3. Nathan Mitchell, Cult and Controversy: The Worship of the Eucharist Outside Mass (N.Y.: Pueblo, 1982) 174. o.
  4. World Heritage Committee: Report of 22nd Session Kyoto 1998

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Flamand beginaudvarok témájú médiaállományokat.