Six Feet Under

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Six Feet Under
12-08 Wacken SFU 05.jpg
Six Feet Under koncert a 2012-es Wacken Open Air fesztiválon.
Információk
Eredet  Egyesült Államok, Florida, Tampa
Aktív évek 1993-napjainkig
Műfaj death metal[1], groove metal, death 'n' roll
Kiadó Metal Blade,
Kapcsolódó előadók Cannibal Corpse, Ice-T, Obituary, Torture Killer, Death, Brain Drill, Chimaira
Tagok
Chris Barnes
Steve Swanson
Kevin Talley
Rob Arnold
Jeff Hughell
Korábbi tagok
Terry Butler
Greg Gall
Allen West
Matt DeVries

A Six Feet Under együttes weboldala

A Six Feet Under egy amerikai death metal együttes, mely 1993-ban alakult a floridai Tampában. Az együttest a Cannibal Corpse énekes Chris Barnes, és az Obituary gitárosa Allen West alapította. Hozzájuk csatlakozott Terry Butler basszusgitáros, aki a Massacre és a Death soraiban is játszott, valamint Greg Gall dobos. Mivel az eredeti felállásból három tag is ismert zenésznek számított death metal körökben, az együttes supergroupnak tekinthető. Zenéjük egyszerű felépítésű, groove alapú death metal, ezért a death 'n' roll stílusmeghatározást is szokták velük kapcsolatban emlegetni. Dalaik a halál, gyilkosság, erőszak, politika, és a marihuána témakörével foglalkoznak.

Pályafutásuk során eddig kilenc albumot adtak ki, melyekből csak az Egyesült Államokban több mint 370 000 darabot adtak el. A Nielsen Soundscan felmérései szerint ezzel az eredménnyel a negyedik legkelendőbb death metal együttesnek számítanak az Egyesült Államokban.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek: Haunted, és Warpath albumok (1993–1997)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az együttest Chris Barnes énekes és Allen West gitáros alapította 1993-ban, eredetileg csak mellékprojektként. West korábban az Obituaryban zenélt 1992-ig, míg Barnes még tagja volt a Cannibal Corpsenak. Basszusgitárosuk Terry Butler (Death, Massacre), míg dobosuk Greg Gall lett. 1993-ban már aktívan koncerteztek klubokban, többnyire feldolgozásokkal. 1994 közepén saját dalokat kezdtek írni, majd még ezévben szerződést írtak alá a Metal Blade lemezkiadóval. A szerződést nagyban köszönhették, korábbi ismeretségüknek. Chris Barnest 1995-ben kirúgták a Cannibal Corpse-ból, így már teljes erőbedobással tudott a Six Feet Under dolgaira koncentrálni. Brian Slagel és Scott Burns producerek segédletével 1995. szeptemberében jelent meg első albumuk Haunted címmel. A lemez átütő siker lett, 35 000 eladott példánnyal.[2] A tagok előző zenekaraival ellentétben az album kevés gitárszólót, és egyszerű felépítésű, rock n' roll alapú számokat tartalmazott. A rajongók és a kritikusok nagyrészt dicsérték, főleg Barnes brutális énekteljesítményét.[3] Ugyanakkor voltak akik nehezményezték az együttes elfordulását a death metal normáktól.[2] Az együttesen belül Barnes fő prioritást élvez mind a mai napig, így elsődlegesen az ő zenei elképzelései a mérvadóak.

Következő kiadványuk egy Alive and Dead címmel megjelent EP lett, mely 1996. október 29-én látott napvilágot. A lemez tartalmazott egy Grinder című Judas Priest feldolgozást is, ezenkívül négy koncert, és két stúdiófelvételt. Ezt követően nekiláttak a második albumuk munkálatainak, mely 1997. szeptemberében megjelent Warpath címmel, rajta egy Holocaust feldolgozással ("Death Or Glory"). A 4:20 című dalban Barnes meglepő mód tiszta hangon énekelt, és a marihuána iránti szeretetéről szól.

Maximum Violence és Graveyard Classics (1998–2000)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban Allen West elhagyta a zenekart, hogy ismét csatlakozzon az Obituaryhoz. Helyére az a Steve Swanson került, aki korábban a Massacre soraiban gitározott. Ezzel a felállással kialakult egy mai is működő stabil felállás. Már ez a tagság jelentette meg a harmadik albumot, mely 1999. július 13-án jelent meg Maximum Violence címmel. Az album dalszövegei még az előző lemezekénél is kegyetlenebbek lettek, melyre utal a lemezcím is. A saját dalok mellett ismét szerepet kapott egy feldolgozás is, ezúttal a War Machine a KISStől. Az album elődeihez hasonlóan sikeres lett, világszerte több mint 100 000 példány kelt el belőle.[2] Mivel a 90-es évek vége felé a death metal veszített népszerűségéből, ez volt az egyik utolsó sikeres lemeze a műfajnak. Az album japán kiadásának bónuszai között helyet kapott egy Thin Lizzy és egy Iron Maiden feldolgozás is. (Jailbreak illetve Wrathchild). A lemezt bemutató turné alkalmával részt vettek a Warped Tour elnevezésű körúton is, melyen rajtuk kívül főleg punk rock csapatok szerepeltek.[4]

A turné befejeztével a következő albumon kezdtek el dolgozni, mely teljes egészében feldolgozásokat tartalmazott. A Graveyard Classics című album 2000. október 24-én jelent meg és Savatage, AC/DC, Iron Maiden, Accept, Deep Purple, Scorpions, Jimi Hendrix, Venom dalokat tartalamazott többek között. A dalok eredeti riffjeit, és ritmusait meghagyták, csak a hangzást és az énektémákat súlyosbították death metalosra.

True Carnage és Bringer of Blood (2001–2003)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001. május 21-én megjelent egy Maximum Video című VHS kazetta. Még ezév augusztus 7-én kiadták True Carnage című újabb stúdióalbumukat. Az One Bullet Left dalban Ice T vendégszerepelt[5], míg a Sick and Twistedben Karyn Crisis. Ez volt az első alkalom, hogy egy death metal dalban előfordult női/férfi duett.[2] A lemez dalai a korábbiaknál is jobban groove orientáltabbak lettek, és minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a lassú tempók. Videoklipet a The Day the Dead Walked dalra készítettek, azonban szélsőséges képi világa miatt, nem sugározták a zenecsatornák. Az album a Billboard Heatseeker listáján a 18. helyezést érte el.[6] A lemezkiadást egy hosszas amerikai turné követte, mely 2002 nyarán vette kezdetét. Előzenekarok a Skinless és a Sworn Enemy együttesek voltak. A június 14-én adott koncertjüket rögzítették és Double Dead Redux címmel jelentették meg CD-n és DVD-n egyaránt. Szeptemberben tovább turnéztak immár a Hatebreed társaságában. 2002. decemberében fesztiválokon léptek fel a Kataklysm, a Dying Fetus, az Immolation és a Marduk zenekarokkal közösen.[7] Ezt követően Hollandiában koncerteztek az Exodusszal.

Kisebb szünet után 2003. márciusában a Tampai Morrisound stúdióba vonultak, hogy elkészítsék ötödik nagylemezüket. Az album Bringer of Blood néven 2003. szeptember 23-án jelent meg.[8] A korábbiaknál egy sötétebb hangulatú anyag született, melyen Barnes a védjegyének számító mély hörgések mellett, magasabb fekvésű "disznó visítás"ra emlékeztető hangokat is hallatott. A lemez jól fogyott, a német listákon 36. helyezett lett.[2] Az év októberében egy öthetes észak-amerikai turnéra indultak.[9] 2004. februárjában és márciusában kéthetes európa turnéra indultak, a Criminal és a Fleshcrawl zenekarok társaságában. A turné áprilisban az USA-ban folytatódott, ahol a The Red Chord, a The Black Dahlia Murder, On Broken Wings, Misery Signals, Bury Your Dead, és a The Heavils együttesek is felléptek velük.[2]

Graveyard Classics 2, 13, és A Decade in the Grave (2004–2006)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. augusztus 9-én egy újabb DVD-t dobtak piacra Live With Full Force & Maximum Video címmel.[10] 2004. október 19-én megjelent a Graveyard Classics feldolgozásalbum folytatása a Graveyard Classics 2. A lemezre az AC/DC 1980-ban megjelent klasszikus Back in Black albumát játszották fel teljes egészében. Az album megosztotta a kritikusokat, Wade Kergan az Allmusic dolgozója negatív hangvételű kritikát jelentetett meg róla.[11] Következő, saját dalokat tartalmazó stúdióalbumuk 2005. március 21-én jelent meg 13 címmel. A dalszövegeket Chris Barnes állítólag meditáció és marihuána fogyasztás hatása alatt írta meg.[12] Az album hangzása jóra sikeredett, bár sokan kifogásolták a meglehetősen csendes hangerőt. Összeségében egy figyelemreméltó alkotás készült el a True Carnage lemez nyomvonalán, olyan klasszikus dalokkal, mint a Shadow of the Reaper vagy a Decomposition of the Human Race.[13] 2005. márciusában a "No Mercy" fesztiválturné keretében koncerteztek, a Dark Funeral, a Nile, a Dying Fetus, a Disbelief, a Wykked Witch és a Cataract zenekarokkal.[2] Áprilisban folytatódott a turné, immár az Egyesült Álamokban a Gizmachi, a 3 Inches of Blodd, Chimaira, All That Remains társaságában többek között.[2]

A Decade in the Grave címmel 2005. október 28-án egy ötlemezes box settet jelentetett meg a Metal Blade. Az első két anyag válogatás, a harmadikra ritkaságok kerültek fel, a negyedik lemezen egy 1995-ös koncertfelvétel szerepelt, míg az ötödik diszk egy 2005-ös koncertfelvételt tartalmaz DVD formátumban. Még ebben a hónapban egy Európai turnét bonyolítottak le, olyan zenekarokkal mint a Kat, a Born From Pain és a Debauchrey.[2] 2005. novemberében Chris Barnes csatlakozott a finn Torture Killer zenekarhoz, mint énekes. A 2006-ban megjelent Swarm! lemezükön hallható a hangja. Az együttes kezdetben kizárólag Obituary és Six Feet Under dalokkal koncertezett, többek között ezért is csatlakozott hozzájuk Barnes.

Commandment, Death Rituals, és Graveyard Classics 3 (2007-napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2006-os év nagy részét turnézással töltötték, melyet stúdiófelvételek követtek. Szeptember és október folyamán a brazil Krisiun, a Decapitated és az Abysmal Dawn társaságában turnéztak az Egyesült Államokban. Ezt decemberben európa turné követett, ahol a Darzamat, a Gorefest, a Belphegor és a Krisiun zenekarokkal karöltve koncerteztek az "X-Mass" fesztiválturné keretében.[2] 2007. április 17-én jelentkeztek újabb albummal, mely a Commandment címet kapta. Az anyag producere Barnes mellett a Hate Eternal vezére Erik Rutan volt. A stílus továbbra is maradt az egyszerű, fogós death metal. 2007-es turnéjuk során részt vettek a Metalfest rendezvényen, ahol még a Belphegor, a Nile, és a Finntroll is fellépett. A Doomsday című dalukra forgatott videoklipjüket 2007. november 10-én sugározta az MTV2 a Headbanger's Ball műsorban. Az eset azért volt érdekes, mert a korábbi klipjeiket mind betiltották.

December 24-én a honlapukon tudatták a rajongóikkal, hogy 2008 elején stúdióba vonulnak rögzíteni a következő lemezüket.[14] Az album címe Death Rituals lett, és az Egyesült Államokban 2008. november 11-én került a boltok polcaira, míg az Egyesült Királyságban csak november 17-én. A felvételek ismét a floridai Morrisound stúdióban zajlottak.[15] A saját dalok mellett rögzítettek egy Mötley Crüe számot is a Bastard képében. 2008. január 31-én Chris Barnes bejelentette, hogy kiszáll a Torture Killerből, utódja Juri Sallinen lett. Még ezévben a dobos Greg Gall egy új projektet alapított Exitsect néven, melyben Sam Williams (Denial Fiend, Down By Law) gitározik, Frank Watkins (Obituary, Gorgoroth), basszusgitározik, Joe Kiser (Murder-Suicide Pact, Slap Of Reality) gitározik, és Paul Pavlovich (Assuck) énekel.[16][17]

2010. január 19-én újabb feldolgozásokat tartalmazó lemez jelent meg[18] , mely a Graveyard Classics 3 címet kapta. Ezúttal, többek között Twisted Sister, Van Halen, Mercyful Fate, Slayer, Metallica dalokat formáltak át a saját képükre.[19] 2011-ben Terry Butler elhagyta a zenekart, hogy csatlakozhasson az Obituary death metal zenekarhoz. Helyére Matt DeVries került, aki korábban a Chimaira zenekarban gitározott. Még ezévben egy másod gitárossal bővültek ki Rob Arnold személyében, aki szintén a Chimairaban szerzett nevet magának. 2012-ben Matt Devries kilépett az együttesből és a Fear Factoryba igazolt, hogy helyettesítse az onnan kilépett Byron Stroudot. Helyére a korábbi Brain Drill basszusgitáros Jeff Hughell érkezett.

Zene, stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Six Feet Undert Chris Barnes énekes azzal a céllal alapította, hogy olyan death metalt játszhasson, ahol nem feltétlenül a blastbeateken és a sebességen van a hangsúly. Az együttes albumain groovy stílusú death metal hallható, olyan elődők nyomdokain mint például az Obituary. Azaz dalaik általában középtempósak és lassabbak mint más death metal zenekaroké. Egy-egy újabb albumuk megjelenése nem hoz magával újszerűségeket. Ez a tény és a hangszeresek egyszerű játéka révén gyakran nevezik őket a death metal AC/DC-jének. Chris Barnes énekstílusa csakúgy mint a korai Cannibal Corpse lemezeken maradt a szélsőséges hörgés, bár egyesek szerint nem olyan "sokkoló"an. Ezenkívül magasabb, "visító" hangokat is elereszt. Az együttes dalszövegei elsősorban a halállal, és véres/belezős témákkal foglalkoznak, de némi politizálás és kormány kritizálás is rendre felbukkan a sorok között.[20] Chris Barnes mint a halálhörgés egyik úttörője, még mindig ebben a stílusban énekel, de a "4:20" és a "Black Out" című dalokban már tiszta hangját is használta.

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok


Korábbi tagok

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Stúdióalbumok
EP-k


Válogatásalbumok
Videóalbumok (VHS, DVD)
Videoklipek
Év Cím Rendező
1996 "Lycanthropy"
1997 "Manipulation" David Roth[21]
1999 "Victim of the Paranoid"
2002 "The Day the Dead Walked"
2003 "Amerika the Brutal" David Aronson[22]
2004 "Bringer of Blood" Ronald Matthes[23]
"Dead and Buried (Living Life in the Grave)" Jerry Clubb[24]
2005 "Shadow of the Reaper" Gary Smithson[25]
"Deathklaat" Ronald Matthes[26]
2007 "Ghosts of the Undead" Mario Framingheddu[27][28][29]
"Doomsday"
2008 "Seed of Filth"
2012 "18 Days"

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. allmusic
  2. ^ a b c d e f g h i j http://www.rockdetector.com/artist/united+states/florida/tampa/six+feet+under
  3. Sablon:Cite webwork=
  4. The Gauntlet: Six Feet Under
  5. Sablon:Cytuj stronę
  6. Review of Six Feet Under, True Carnage, on Metal Judgment
  7. Six Feet Under Biography on Rockdetector
  8. Sablon:Cytuj stronę
  9. Sablon:Cytuj stronę
  10. Sablon:Cytuj stronę
  11. [Six Feet Under az Allmusicon Review of Six Feet Under, Graveyard Classics 2, on allmusic.com]
  12. Six Feet Under: Biography on Metal Station
  13. Review of Six Feet Under, 13, on Metal Temple
  14. Six Feet Under official website
  15. Sablon:Cytuj stronę
  16. Six Feet Under on Metal Underground.com
  17. Exitsect Myspace
  18. [1]
  19. Sablon:Cytuj stronę
  20. Morgan, Anthony: "Ghosts of the Undead" - Six Feet Under vocalist Chris Barnes delivers ten bludgeons of his philosophical hatchet with seventh record Commandment'. Lucem Fero, 2007. június 1. (Hozzáférés: 2008. március 8.)
  21. Six Feet Under to Issue Live DVD in November. Blabbermouth.net. Roadrunner Records, 2002. szeptember 11. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
  22. Amerika the Brutal. MTV. MTV Networks, 2003. augusztus 20. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  23. (2004) Album jegyzetek for Live with Full Force by Six Feet Under, p. 4 [DVD booklet]. Eislingen, Germany: Metal Blade Records (3984-34038-9).
  24. Dead and Buried (Living Life in the Grave). MTV. MTV Networks, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  25. Shadow of the Reaper. MTV. MTV Networks, 2005. április 27. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  26. Deathklaat. MTV. MTV Networks, 2005. október 14. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  27. Ghosts of the Undead. MTV. MTV Networks, 2007. május 3. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
  28. Doomsday. MTV. MTV Networks, 2007. november 10. (Hozzáférés: 2008. december 31.)
  29. Seed of Filth. MTV. MTV Networks, 2008. november 20. (Hozzáférés: 2008. december 31.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]