Tarcisio Bertone
| Tarcisio Bertone | |
.jpg) | |
| Született | 1934. december 2. (89 éves)[1][2][3] Romano Canavese |
| Állampolgársága | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Pápai Szalézi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| pápai államtitkár | |
 | |
| Fidem custodire, concordiam servare (Védd a hitet, őrizd meg az egységet) | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szerzetesrend | szalézi rend |
| Pappá szentelés | 1960. július 1. |
| Püspökké szentelés | 1991. augusztus 1. |
| Szentelők |
|
| Bíborossá kreálás | 2003. október 21. |
| Hivatal | Vercelli érseke |
| Hivatali idő | 1991–1995 |
| Hivatal | a Hittani Kongregáció titkára |
| Hivatali idő | 1995–2002 |
| Hivatal | a Genovai főegyházmegye érseke |
| Hivatali idő | 2002-2006 |
| Hivatal | pápai államtitkár |
| Hivatali idő | 2006–2013 |
| Elődje | Angelo Sodano |
| Utódja | Pietro Parolin |
 | |
| Tarcisio Bertone aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarcisio Bertone témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tarcisio Pietro Evasio Bertone S.D.B (Romano Canavese, 1934. december 2. –) olasz katolikus érsek, bíboros, 2006 és 2013 között pápai államtitkár.
Élete[szerkesztés]
Tarcisio Bertone 1934-ben született az észak-olaszországi Romano Canavesében, egy nyolcgyermekes család ötödik gyermekeként. 1950-ben belépett a szalézi rendbe, majd a torinói szerzetesi főiskolán, később pedig a római szalézi egyetemen tanult, 1960-ban szentelték pappá. 1976 és 1991 között a római szalézi egyetemen tanított egyházjogot, 1978-tól pedig a Pápai Lateráni Egyetem tanára is volt, emellett több római plébánián végzett lelkipásztori szolgálatot. 1989-ben a szalézi egyetem rektora lett, majd 1991-ben II. János Pál pápa Vercelli érsekévé, 1995-ben pedig a Hittani Kongregáció titkárává nevezte ki, melynek prefektusa Joseph Ratzinger bíboros volt.[6][7]
A pápa 2002-ben a Genovai főegyházmegye érsekévé nevezte ki, majd 2003-ban bíborossá kreálta. 2006-ban XVI. Benedek pápa pápai államtitkárrá nevezte ki, emellett 2007-től 2014-ig camerlengoként, 2008-tól pedig Frascati bíboros-püspökeként is szolgált. XVI. Benedek pápa 2013. február 28-i lemondása és Ferenc pápa 2013. március 13-i megválasztása közötti időszakban ideiglenesen a Szentszék ügyvivőjeként és Vatikán megbízott államfőjeként tevékenykedett. A 2013-as pápaválasztás idején esélyes jelöltnek tartották.[8]
Bertone bíboros számos lelkiségi, morális teológiai és jogi témájú könyv, illetve ismeretterjesztő cikk és tanulmány szerzője.[6] Anyanyelvén, az olaszon kívül folyékonyan beszél francia, spanyol, német és portugál nyelven, emellett tud angolul, lengyelül, latinul, görögül és héberül is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=154
- ↑ http://aleprovercelli.eusebiano.it/2015/04/massimo-secondo-vercellese-dellanno/
- ↑ a b Tarcisio Bertone Genova új érseke (magyar nyelven). Magyar Kurír. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Bertone bíboros hetvenöt éves (magyar nyelven). Magyar Kurír. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Thompson, Nick: Gambling with God: Staking a wager on the next pope (angol nyelven). CNN, 2013. február 28. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tarcisio Bertone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Stefano Termanini: Chiesa e Impresa a Genova dal dopoguerra ai nostri giorni. Ausind Editore, Genua 2009 (darin Kap. IV, S. 247–295: „In cerca di un orizzonte europeo: la ‘GeNova’ del cardinale Bertone“)
- Martin Klingst, Patrik Schwarz: Die Akte Bertone. In: Die Zeit, Nr. 14/2010.
- Martin Bräuer: Handbuch der Kardinäle. 1846–2012. Walter de Gruyter, Berlin/Boston 2014, ISBN 978-3-11-037077-5, 635. o.
- Gisela Schmalz: Cliquenwirtschaft. Die Macht der Netzwerke: Goldman Sachs, Kirche, Google, Mafia & Co. Kösel Verlag, München 2014, ISBN 978-3-466-34595-3, 45–53. o.
.svg){kind=small}