Therizinosaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Therizinosaurus
Evolúciós időszak: késő kréta, 72–68 Ma
A Therizinosaurus cheloniformis karmának másolata a sydney-i Ausztrál Múzeumban (Australian Museum)
A Therizinosaurus cheloniformis karmának másolata a sydney-i Ausztrál Múzeumban (Australian Museum)
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Család: Therizinosauridae
Nem: Therizinosaurus
Maleev, 1954
Fajok
  • T. cheloniformis Maleev, 1954 (típus)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Therizinosaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Therizinosaurus témájú kategóriát.

A Therizinosaurus (jelentése 'kaszáló gyík', az ógörög θεριζω / therizo 'lekaszál' vagy 'levág' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a theropoda dinoszauruszok egy igen nagy méretű neme, amely a késő kréta korban (a késő campaniai alkorszakban) élt, mintegy 70 millió évvel ezelőtt, és egyedi csoportja, a Therizinosauroidea utolsó és egyben legnagyobb képviselője volt. A fosszíliáit először Mongóliában fedezték fel, és eredetileg úgy vélték, hogy egy teknősszerű hüllőhöz tartoztak (erre utal a típusfaj neve a T. cheloniformis, melynek jelentése 'teknős formájú'). Csak néhány csont alapján ismert, melyekhez azok a nagy kézkarmok tartoznak, amikről a nem a nevét kapta.

Felfedezés és fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Therizinosaurus fosszilizálódott karjai a dániai Experimentariumban

A Therizinosaurus első fosszilis maradványait az 1940-es évek végén egy szovjet-mongol expedíció fedezte fel Délnyugat-Mongóliában, a Nemegt-formációban.[1] A kutatók több óriási, egy méteres hosszúságot is elérő karmot találtak. Ezekről 1954-ben az orosz őslénykutató, Jevgenyij Malejev készített leírást, aki úgy gondolta, hogy a leletek egy nagy teknősszerű hüllőhöz tartoztak.[2] Az 1950-es évekig senki sem tudta biztosan, hogy a karmok milyen állattól származtak, ekkor azonban a további expedíciók több karomra, valamint mellső és hátsó lábak darabjaira bukkantak. A Kína északi részén tett újabb felfedezések lehetővé tették az őslénykutatók számára a csontvázrészek más fosszíliákkal való összehasonlítását, így kiderült, hogy a karmok gazdája nem teknős volt, hanem dinoszaurusz.

Annak felfedezése, hogy a rejtélyes segnosauridák (köztük az Erlikosaurus és a Segnosaurus) theropodák voltak, segített tisztázni a Therizinosaurus rokoni kapcsolatait. Különféle elméletek jelentek meg a „segnosauridák” eredetével kapcsolatban, melyek egy része a sauropodomorphák őseiként azonosította ezeket az állatokat – de az újabb, jó állapotban megőrződött fosszíliák, mint például az Alxasaurus (1993-ban) és a Beipiaosaurus (1996-ban) részletekkel szolgáltak a csoport kezdetleges tagjainak madárszerű csípőjével, lábával és koponyájával kapcsolatban, ami segített igazolni, hogy a Therizinosaurus és a (később therizinosauridákra átnevezett) segnosauridák ugyanabba a theropoda csoportba tartoztak, azaz fejlett, növényevő maniraptorák voltak.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Therizinosaurus és az ember méretének összehasonlítása

Bár a Therizinosaurus fosszíliái hiányosak, a rokonságába tartozó therizinosauridák maradványai alapján következtetések vonhatók le a fizikai jellegzetességeire vonatkozóan. A család többi tagjához hasonlóan a Therizinosaurus valószínűleg hosszú nyakkal és kis koponyával rendelkezett, két lábon járt, törzse pedig (a többi therizinosaurida csípője alapján) nehéz és magas volt. A mellső lábai elérték a 2,5 méteres hosszúságot.[3] A Therizinosaurus 10 méter hosszú és 5 tonna súlyú lehetett.[4] A hátsó lábai végén négy lábujj tartotta meg a súlyt, eltérően a többi theropoda csoport tagjaitól melyeknél a negyedik ujj elcsökevényesedett.

A Therizinosaurus legegyedibb jellemzői a mellső lábfej három ujján nőtt óriási karmok. Bár a legnagyobb példányok karmai nem teljesek, a hosszuk valószínűleg megközelítette az 1 métert.[1][5][6]

Ősbiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Therizinosaurus táplálkozási szokásai ismeretlenek, mivel a táplálékát jelző koponyamaradványai nem kerültek elő. Azonban a többi therizinosauridához hasonlóan valószínűleg elsősorban növényevők volt.[7]

A Therizinosaurus karmai több lehetséges célt is szolgálhattak, mint például a ragadozókkal (a kortárs Tarbosaurusszal) szembeni védelem vagy a fajtársakkal a területért, illetve a párválasztás során vívott harc, valamint a levelekkel teli ágak szájhoz húzása. A karmok valamennyi funkciót elláthatták.

Popkulturális hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Therizinosaurus látható a BBC által a Dinoszauruszok, a Föld urai című sorozat különkiadásaként készített Az óriási karom (Walking With Dinosaurs: The Giant Claw, 2003) című műsorban, melyben a kréta időszaki Mongóliába utazó Nigel Marven rátalál egy példányra.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Deinocheirus

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Therizinosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b Barsbold, R. (1983.). „{{{title}}}”. Trudy, Sovmestnaâ Sovetsko−Mongol’skaâ paleontologičeskaâ èkspediciâ 19, 1–120. o.  
  2. Maleev, E.A. (1954.). „New turtle−like reptile in Mongolia [in Russian]”. Priroda 1954 (3), 106–108. o.  
  3. Barsbold, R. (1976c.). „{{{title}}}”. Trudy, Sovmestnaâ Sovetsko−Mongol’skaâ paleontologičeskaâ ekspediciâ 3, 76–92. o.  
  4. Paul, G.S., 2010, The Princeton Field Guide to Dinosaurs, Princeton University Press p. 160
  5. Rozhdestvensky, A.K. (1970.). „On the gigantic claws of mysterious Mesozoic reptiles”. Paleontologischeskii Zhurnal 1970 (1), 131-141. o.  
  6. Rozhdestvensky, A.K. (1970.). „Giant claws of Enigmatic Mesozoic Reptiles”. Paleontology Journal 4 (1), 117-125. o.  
  7. Svarney, T.E., Svarney, P.B..szerk.: 1st ed.: The Handy Dinosaur Answer Book. Canton, MI: Visible Ink Press (2003)