Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij
Sergei Winogradsky.jpg
Született
1856. szeptember 1.
Kijev
Elhunyt
1953. február 24. (96 évesen)
Foglalkozása biológus

Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij, Сергей Николаевич Виноградский, (Kijev, Oroszország, most Ukrajna, 1856. szeptember 1.Brie-Comte-Robert, Franciaország, 1953. február 25.) orosz származású francia bakteriológus.

A mikrobiológia, mint a biológiai tudomány fő alakjai mellett (Louis Pasteur, Robert Koch, Martinus Beijerinck) őt tekintik a tudomány negyedik meghatározó alakjának. 1893. június 12-én publikálta a nitrogén megkötésére és átalakítására szolgáló baktériumok létezését, valamint az élővilágban betöltött szerepüket, fontosságukat. Segítségével a bakteriológia a biológia egyik fő meghatározó ága lett. 1890-ben ő volt az első, aki izolálta és igazolta a talajbaktériumok nitrogén megkötését. Vinogradszkij tanulmányokat folytatott a borvirág és a vasbaktériummal kapcsolatban is.

Nevét viseli a „Vinogradszkij-oszlop”, amiben anaerob anyagkörforgalmi rendszereket modelleznek, célja a baktériumok tenyésztése, dúsítása, és annak meghatározása, hogy a fotószintetizáló baktériumok oxigén érzékenysége milyen eltérő összetételű baktériumközösség alakul ki különböző mélységeken.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1856. szeptember 1-jén született Kijevben, Oroszországban. Gazdag család sarja volt. 10 éves korában került gimnáziumba, ahol édesapja döntése szerint görög és latin nyelvet tanult.

1873-ban a kijevi Egyetemen jogi tanulmányokba kezdett, hogy jogásszá váljon, mint édesapja és bátyja. Mivel a jogi pálya nem érdekelte, ezért átjelentkezett a természettudományi szakra. Azonban ezt unalmasnak találta és zenei tanulmányokba kezdett. 1877-ben Vinogradszkij abbahagyta a zenei tanulmányokat és visszatért a természettudományok területére, Szentpéterváron az egyetemre ment tanulni, ahol kitűnő tanárok és tudósok hatására megszerette a természettudományokat. 1879-ben megnősült, felesége Zinaida Tyihockaja volt, akivel 60 évet élt le, három lányuk született.

1881-ben szerezte meg a diplomáját, és kandidátusként az egyetem oktatója lett. Ezután befejezte további tanulmányait a növényélettani területen, a szerves és szervetlen kémia és a növényi tápanyagok, valamint a bor erjedésekor keletkező borvirág területén. 1885-ben Vinogradszkij elfogadta a strasbourgi egyetem felkérését a Kertészeti Intézetbe, ahol Anton de Bary vezetése alatt a Beggiatoa kutatásával foglalkozott. Vinogradszkij bebizonyította, hogy a Beggiatoa sejtjeiben nem marad meg a kén, hanem tovább oxidálódva kénsavvá alakul, ami a vízből származó karbonátokat felbontja. Így a kén egy új vegyülete jön létre. 1887-ben Zürichbe ment az ottani egyetemre. Kutatásait a nitrogén oxidációjára koncentrálta. A baktériumok kutatása során rájött arra, hogy az oxidáció két lépésben történik, először az ammóniasavból nitrát (NO3), majd a következő lépésben nitrit (NO2) keletkezeik más organizmus segítségével. Ennek alapján több generációját fedezte fel a nitrifikáló baktériumoknak. Egy évvel később, lánya Helen a Pasteur Intézetben történt kutatásaiban a nitrifikáló baktériumok újabb generációt fedezte fel. 1933-ban való publikálásakor szerzőtársként apját is feltüntette.

Vinogradszkij a folyékony szénhidrátokat, nitrogénmentes földközegben is vizsgálta. Felfedezte, hogy a közeg felszínén a baktériumok szaporodni kezdtek és a levegő nitrogénjét lekötik a baktériumok. Később azt a baktériumot Beijerinck Azotobacter chroococcum-nak nevezte el. 1895-ben Vinogradszkij a kender és len áztatásának problémájával kezdett el foglalkozni. Louis Pasteur az újonnan létesített Pasteur Intézetbe hívta kutatni, de Vinogradszkij a szülőföldjén való kutatás részesítette előnyben, így Oroszországban maradt. 1902-ben Vinogradszkij az Institute of Experimental Medicine igazgatója, és egy újság, az Archives of Science szerkesztője lett, ami francia és orosz nyelven jelent meg.

1912-ben otthagyta az intézetet, Ukrajnába költözött és apjával élt. Az első világháború alatt farmot létesített és lovakkal foglalkozott. Az 1917-es orosz forradalom után az öreg és gazdag családja kénytelen volt elhagyni Oroszországot. Vinogradszkij Zürichbe ment, de felesége Kijevben maradt. Sikertelenül próbált kapcsolatot teremteni a feleségével. Megismerkedett a jugoszláv egyetemeken dolgozó orosz professzorokkal, majd elfogadta a belgrádi egyetem tanszékének vezetését. Belgrádban megszervezte, és bérelt egy csempészhajót, majd azzal szöktette ki feleségét Oroszországból.

A belgrádi intézetnek nem volt se laboratóriuma, se könyvtára. Épp ezért a „Centralblatt für Bakteriolge” lapot olvasta. 1922-ben publikálta ebben a lapban a vasbaktériumról szóló írását. Emil Roux, a Pasteur Intézet vezetője meghívta dolgozni az intézetbe, amit elfogadott.

Brie-Comte-Robert-ben, az új bakteriológia központban a talajbaktériumokkal és a nitrogénnel foglalkozott. 1926 és 1929 között Vinogradszkij az aerobic organizmusok cellulózbomlásban betöltött szerepét vizsgálta. Ő volt az első, leírta a hosszúkás, cellulózbontó baktériumot, a Cytophaga-t.

Felesége 1939-ben meghalt, ő pedig 1940-ben, amikor a németek Franciaországot megszállták, visszavonult. A nácik néhány alkalommal katonai célokra igénybe vették Brieben a házát, Vinogradszkij a házban maradt annak érdekében, hogy meggátolja a kifosztását. A visszavonulása alatti időben Vinogradszkij összegyűjtötte és lefordította az összes olyan dokumentumot, amelyek a mikrobiológiával foglalkoztak Franciaországban, és a 900 oldalas kötetet „Half a Century of Microbiology Research” címmel a Pasteur Intézet tervezte kiadni. A második világháború után azonban nem volt elegendő papír Európában, ezért az amerikai National Academy of Sciences papírt adományozott számára, a Rockefeller Alapítvány és a Rutgers Egyetem finanszírozta a munkát, így a könyv elkészülhetett és 1950-ben megjelenhetett.

1953. február 14-én halt meg, 97 éves korában.

Vinogradszkij felfedezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beggiatoa minima
  • Clostridium pasteurianum
  • Cytophaga hutchinsonii
  • Nitrosococcus nitrosus
  • Nitrosocystis javaensis
  • N. coccoides
  • Nitrosomonas europaea
  • Nitrosospira briensis
  • N. antarctica
  • Nitrobacter

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]