Manasz (filozófia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Milei.vencel (vitalap | szerkesztései) 2017. április 2., 07:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{{Hinduizmus}} A '''manasz''' (dévanágari: मनस्) az értelem, a gondolat, a felfogás, az érzékelés és az akarat koordináló szer…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A manasz (dévanágari: मनस्) az értelem, a gondolat, a felfogás, az érzékelés és az akarat koordináló szerveként felfogott elme a szanszkrit irodalomban.

A védikus időkben az egyéni lelket és a beszéd (vács) alapját jelentette. Az upanisadok korában különbözőképp értelmezték: időnként a beszéddel és a lélegzettel kapcsolták össze, máskor az érzékszervek és az önvaló (átman) között közvetítő tényezőként fogták fel.

A darsanákban a manasz különleges, kiegészítő érzékszervként jelenik meg, amelynek segítségével az érzékletek és a gondolatok eljutnak az átmanig. A szánkhja bölcseletben a manasz princípiuma (tattvája) az értelemmel (buddhi) és az egóval (ahankára) együtt hármas "belső szervet" (antakharana) alkot.



Kapcsolódó cikkek

Hivatkozások

  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009