Francis Arinze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francis Arinze
Card. Francis Arinze.jpg
Francis Arinze
Életrajzi adatok
Születési név Francis Arinze
Született Eziowelle, 1932. november 1. (81 éves)
Nemzetiség nigériai (igbo)
Munkássága
Vallás római katolikus

Hivatal San Giovanni della Pigna templom bíborosa
Hivatali idő 19852005

Hivatal Velletri-Segni bíborosa
Hivatali idő 2005-

Francis Arinze (született Eziowelle, 1932. november 1.) a római katolikus egyház bíborosa, a Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció korábbi vezetője, Velletri-Segni bíborosa. Korábban II. János Pál pápa egyik legbefolyásosabb tanácsadója volt, a 2005-ös konklávé előtt pedig a pápaságra legesélyesebb jelöltek között szerepelt a neve.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arinze Nigéria déli részén, Eziowelle településen született igbo nyelvű család gyermekeként. Kilencedik születésnapján, 1941. november 1-jén keresztelték meg, korábban a család az afrikai természetvallás helyi változatát követte. (Szülei csak később tértek át a katolicizmusra.) 15 évesen került az Onitsha városában működő Mindenszentek Szeminárium hallgatói közé, ahol 1950-ben filozófiai bizonyítványt szerzett. Édesapja kezdetben ellenezte, hogy fia papi tanulmányokba kezdjen, de támogatni kezdte Arinzet, amikor látta, hogy fia mennyire kedveli az iskolát. Francis Arinze végzés után további három évig maradt még oktatóként a szemináriumban. 1955-ben került Rómába, hogy a Pápai Városi Egyetem képzésében vegyen részt. Diplomamunkáját 1953-ban summa cum laude eredménnyel védte meg. Még ebben az évben az egyetem templomában került sor papi felszentelésére.

Pappá szentelése után Rómában maradt, hogy tanulmányai befejezze. 1960-ban védte meg hittudományi doktori értekezését. 1961-ben és '62-ben a nigériai Bigard Szeminárium oktatója volt, ahol logikát, liturgiát és filozófiát oktatott, majd a katolikus oktatásért felelős titkárrá nevezték ki Nigéria keleti régióiban. Később Londonba került, ahol a posztgraduális képzéseket kínáló Institute of Education-ben szerzett bizonyítványt 1964-ben. 1965. augusztus 29-én avatták püspökké, így korának legfiatalabb püspöke lett. Fissiana címzetes püspökeként Onitsha érsekének adjutánsa lett, ebben a minőségében vett részt a második vatikáni zsinat záró szakaszában. Onitsha érsekének 1967-es halála után Arinzet jelölték ki érseknek. Ő lett az első afrikai származású pap, aki ezt a tisztséget betöltötte, elődei európai származású misszionáriusok voltak.

Érsekké avatása után nem sokkal polgárháború tört ki Nigéria délkeleti régióiban. Magának Arinzenek is menekülnie kellett, hivatalával együtt a szeparatista Biafra régió két kisvárosában Adaziban és Amichiben talált menedéket. Arinze súlyos problémákkal találta szembe magát a polgárháború sújtotta országban: az üzleti és hitélet elhalt, menekültek tömege várt segítségre. Arinze egyházi pozícióját felhasználva jó együttműködést alakított ki a különböző csoportokkal a problémák kiküszöbölése érdekében, tapasztalatokat szerzett a különböző nyelvű és vallású érdekcsoportokkal való együttműködésben. A kultúraközi együttműködésben való jártassága miatt nevezte ki őt II. János Pál pápa a Vatikán nem keresztény kapcsolatokkal foglalkozó titkársága élére, amely a későbbi Vallásközi Párbeszéd Pápai Hivatalának jogelődje volt. Arinzet 1984-ben választották a Nigériai Püspöki Konferencia elnökévé.

1985-ben II. János Pál pápa Rómába hívta, kinevezvén őt a San Giovanni della Pigna templom segédlelkészévé. A kardinálisi tisztséggel együtt járó pozíciót 1985. május 25-én foglalta el. 1996-ban jelölték ki a Vallásközi Párbeszéd Pápai Bizottságának elnökévé. A pozíció ismertséget és elismertséget hozott Arinzenak világszerte, több alkalommal tüntették ki a vallások közötti jó viszony elősegítéséért. 2000-ben a szentév eseményeit koordináló bizottság tagja volt. A pápa 2002-ben őt nevezte ki a Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává. Bíborosként vett részt a 2005-ös pápaválasztó konklávén, amelynek lezajlása után XVI. Benedek megerősítette őt a Kongregáció vezetői tisztjében, 2005. április 25-én pedig saját utódjának nevezte ki őt a Velletri-Segni bíborosi posztra. 2008. decemberében Arinze leköszönt az Kongregáció vezetői posztjáról. Az ekkor már 80. életévéhez közelítő főpap továbbra is a közélet aktív résztvevője maradt: televíziós programokat készíttetett, a vallási közösségek közötti jóviszony érdekében mondott beszédeket.

Neve a pápai pozícióra esélyesek között merült fel a 2005-ös és a 2013-as konklávé előtt is.[1][2][3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Készülhet a Vatikán Obamája (magyar nyelven). Népszabadság, 2013. február 11. (Hozzáférés: 2013. február 16.)
  2. Latolgatják, ki lesz az utód; Nostradamus baljóslata: fekete főpap (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. április 6. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
  3. Ki lehet a pápa utóda? (magyar nyelven). Népszabadság, 2005. február 25. (Hozzáférés: 2013. február 19.)