Szerkesztő:XXLVenom999/Július 20-i merénylet
Walküre hadművelet kapcsolódó cikkek:
Személyek:
- Claus Schenk von Stauffenberg – átnézendő, esetlegesen bővítendő
- Henning von Tresckow – bővítendő
- Friedrich Fromm – kész
- Friedrich Olbricht – készül
- Albrecht Mertz von Quirnheim
- Werner von Haeften
- Ludwig Beck
- Erwin von Witzleben
- Carl Friedrich Goerdeler
- Erich Fellgiebel
- Heinz Brandt
- Otto Ernst Remer – késznek néz ki, átnézendő
Helyek:
- Farkasodú (Wolfschanze)
- Berghof (rezidencia)
- Bendlerblock
esetlegesen résztvevők részletes névsora, áldozatok listája
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
 |
Ennek a felhasználói allapnak a tulajdonosa megengedi – vagy még kéri is –, hogy az allapba más szerkesztők konstruktív céllal belenyúljanak. |
| Második világháború | |||
 | |||
| A Farkasverem konferenciaterme a merénylet után | |||
| Dátum | 1944. július 20. | ||
| Helyszín | .svg){kind=small} Rastenburg, Kelet-Poroszország, Harmadik Birodalom | ||
| Eredmény |
| ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A július 20-i merénylet egy sikertelen merénylet volt Adolf Hitler és a német vezérkar likvidálására 1944. július 20-án. A merénylet kitervelője Claus Schenk von Stauffenberg ezredes, a német tartalékos haderők vezérkari főnöke volt. Az esemény közismert még Valkűr-hadművelet néven is. 1944 nyarára a német hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett, és jelentősen visszaszorult. Néhány tiszt belátta, hogy a háború elveszett, ezért Németország megmentése érdekében kidolgoztak egy kockázatos tervet a Führer és a náci vezérkar eltávolítására. Mivel a müncheni konferencia lehetetlenné tette, hogy Hitlert jogi úton távolítsák el, így a szervezők a merénylet mellett döntöttek. A terv szerint Stauffenberg és segédje a Farkasverembe, Hitler bunkerébe vittek volna be két élesített, táskába rejtett bombát egy hadi konferenciára, amelyen Hitler mellett számos magas rangú tiszt, többek között egy másik fontos célpont, Heinrich Himmler is jelen lett volna. A robbanószerkezet a bunker falainak visszaverő hatása miatt elég lett volna a teremben tartózkodó összes ember megsemmisítésére. A hőség miatt azonban a megbeszélést a kívül található, gyengébb szerkezetű konferenciateremben tartották meg, ráadásul Stauffenbergnek csak az egyik bombát sikerült élesítenie, így csupán 3 tiszttel és egy segéddel végzett. Stauffenberg erről nem tudva, abban a hiszemben hogy Hitler halott visszatért Berlinbe, ahol letartóztatták Friedrich Frommot, a Tartalékhadsereg főparancsnokát, akinek helyére Friedrich Olbricht tábornok lépett, és elindították a Valkűr hadműveletet. Azonban mikor már a legtöbb SS és Gestapo tisztet letartóztatták, és a berlini kormánynegyed is a kezükben volt, kiderült, hogy Hitler túlélte a merényletet kisebb sérülésekkel. A terv kudarcba fulladt, a szervezőket letartóztatták, és a főbűnösöket még 1944. július 21-én kivégezték.
A merénylet résztvevői[szerkesztés]
A merénylők és segítőik[szerkesztés]
- Ernst John von Freyend őrnagy: akaratán kívül segédkezett a bomba elhelyezésében a Führerbunkerben. Stauffenberg azzal az indokkal, miszerint nagyothall a balesete óta, rávette az őrnagyot, hogy közel kerülhessen Hitlerhez.
A célpontok[szerkesztés]
További kulcsszereplők[szerkesztés]
- Franz Herber hadnagy: Fromm titkárja, aki segédkezett a meghiúsult akció után szökni próbáló merénylők letartóztatásában, és kivégzésük levezetésében.
Előzmények[szerkesztés]
A német csapatok sarokba szorítása[szerkesztés]
A terv[szerkesztés]
A Valkűr javított változata[szerkesztés]
A merénylet folyamata[szerkesztés]
Az első kísérlet[szerkesztés]
A merénylet[szerkesztés]
Hitler mellett Adolf Heusinger állt.[1]
Puccskísérlet[szerkesztés]
A kísérlet megtorlása[szerkesztés]
| „ | Német néptársak! Annak, hogy ma megszólalok, két célja van: az egyik, hogy mindenki hallhassa a hangom, megbizonyosodhasson róla hogy élek. A másik: hogy beszámoljak egy, a német történelemben példa nélkül álló bűntény részleteiről. Egy maroknyi nagyravágyó, becstelen német tiszt összeesküdött a meggyilkolásomra. Apróbb sérülésektől eltekintve nem tudtak kárt tenni bennem. Az oltalmazó gondviselés ezzel arra int, hogy be kell fejeznem a munkát, amit elkezdtem... | ” |
| – Adolf Hitler rádióüzenete a német néphez 1944. július 20-án este | ||
A puccskísérlet leverését követően rögtönzött hadbírósági ítéleteket hoztak, melyek során mintegy 200 embert ítéltek halálra és végeztek ki, akiknek valamilyen formában közük volt a merénylethez vagy a hatalomátvételi kísérlethez. A fontosabbak, időrendi sorrendben:
Kivégzettek[szerkesztés]
Azonnal kivégzettek:[szerkesztés]
1944. július 21., hajnali 1 óra előtt, Bendlerblock[1], golyó által: A letartóztatásukat követően Friedrich Fromm Hitler nevében kihirdette a hadbírósági ítéleteket: a Führer elleni merényletkísérlet, valamint katonai puccskísérlet bűntette miatt Becket letartóztatta, míg Stauffenberget, Olbrichtet, von Quirnheimet és von Haeftent a bíróság halálra ítélte. Beck öngyilkossága után (lásd itt) a négy halálraítéltet az épület udvarára vezették, ahol egy nyolcfős kivégzőosztag várta a parancsot egy katonai teherautó fényszórójának fényénél. Az ítélet végrehajtásának sorrendje szerint:
- Friedrich Olbricht: az elsőként kivégzett. Stauffenberg utolsó szavai a következők voltak Olbrichthez: "Nézzen a szemükbe (a kivégzőknek)! Nem felejtik el Önt."
- Albrecht Mertz von Quirnheim: Olbrichtet követte.
- Werner von Haeften: eredetileg Stauffenberget hívták harmadikként, de von Haeften eléugrott, mielőtt lelőhették volna. Így a kivégzőosztagnak háttal őt érte harmadikként a halál. (Egyes forrásokra hivatkozva a szakértők máig vitatkoznak, miszerint lehetséges, hogy von Quirnheim volt az, akit utoljára hagytak volna, s így ő ugorhatott Stauffenberg elé.)
- Claus Schenk von Stauffenberg: harmadikként szólították, de utolsónak maradt társa eléje állt, így Stauffenberget csak negyedikként lőtték agyon. Mielőtt a puskák eldördültek, az ezredes száját a szállóigévé vált kiáltás hagyta el: "Es lebe unser heiliges Deutschland!" ("Éljen a szent Németország!")
Fromm parancsa szerint a kivégzetteket azonnal eltemették a Berlini Schöneberg kerületben található Matthäus Templomkertben, katonai tiszteletadás mellett. Másnap azonban SS katonák exhumálták a holttesteket, megfosztották őket a kitüntetéseiktől, és krematóriumban elhamvasztották őket. Stauffenberg családja ekkorra már elhagyta az országot.
Megjegyzés:
- ↑ 1: Bendlerblock: a német hadsereg főparancsnoksága.
További fontosabb kivégzettek, időrendi sorrendben:[szerkesztés]
Öngyilkosok lettek[szerkesztés]
Börtönbüntetésre ítéltek[szerkesztés]
Következményei[szerkesztés]
Utóhatása[szerkesztés]
A kultúrában[szerkesztés]
Arcképgaléria[szerkesztés]
A galéria megtekintéséhez kattints a "kinyit" fülre!A terv főbb résztvevői
A célpontok és az ellenlábasok
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
Képgaléria (csak a cikk elkészültéig kell)[szerkesztés]
