Mecheleni nagy beginaudvar
| Mecheleni Nagy Beginaudvar | |
| Világörökség | |
 | |
| A mecheleni beginaudvar főnöknőjének flamand reneszánsz stílusú háza | |
| Adatok | |
| Ország | Belgium |
| Világörökség-azonosító | 855-003 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, III, IV |
| Felvétel éve | 1998 |
| Elhelyezkedése | |
 Mecheleni nagy beginaudvar
Pozíció Belgium térképén
| |
 é. sz. 51° 01′ 52″, k. h. 4° 28′ 24″Koordináták: é. sz. 51° 01′ 52″, k. h. 4° 28′ 24″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mecheleni nagy beginaudvar témájú médiaállományokat. | |
A Mecheleni Nagy Beginaudvart a 13. században alapították a begina közösség tagjai. A beginaudvar a 16. sz.-tól a város falain belül helyezkedett el, és a beginák szállásai, közös épületei, műhelyei, sörfőzdéje, valamint temploma volt itt. 1998-tól az épületegyüttes az UNESCO világörökség része.[1]
Történelmi háttér[szerkesztés]
A beginák (begijntjes vagy beguines) elnevezés a katolikus egyházhoz tartozó világi szerzetesrendre, illetve a rend tagjaira vonatkozik. A begina rend a németalföldi tartományokban, azaz a mai Belgium és Hollandia területén jelent meg a 12. század során és virágkorát a 13. század második felében élte.[2]
A beginák és a begina rend jellegzetességei, hogy az egyházi szerzetesektől eltérően nem tettek szegénységi vagy engedelmességi fogadalmat, nem vonultak vissza a világtól, nem mondtak le a házasság lehetőségéről vagy vagyonukról és közvetlenül nem voltak a pápának vagy a helyi egyházi hierarchiának alárendelve. Miszticizmusba hajló nézeteik az eukarisztia ünneplésére és Jézus emberi természetére épültek.[3]
A 14. század során a beginákat több más mozgalommal együtt eretnekké nyilvánították és ennek megfelelően üldözték, többet közülük megégettek. Az üldözések következtében a rend szinte teljesen visszaszorult Németalföld területére, majd hosszas hanyatlás során a 20. század első felére teljesen megszűnt.
-
A beginaudvar házai és a Het Anker sörfőzde hátsó bejárata -
Jellegzetes utcakép -
A barokk stílusú Szent Alexiusz- és Szent Katalin-templom
Beginák Mechelenben[szerkesztés]
A 12. sz. során vált elterjedtté, hogy a begina rendhez tartozó nők nem szüleik, rokonaik házában laktak, hanem lakhelyeiket egymás közelében alakították ki. Ezek a közös lakhelyek voltak a mai beginázsok elődei. Az első alkalommal a “Chronyke van Mechelen 355–1680” (Remmerus Valerius műve) krónika említi meg ezeket a nőket Mechelenben, akik a mai Beginjstraattól nem messze éltek. A krónika az 1207-es dátummal jegyezte fel ezt az eseményt, de más korabeli források ezt nem erősítik meg. Mindenesetre 1245-re már akkora volt a közösség, hogy egy bizonyos Hendrik Surs nevű papot bíztak meg a közösség felügyeletével.
A közösség a ma Klein Beginjhof néven ismert városrészben telepedett le, a Sint Katelijnekerk mögött. 1259-ben kértek engedélyt a helyi püspöktől, hogy a város falain kívül felépíthessék fallal elzárt lakhelyüket, a későbbi Grote Begijnhof-ot. Az engedélyt feltehetően megadta a püspök, mivel az antwerpeni kapu (Antwerpse poort) és a Dijle-folyó közötti, mintegy 20 hektáros területen felépültek a beginák házai és temploma. 1276-ban készült el végleg a templom, amelynek befejezését Mechelen hűbérurának, VI. Wouter Berthoutnak és lányának adományai tettek lehetővé. 1286-ban a beginákat önálló egyházmegyeként ismerték el.
A begina közösség fejlődését és önállóságát nagymértékben segítette Sophie Berthout, aki 1295-ben alapító oklevelet adományozott a közösségnek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ref: 855 (Flemish Béguinages)
- ↑ Ernest W. McDonnell, The Beguines and Beghards in Medieval Culture: With Special Emphasis on the Belgian Scene (New Brunswick, N.J.: Rutgers University Press, 1954) 409. o.
- ↑ Nathan Mitchell, Cult and Controversy: The Worship of the Eucharist Outside Mass (N.Y.: Pueblo, 1982) 174. o.
